Tobber életblogja

...és akkor az egész pénteki munkaidőm azzal telt, hogy egyenként jöttek a résztvevők, hogy menjek velük, visznek, szórakoztatnak, az egyik még a beosztottját is meggyőzte, hogy jöjjön velem és akkor már két szingli lány lesz a csapatban, és hogy a nyáreleji, nyárvégi balcsizások lelke vagyok és ez mind jólesett.

De nem mentem le.

Kicsit sok, még mindig fáj a műtét után, ezért még mindig nem sportolok, ettől feszült vagyok, és akkor habatortán apámék ismét egymást szekálják. Egy fokkal jobb, minthogy szerdán engem szekáltak hívatlanul beállítva, apám például azzal erőszakoskodott leállíthatatlanul, hogy vigyem magammal a tánccsoportom őszi koreográfia-szerző útjára.
Most Anyu hagyta ott a telken egyedül, és amikor rendkívül önvédő üzemmódban egyszerűen nem vettem fel nekik a sokadik telefont szombat dél és öt között, akkor Anyu nekemtámadott egy smssel, két emaillel, hogy agyon izgulja magát, adjak már életjelet!

Hangsúlyozom, öt órája beszéltünk. Nem arról, hogy leugrom valahonnan, hanem hogy hogyan fog túróscsuszát főzni.

És ekkor elszakadt a cérna és felhívtam, és megkértem, hogy ne keltsen lelkiismeretfurdalást, amiért a 35 éves lánya nem veszi fel a telefont óránként és nem érdekel a harcuk, amit 40 éve nem tudnak megoldani és kicsi koromtól rámzúdítják.

És ekkor Anyuból kitört a mártír, hogy neki mindent tűrnie kell, hogy 25 éve nem tudja kivel megbeszélni a gondjait (naponta 2x fél órára felhív, mit vár még a gyerekétől??), és bármennyire szeretem, ez most nagyon sok.

Úgyhogy eddig a hétvégén csak egy rendkívül kellemes őszhalántékozás volt és egy barátunk szülinapi partija, ami amúgy kikapcsolódás és kedves emberek és jó.
Azóta csak kötök.

...és akkor az egész pénteki munkaidőm azzal telt, hogy egyenként jöttek a résztvevők, hogy menjek velük, visznek, szórakoztatnak, az egyik még a beosztottját is meggyőzte, hogy jöjjön velem és akkor már két szingli lány lesz a csapatban, és hogy a nyáreleji, nyárvégi balcsizások lelke vagyok és ez mind jólesett.

De nem mentem le.

Kicsit sok, még mindig fáj a műtét után, ezért még mindig nem sportolok, ettől feszült vagyok, és akkor habatortán apámék ismét egymást szekálják. Egy fokkal jobb, minthogy szerdán engem szekáltak hívatlanul beállítva, apám például azzal erőszakoskodott leállíthatatlanul, hogy vigyem magammal a tánccsoportom őszi koreográfia-szerző útjára.
Most Anyu hagyta ott a telken egyedül, és amikor rendkívül önvédő üzemmódban egyszerűen nem vettem fel nekik a sokadik telefont szombat dél és öt között, akkor Anyu nekemtámadott egy smssel, két emaillel, hogy agyon izgulja magát, adjak már életjelet!

Hangsúlyozom, öt órája beszéltünk. Nem arról, hogy leugrom valahonnan, hanem hogy hogyan fog túróscsuszát főzni.

És ekkor elszakadt a cérna és felhívtam, és megkértem, hogy ne keltsen lelkiismeretfurdalást, amiért a 35 éves lánya nem veszi fel a telefont óránként és nem érdekel a harcuk, amit 40 éve nem tudnak megoldani és kicsi koromtól rámzúdítják.

És ekkor Anyuból kitört a mártír, hogy neki mindent tűrnie kell, hogy 25 éve nem tudja kivel megbeszélni a gondjait (naponta 2x fél órára felhív, mit vár még a gyerekétől??), és bármennyire szeretem, ez most nagyon sok.

Úgyhogy eddig a hétvégén csak egy rendkívül kellemes őszhalántékozás volt és egy barátunk szülinapi partija, ami amúgy kikapcsolódás és kedves emberek és jó.
Azóta csak kötök.

A pszichiáterem szerint én egy elvarázsolt mesevilágban élek, és a kis szigetemen sosem értem meg, hogy nem minden ember jó. És ha én jó vagyok, akkor más velem miért nem. És próbálom én megérteni, meg millió embernek a cégnél, a táncházban én vagyok a lelki segély, de tényleg szivesen élnék egy színes fonalakkal, textilekkel, szalagokkal, gyöngyökkel teli robinson-szigetecskén és csak azt engedném be, aki 1. megért, 2. nem ítélkezik csak mert más vagyok.

Ezzel szemben most 4 hónap rokkantság alatt megtapasztaltam, hogy egy sínben botorkáló nőt simán félrelöknek, metrón lábát rugdossák figyelmetlenül, laptoptáskák a térdemnek lendülnek, amit szerintem egy ép térd sem szeret. És ez csak a közlekedés. És nem értem. Ha én fel tudok állni, akkor más miért nem adja át a helyet egy mankósnak például?

Aztán Drpr szerint túl sok energiát beleteszek mindenbe, utána meg pislogok, hogy más nem értékeli, hanem természetesnek veszi. A hétvégére megszerveztem egy remek kollégás kiruccanást a Balatonhoz, amire a másik szervező/szobatársam ma mondott nemet, úgy meg nincs kedvem menni, hogy mindenki családdal, én meg magányosan.
És fáj, hogy a lelkemet beleteszem minden balcsis szervezésembe évek óta, mindenki imádja, meg mindent leszervezek helyettük és cserébe a srác csak annyit mond, hogy nincs kedve jönni.

Akkor maradok itthon bulizni, azt úgyis sajnáltam volna, ha kihagyom.

A pszichiáterem szerint én egy elvarázsolt mesevilágban élek, és a kis szigetemen sosem értem meg, hogy nem minden ember jó. És ha én jó vagyok, akkor más velem miért nem. És próbálom én megérteni, meg millió embernek a cégnél, a táncházban én vagyok a lelki segély, de tényleg szivesen élnék egy színes fonalakkal, textilekkel, szalagokkal, gyöngyökkel teli robinson-szigetecskén és csak azt engedném be, aki 1. megért, 2. nem ítélkezik csak mert más vagyok.

Ezzel szemben most 4 hónap rokkantság alatt megtapasztaltam, hogy egy sínben botorkáló nőt simán félrelöknek, metrón lábát rugdossák figyelmetlenül, laptoptáskák a térdemnek lendülnek, amit szerintem egy ép térd sem szeret. És ez csak a közlekedés. És nem értem. Ha én fel tudok állni, akkor más miért nem adja át a helyet egy mankósnak például?

Aztán Drpr szerint túl sok energiát beleteszek mindenbe, utána meg pislogok, hogy más nem értékeli, hanem természetesnek veszi. A hétvégére megszerveztem egy remek kollégás kiruccanást a Balatonhoz, amire a másik szervező/szobatársam ma mondott nemet, úgy meg nincs kedvem menni, hogy mindenki családdal, én meg magányosan.
És fáj, hogy a lelkemet beleteszem minden balcsis szervezésembe évek óta, mindenki imádja, meg mindent leszervezek helyettük és cserébe a srác csak annyit mond, hogy nincs kedve jönni.

Akkor maradok itthon bulizni, azt úgyis sajnáltam volna, ha kihagyom.

A francba, érkeznek a kézimunkaalapanyagok az etsy-világ minden zugából, ha mostantól nyugdíjaskoromig nem lesz több alapanyagom, akkor is kitart odáig.

Feltettem pár fotót a fészbukra, nézhetitek. Aztán meg tonnányi tervem áll a listán, a fejemben, tudom, hogy erre panaszkodok, de gyerek a cukorkaboltban érzés, csömör lesz a vége.

Kiteszem a lakás különböző pontjaira a szépségeket és további öltetekkel rohamoznak. :)

A francba, érkeznek a kézimunkaalapanyagok az etsy-világ minden zugából, ha mostantól nyugdíjaskoromig nem lesz több alapanyagom, akkor is kitart odáig.

Feltettem pár fotót a fészbukra, nézhetitek. Aztán meg tonnányi tervem áll a listán, a fejemben, tudom, hogy erre panaszkodok, de gyerek a cukorkaboltban érzés, csömör lesz a vége.

Kiteszem a lakás különböző pontjaira a szépségeket és további öltetekkel rohamoznak. :)

Reflekt Békának:

A velvetnél lecserélték a horoszkópgenerátor szoftvert, mert az enyém is találó:

"Ha új módját fedezi fel a testedzésnek, azzal szintén remekül mobilizálni tudja energiáját, hogy felfrissülhessen. Nagyon fontos azonban, hogy az egészségvédő programba ne csupán azért kezdjen bele, mert ezt kell tennie*. A kötelezően, de kedvetlenül végzett időtöltés biztosan nem segít. Nem szabad olyasmit csinálnia, amit büntetésnek él meg. Gondolja át, mi az a mozgás, amit egész életében szeretett volna kipróbálni (például lovaglás, golf) és ennek megvalósítására keressen lehetőséget."

*Előírta a sebészem. Úszás, szobabicaj, gyógytorna. És nem merek neki ellenállni, mert minden szerda hajnalban irtó kellemetlen óriásinjekciókat szúr be a térdkalácsom alá. Szofisztikált módja a nőgyűlöletnek.
(Na jó, ő szerintem nem az, cuki pofa.)

Reflekt Békának:

A velvetnél lecserélték a horoszkópgenerátor szoftvert, mert az enyém is találó:

"Ha új módját fedezi fel a testedzésnek, azzal szintén remekül mobilizálni tudja energiáját, hogy felfrissülhessen. Nagyon fontos azonban, hogy az egészségvédő programba ne csupán azért kezdjen bele, mert ezt kell tennie*. A kötelezően, de kedvetlenül végzett időtöltés biztosan nem segít. Nem szabad olyasmit csinálnia, amit büntetésnek él meg. Gondolja át, mi az a mozgás, amit egész életében szeretett volna kipróbálni (például lovaglás, golf) és ennek megvalósítására keressen lehetőséget."

*Előírta a sebészem. Úszás, szobabicaj, gyógytorna. És nem merek neki ellenállni, mert minden szerda hajnalban irtó kellemetlen óriásinjekciókat szúr be a térdkalácsom alá. Szofisztikált módja a nőgyűlöletnek.
(Na jó, ő szerintem nem az, cuki pofa.)