M. ma hajnalban meghalt.
Két éve küzdött az agydaganattal, amit sosem mondott ki, azóta műtötték, sugarazták, gyógyszerezték. Tavasszal már lejárt táncolni, a kedvenc bandáját meghallgatni és minden táncra emlékezett, pedig emberekre, nevekre, emlékekre már nem igazán.
Egy hónapja beszéltem vele, akkor édes volt, de lerázott. Anyu már csak az üzenetrögzítőjét érte el, épp tegnap éjjel a kocsiban azt beszéltük, hogy ma felhívja, hogy van. Nagyjából utána halt meg.
Nyugodj békében, örök vidám Lacikám!
