Tavasz van és egy hete fáj a fejem, émelygek és szédülök és a kávé egy óra nyugalmat ad és ha d.u. négyre kell éhgyomorra mennem a céges orvosi vizsgálatra, akkor üres kávéval is alig produkálok vérnyomást.
És az új főnök szereti a lelki terrort és eddig talán először nem voltam képben, hogy hány órakor mi és hogy is van lefoglalva (mivel egy vidéki kolléga csinálta és egy kanyi szóval nem szólt róla és továbbra sem tudok igazán gondolatot olvasni távolból), és akkor csak nézett feddően. És kikérem magamnak, ne nézzen, amikor más ilyen fejgörccsel már rég otthon/dokinál lenne.
A hat hét alatt megtanulandó 3 koreográfia is egy fullasztó teher, úgyhogy már a szombati próbán is összeomlottam és csak álltam, hogy hol is vagyok és mit is kéne táncolni, de ma, amikor azt állították, hogy ez megy nekem, amikor konkrétan álltam a csoport közepén és meg sem mozdultam, az sok volt, elbőgtem magamat. Ilyenkor nem kéne emberek között lennem, de most van fellépésszezon.
Elgondolkoztam, hogy kiállok a tánccsoportból, nekem az nem megfelelő szint, ha tőlem nem várják el a maximumot. Mert akkor nem is tudok maximumot teljesíteni. Úgy meg nem is kell nekem valami, ha az nem tökéletes.
Egyébként hullámzó a kedvem, naponta könnyesre nevetem magamat a kollégákon, vagy épp Békán, vagy meghat egy öthónapos kissrác, ahogy hozzámbújik. Furcsa, a kollégák talán észre sem veszik, hogy néha csak testben vagyok ott.
És tudom, hogy szeretnek az emberek és tudom, hogy nem vagyok egyedül, de ez az érzés szétszakít! :(
Kézimunkázni kéne, lógok Bének egy pink kulccsal ezüstdrótból, lógok Békának egy téli(!) táskával, még egy babának egy fityegősorral, olyannal, mint a másik kapott, a fejemben millió műbőr ötlet, amit sosem láttam másnál, kinyomtatva közel 300(!) oldalnyi kézimunkatrükk, amit el akarok sajátítani, a csipkekötéstől az organzaformáláson át a horgolt figurákig, ami technikákat elsajátítva jöhetnének az ötletek hozzá, hogy eredeti legyen. Lehet, hogy nem varrógépet kéne kérni szülinapra, mert akkor ezek száma csak nőni fog.
Babaruhák tervei a környéken született kisklampóknak, húsvéti dekók. Millió könyv, kinyomtatott cikk, sorban álló magazinok. Át nem ültetett növények. Meg nem sütött sütik.
És nincs egy nadrágom, amit felvegyek, viszont a harisnyához kezd meleg lenni, anélkül meg még hideg van.
És levágatom a hajam, mert a hátam közepéig ér, és hiába irigyek rá többen, mert tényleg nagyon szép, de képtelen vagyok ennyit reggelente kihúzni, a hullám meg kinyúlik már a súlya miatt. 25-30 cm-t levágatok belőle.
Nem megy minden egyszerre. A fogyókúrát lelassítottam, mert 3-400 kcal-ra csökkentettem le a kajaadagomat, vagy el is felejtettem enni, és nem akarok megint visszaesni. Ennem kell, min. 1200 kcalt. De akkor meg jön a másik véglet. Áh, sok ez most.
