Ma három óra munka után elkértem magamat egész napos szabira (ismét hála főnöknek, Kolleginának, remekül tűrnek), úgyis jött egy ajánlat egy autóra, gyerekkori barátnőm férje toyotakereskedő, ő talált egy szép darabot. Megnéztük, beleszerettem.
KáPé elvette a kedvemet a kocsitól, de sztem nincs igaza, csak elrontotta az örömömet. Nem túl empatikus, nem fog ez sokáig működni.
Gratuláltam egy iskolai osztálytársamnak, hogy képviselő lett a kerületben, apu sokat dolgozott a kampányán, plakátokat kentek, ügyeletet tartottak a székházban. Azt írta, örül, hogy elmentem szavazni, ahová mindig elmegyek és tudja, hogy nem rá. :DD
Nemtommiért felajánlott nekem egy ingyen síoktatást, ha szükségem lenne rá. (Legutóbb egy helyen síeltünk.)
Csakhogy én nem megyek síelni, nincs kivel. Ba-val és a Csipetcsapattal jártam, de Ba-val egyre gorombább levelezés folyik, nem lesz itt már sielés. :(
Nem mellesleg Nagyon Tiltott sport az ideggyógyász szerint.
Tegnap este hangverseny, dögunalom Haydn alatt várandósoknak ajánlott hangversenytájékoztatót olvasgattam. De legalább a zenészek mosolyogtak, Mihály András alatt hogyismondjam, kevésbé.
Viszont újdonság, hogy már nem egy-egy negrót nyitogatnak csendesebb tételek alatt, hanem egész zacskóval csörögnek. Meg karkötőt csörgetnek. Már nem is zavart, nem érdekelt a második felvonás, csak azt lestem, mikor látszik a karmester kottájában a Fine felirat. :D
A szünetben az ajtó a férfimosdóra nyílt, alig volt olyan, aki kilépéskor még nem a sliccét igazgatta. Ugye mosnak kezet?
A ruhatárban a senior kikboksz-csapat harcolt a kabátjáért, néhány ifjabb elnéztünk a fejük fölött és összeröhögtünk kínunkban, annyian sodortak el minket.
És csak sikerült felhúzni a kis fekete cippzárját hátul, meg is nézett benne szomszédlány öccse, akivel összefutottam este, épp reggel leveleztünk, hogy régen találkoztunk...
Őőőő, olvasom Bakkáéknál, hogy Daniella meg akarja oldani a régi zöld érettségi matekkönyvet. Őőő, nem hiszem, hogy nekem menne. De van kedve valakinek csatlakozni?
(Vagy inkább aludjak?)
