Tegnap elhúzódott a próba, utána találtam egy fél órával korábbi smst a telefonomban Ba-tól, hogy itt vár a művház előtt, ha akarom, hazavihet.
:O
Végülis tényleg nehezen jutok anélkül haza és át is voltam izzadva, hát válaszoltam, hogy átöltözök, megyek. Csak bámult, merthogy milyen szép vagyok, meg a hajam is (megint csigás sok hét kihúzkodás után), meg a szoknyám... Aha, hófehér szoknya türkiz övvel, fehér felső, türkiz cipő. Tényleg jól nézett ki! :)
Hazavitt, felcipeltettem vele az útközben vett ásványvizet, kapott tíz percet, hogy beszélgessünk nálam. Hogy ő nem érti, amit érez (nem-e?), hogy hiányzom neki és megőrülne a gondolattól, ha más ölelgetne, és ugye nincs más az életemben...
Szájrapuszival váltunk el, sztem nem jelent semmit. Ha ő ennyit gondolkodik az érzésein, én ráérek. Csak nem fogok rá várni. :D
