TCsV: - Nagyon örülök, hogy levadásztalak.
T: - Hagytam magamat levadászni.
Hetek óta nem győzünk bókolni egymásnak, nem tudom, ki érzi magát szerencsésebbnek, hogy ott táncolok.
Volt péntek este csokis táncház a fenti párbeszéddel, szombaton kávé, majd nemzetiségi táncok bámulása, majd fél várost kicipeltem 40 km-re táncolni, ahol hajnali 2 után jöttünk el. És ahol a vendéglátó együttes úgy fogadott, mint valami kis sztárvendégüket, pedig. És hogy két hete kihagytam egy táncházukat a heti rendszeresből, észrevették ám! Anyám, hozzájuk 2-300-an járnak!
Nagyjából mindenkit kikérdeztem a tánccsoportomról, ha azt mertem az enyémeknek mondani, hogy ti szépen táncoltatok, mindig kijavítottak, hogy mi, ami nem igaz, mert nem léptem fel, de akkor még bejelentkeznék a nemzeti balettbe is, hátha, aztán Ess is konszolidálta magát azok után, hogy az elmúlt héten megsértett azzal, hogy ne zárjam mögé a sort, hogy nem köszön, pénteken kiosztott, hogy miért is vagyok hülye (gondolom észrevetted, hogy hűvös vagyok hozzád, elmondom miért - dühítette, hogy nem érdekelt eddig, hogy mi a baja, most sem hallgattam sokáig a bugyuta vádaskodásait, úgyhogy elrohant és sms-ben folytatta a sértegetést, persze erre sem válaszoltam), amiért végül TCsV vigasztalt, de tegnapra Ess már mosolygott rám (ez még jobban megijeszt), majd két kedvenc táncomnál elkapott és együtt iskoláztuk a népet.
Mindenkit hazavittem, így hajnali négy után estem haza, ma d.u. háromig aludtam, habfürdőztem és visszafeküdtem, Szomi porszívózására ébredtem.
