Pénteken további zeneakadémia-közönség élményeket gyűjtöttem, egy néni kizárólag a halk részeknél köhögött, illetve nyugodtan üldögélve egyszercsak éreztem, hogy egy cipő nyomja a fenekemet. A mögöttem ülő pasi feltette a lábát a székem ülőkéjére a támla alatti résbe, és konkrétan a fenekemet nyomta. Szépen csendben visszatoltam, mire eleresztett egy halk, ám ingerült nemár-t! Mi van???
És van ott egy óriási tükör, azt szeretem, mert olyanom itthon nincsen, ezért ott tudom megvizsgálni, tényleg fogytam-e. Most már én is kezdem elhinni, hogy látszik némi fogyás, csak az a fránya 6-7 kg menne még le! Azt viszont már kaja mellett (most iszonyú sokat eszem két hete), célzott formálással.
Szombat mérhetetlen evéssel telt, ezért este elmentem táncolni, megérte, lemozogtam és stréberen megtanultam három olyan táncot, amit sosem hittem volna. Viszont nem mentem el ifjúsági projekt főszereplőnk részvételével tartott buliba, ezért sok pénzt és májsejtet megspóroltam. Büszke vagyok.
Ma elkísérem a Kölyökre bukó gyereket játszani sportolni, én addig fűbenheverést akarok. Aztán család, majd Szöszkehuszonévessel tánc, és ha még valami hasonló édeset ír, mint irogatott ma éjjel, akkor megint bőgni fogok a karjaiban. Azaz sztem mindketten mást szeretnénk, ha már egymás karjaiban...
