Tobber életblogja

Péntek este Ja-val ismét MüPa, majd grillparti (Nagypénteken, húst nem ehetek, zöldségeket utálom, grillezett pita maradt) iszonyú sok jégerrel és remek hangulattal (szerintem ennek lehet része, hogy a kutya mellett ültem lent és vakargattam beszélgetés közben, alaptalan a pletyka, hogy a földig ittam magamat. :) ).
Közben már emeltem a telefont, hogy lemondom a túrázást, mert a fix szállást, uticélt, túrairányokat úgy vétózták meg, hogy másik alternatíva nincsen, de majd reggelre lesz, amikor hívtak, hogy jó lesz a fix.
Másfél nap túra, szépséges tavaszi erdőkben erős menetben kirándultunk, madarakat lestünk, nótázgattunk, szalonnát sütöttünk, és az elvárttal szemben egyetlen ember lett hisztis, akire senki nem számított: Ess.
Ráhagytuk.
Vasárnap délben(!) kitaláltuk, hogy estére(!) mégis menjünk el egy déli határfaluba autentikus húsvéti bált bámulni, szal porosan-szakadtan-füstös hajjal irány Pest, zuhany, cikkcakkos báli frizura, báli ruha (na jó, szoknya+blúz) és este 9-re oda is értünk, 230 km, sztráda nélkül.
Életem eddigi leghangulatosabb táncos élménye.
Úgy éreztem magamat, mint a Kisherceg, aki otthon görcsöl, hogy az ó kis egyedi rózsáját ápolgassa, aztán talál egy kazal további rózsát. Mi itthon gyakoroltunk pártucatnyian, erre odaérve minden helyi tudja-táncolja azokat! :)
Először kinéztek minket. Idegen arcok, steril táncmozdulatok, még a nyelvükön sem beszélünk, gyüttment kontra helyiek, aztán látták, hogyan táncolunk és nemhogy mellénkálltak, de próbáltak utánozni... Nem kéne, így volt színes. (És végre nem kellett görcsölni, hogy precíz legyen minden lábfejtartás-szög-akármi, mert  ők aztán igazán változatosan cifrázták!)
Bár a terv az volt, hogy ottragadunk, nem volt szállásunk, így hat óra tánc után még három óra felváltott vezetéssel sikerült felérnünk, és három kialvatlan éjszaka után beájultunk.
Én most keltem.
A Ja-val tervezett lányos napot hamarosan bepótoljuk.
És Ess már hív, hogy romantikus vacsora.
Nem akarok tőle semmit.