Hazafelé beugrom két kifliért a pékhez. Minden este kéri a szöszke srác, hogy az ő sorába álljak, mindig van pár kedves szava.
Most is bókolgat, mire mögötte három kollégája/kolleginája kórusban elkezd kiabálni, zeng az egész pékség és a fél tér:
- Kérd el a számát, Lacika! Kérd el a számát! Kérd el a számát!
- Lacika már olyan régen nem meri elkérni a számodat, nem cseréltek végre?
:DDDD
Hát ilyen egy kiflivásárlás felénk.
Végülis én szeretem, ha az örsön huszan bámulnak rám döbbenten...
