Illető tényleg rámhajtott, most már tuti.
Délután jópáran elmentünk vidámparkozni, amit továbbra is imádok. Egy hely, ahol nem alacsony a vérnyomásom.
Minden vadra felültünk, ezerrel mentünk egymásnak a dodzsemben, lőttünk, hullámoztunk, fejenálltunk, pörögtünk vadul és mindehhez nagyon sokat sikoltozunk.
Aztán vettem nadrágot az előbb, most pedig Srácot várom. Holnap megpróbálom már dél előtt felkelteni és kirakni az ajtón, pihenni kéne estére.
Edzés esélyes, hogy megint elmarad, nekem most nem sok erőm van szervezni, meg menni sem pár óra alvás után úgy, hogy aznap este még négy órát táncolunk...
Meleg van és kint van az allergiám. Nyűg van, nyűg, koma.
