Isten hozott december!! Egy éve várlak, igazából kettő, mert a tavalyi elég havatlanra sikeredett!! :)))
Az a fotó ugrik be, ahogy S-sel igazán nőiesen elterülve fekszünk a hóban napszemüvegben és boldogan vigyorgunk a világba. (S nem szereti a nyilvánosságot, úgyhogy kivágtam egy részt a képből. De vagy négy darab ebből a sorozatból a gépemen megvan! Nem, ez nem a bicepszem, hanem a sínacim. Balfönt a barna folt pedig S.) :D
Pár napja Anyura csörögtem, Apu vette fel. Nem tettem le, volt gyerekszobám. Úgyhogy szépen megbeszéltük, hogy akkor vasárnap, azaz ma találkozunk. Együtt ebédeltünk, csak háromszor hülyézet le lekezelően, ennyit általában csípőből elviselek. Egy ideig vitázom ezen, aztán inkább kussban hagyom. Miután hiába észérv, ha én mondom, úgysem lehet igazam. Hányszor álmodtam egy apa nélküli családról... :S
Aztán Kicsinycsapat Mínusz Béká (innentől maradjon talán KicsiMBéká :) ) kiegészítő edzésformát választott estére kedvenc edzőjével (aki hagyja magát megfogdosni, kafa élmény!), igazán sokat fejlődtünk, elégedett vagyok. :) Mozogtunk három órát, a végén már majd' összeestünk a fáradtságtól. Még hazavezettem, de olyan görcsök álltak a talpamba, hogy a lépcsőn már szinte kúsztam... :)
Vezetés: mindenki lelkére kötöttem, hogy elmenetelkor feltétlenül szóljanak, hogy autóval vagyok, mert egyébként képes vagyok hazabékávézás után kapcsolni, hogy hol a járgány.
Egyik korábbanlelépőtől még "kocsikocsikocsi" smst is kaptam! :D
És az égiek ismernek: magamtól nem vezettem volna nagy esőben, erre egyszer a város végén kapott el, hát kénytelen voltam hazajutni (persze volt utasom). Aztán egyszer fullra pakolva sportszerekkel elkapott egy hóvihar, valahogy haza kellett jutnom (persze két utassal). Ma egyedül voltam, este megyek kocsihoz: hatalmas köd és csúszós út.
Igaz, fokozatosan szokom a zord úthelyzetekhez, de most megint elgondolkoztam, hogy ott hagyjak-e mindent holnapig... Győzött a kíváncsiság (bátorság, vakmerőség, hályogkovácsság) és ködben hazajöttem.
Vezettetek már ködben sötétben? :)
Csodaszép! Minden puha és kontúrtalanná válik! Az ismert utcák, táblák; az autó csak egy tompa szürke folt két lámpával...
Ahogy belemész a gomolygó párába, előted alig látsz 20-25 méterre, kísérteties...
A forgalom közepes volt, az utat nagyon jól ismertem.
Viszont fngom nem volt, melyik a ködlámpám! llyenkor mindig elképedek, hogy a műszerfal-ikon-kitaláló-grafikusművészek mit látnak bele, amikor ezeket megalkotják. Ezen elfilóztam, míg befűtöttem annyira, hogy már kiláttam...
