Na, ez már jó.
Kimozogtam magamat a friss levegőn, aludtam 11 órát, délelőtt olvasgattam az ágyban. Kintről besüt a nap, a régi, félfamentes papírra nyomott könyv illata elbódít, gyerekkorom végigolvasott nyaraira emlékeztet... Csak feküdtem az átforrósodott tetőtérben a telken az erdőszélen, fél szemmel figyeltem az erkélyen vitázó madarak csicsergését (amit szerencsére mostani lakomban is átélek, igaz kicsit hicskoki formában: ma reggel a bugyiban-erkélyen-kávézós szeánszomban majdnem levitte a fejemet egy szarka)...
Egyetlen mai harcom a mostanában szokásos: a hajam. Úgy néz ki reggel, mintha villanyoszlopnyi csavarókra tekertem volna éjszakára, és reménytelen küzdelemmel nyomom a fülem mögé. Hétköznap kihúzom konszolidáltra, ám míg a metróhoz érek, újra ugyanolyan, nagyonkócos hatást keltve. A hajcsatot még nem tudom megszokni, na. (Nem röhög.)
Keresek (segíthettek) olyan hajról fotót, ami hullámos, középhosszú, mégis fazonja van, hullámosan is mutat valahogy!! Nem fogom minden reggel kihúzni, ami nem is tesz jót neki, de nincs is értelme, párás bkv-zásnál, párás dunaparti munkábamenetnél...
(Ideje lenne elmászni egy fodrászhoz, de amíg magam sem tudom, hogy milyen fazon lenne jó, addig nem megyek.)
