Mindenki Nyunyója.
Gyerekkoromban vették meg a közeli telket, hatalmas társadalmi élet alakult ki. Ő volt mindenki megnevettetője. Emlékezetes az a pillanat, amikor másik szomszéd Vera nénivel egymás nyakába ugrottak, tucatéve nem látták egymást, régi nagy szerelem. Nagyon szerette a gyerekeket. Emlékszem, odaadta nekünk a mackóalsóját, hogy foltozzuk meg. A kék anyagra sárga foltokat varrtunk neki a szomszéd lánnyal. A fenekére egy tenyérformát, a combjára cipőtalp alakút. Hatalmasat nevetett. Mindig zengett a völgy. Meg is jegyezték az öregek, hogy Nyunyóka mosolyog. Tudom, hogy meghatódott, amikor elhívtam a diplomaosztómra és utána az ebédre.
Rendkívül olvasott ember volt. És nyitott a világra.
Pár hete tudtuk, hogy nagy a baj.
Nyugodjál békében, Lacika!
