Hát jó, dalok, amik valaha (és azóta) is megmozgatnak: :)
(És néptáncos múltamat inkább én is kihagynám...)
1. Gloria Gaynor: I will survive
Amint meghallom az első taktust, feláll a hátamon a szőr, de olyan jó értelemben... :) Sok rossz pillanatból dobott már fel, keljfeljancsi-kórom lendítője.
Ez az életindulóm... :) (Aki nem emlékszik, az Ally McBeal sorozatban keresett magának mindenki életindulót, ami bármikor feldobja. Hát igen, magam mögé képzelem a supremes-t vokálnak és már éneklem is!) :)))
2. Pearl Jam: Jeremy
A kilencvenes évek grounge-vonulata nagyon megérintett nirvana-p.j.-soundgarden (ők voltak a legtehetségesebbek, de kevés albummal)-faith no more-blind melon...
3. Kispál és a borz: Emese
Bizony, Emese most már indul a buszod, menj haza szépen, látszik, hogy tudod, hogy meg vagy bolondulva, s holnap ne gyere újra, ne gyere úúúúúúújraaaaa...
4. Emil Rulez!: Hello turist
Bármikor hangosan vihogok az egész dalon, ha nem ismered, keress rá!!
5. Bangles: Eternal flame
Ordítva énekeltem a gyerekszobámban évekig, pont a hangfekvésem
6. Guns and Roses: Paradise City, azaz az első 2-3 albumuk, amikor még nem voltak trendi rocklírai fos.
A sweet child o'mine-t még szerelmeslevélben is megkaptam 16 évesen! :)))
(A fiúval sosem jártam végül.)
7. Charlie: Jég dupla whiskyvel
A ritmusa, Károly amerikás akcentusa utánozhatatlan!! Hihiiiiiihihihi...
8. Daniel Powter: Bad day
Hogy azt mennyit hallgatom mostanában!!! :) Vaspasira emlékeztet, Első Válságunk napján hallgattam sokat. Meg egyébként bármi zene, amiben zongora van. Csopin kúl.
9. Carpenterstől bármi. Bármin elsírom magam. Mint ahogy az összes Abbánál és Bee Geesnél táncra perdülök. :)
+1: L'art pour l'art bármely dala, főleg a Farkas a mezőn (áll), vagy a Jöjjenek a mentők (angolul embjulensz). :D
