Szeptember 28-án mondtak fel. Október 24-éig kaptam egy visszautasított médiacéges ajánlatot, ma egyet a német cégtől és egyet az írektől, és valszeg a spanyoloknak is én kellenék, ha nem mondtam volna őket megelőzve, hogy kösz, ide inkább nem (annyi pénzért egy erősen fluktuáló cégnél még szinkrontolmácskodni is kéne!!).
Ez egész korrekt!!! :) Nem gondoltam volna. (Bár ha apám ötször nem bókolt életében, mostanában mégis azt mondta, hogy úgy gondolja, gyorsan fog menni, mert talpraesettnek tart!)
pasi után sem gondoltam, hogy van még élet. Vagy hogy miért nem találom a helyem egy fix párkapcsolatban.
Koriban sem hittem tegnap, hogy azt a nagy kupac bóját simán átlépem zakó nélkül!! (Másnak nem is sikerült!) :D
Mostanra találom meg a helyemet. És pont azzal, hogy nem érdekel mások véleménye. (Na jó, néhányotoké igen!!) :) Főleg, hogy lassan jöttem rá, hogy az emberek nagyrésze buta, de eszementül. És sokan még okosnak is tartják magukat. Az a legrosszabb. Magamat nem, remélem, erre a munkáltatóim nem jönnek rá!!! :DD
Bár BCsTLV (hozzám hasonlóan butautáló) szerint azt azonnal látta rajtam, hogy "csapattag" vagyok. És ez baromi jól esik!! :) A mostani három óra vele szintén. (Ne kérdezzétek, hogyan.) Béká kedvenc kifejezését használva halkan megkérdeztem tőle, hogy két mizantróp kedvelheti-e egymást. Ezen percekig röhögött... Jóvan, sztem vicces! :)
