Rég írtam Szomiról... :-)))
Ma épp egy pár hete még szémreményű randipasi hívott telefonon az utcán, amikor elhúz mellettem Szomi. Rámnéz, nem köszön oda, továbbhúz. 50 m múlva lelassít, visszatolat, hogy elvihet-e. Kékszeművel még beszélgetni akartam, úgyhogy szóltam, hogy inkább a kapuban találkozzunk. Mondta, siet. Intettem.
Hazaérek, rácsörgök azért, hogy bocsi. Mire ő, hogy elsőre egyszerűen nem ismert meg, mert annyira vékony vagyok!! Miért nem írok könyvet a fogyókúrámról, tuti bestseller lenne...
Felmerült, hogy szóban elmeséli, mizu vele, még májusban. okés, de én most stockholm. Szomi: és kell pénz? Naná! :-) Épp hazahozott biznisztripről svéd koronát, megvettem tőle, de sznobis Tobbernél nincsen ám forint, csak euro, úgyhogy arra váltottuk be! :-))) Mázli, hogy holnap megy Bécsbe, neki meg pont euro kell... Rákérdeztem, hogy nincs-e utikönybe, és a hetek óta vadászott Lonelyplanetet áthozta kölcsönbe, huuurrrrááááá!!!! :-))))) Aztán élőben is elmondta itt nálam, hogy mennyire jól nézek ki (meg hogy mostanában nem kell a decibelmérője (khöm, halk utalás egy őszi Aleses randira, ami nagyon hangosra sikerült)), meg hogy még májusban meg kell ünnepelni a szülinapom. Te tudod a szülinapom?? Naná! De ugye az évet nem?? :-)))) Úgyhogy Szomival is megünneplem a nevezetest...
És állítja, hogy ezerszer jobban nézek ki, mint a 29. szülinapomon!!!! Naná, akkor ismert meg, akkor költöztem be. 18 kg-mal voltam kövérebb egy éve.
