Tegnap megismertem Jullt. Okos lány. Nem kérdezi meg, hogy miért nem esem le a métermagas ágyamról, átérzi, hogy miért jövök extázisba a fekete S60-astól (tegnap picit körbeálltuk Szomi autóját és bámultuk), tud teát fotózni és mandínerpisilni. És azt állította, hogy ízlett neki a tésztám... Elveszem feleségül.
Ja nem jó, Ö.Cs. is megkérte a kezemet, vele februárban lesz az esküvő. Most határozatlan vagyok...
Szomi meg egy melírszőke nőt untatott egész este (áll. a haver felesége, na ja), Jull bátor lány is, át mert (külön ugye) leskelődni a tetőablakon!!!
És ezt kaptam:
És ezt J fotózta:
És Brrrr hótbeteg, szal nem ma tekilázzuk le magunkat a sárga földig, pedig már előre fájt a fejem a holnaptól.
Szolgálati (nem ruházati!): A tegnap lejegyzetelt párbeszéd valódi, tényleg lefolyt köztünk vasárnap... Nekem is furcsa, hogy ennyi témát sikerült egy férfival beszélnem, Pasival egy év alatt sem ennyit... Szeretném Szomit. Szomi, ha itt vagy, hívj fel!!!!! :-)
