Éjjel tökig áztam. Ahogy a Nagykönyvben... A év legnagyobb esője minden porcikámat átmosta hazáig, finoman csurgott a melltartómból a hasamratapadt pólón át a bugyim felé... Fehér papucsban gázoltam az utcaszélességben bokáig érő vízáradatban hosszú perceken át. Az utcák sötétek, kihaltak (kertváros, ugye???), sehol egy kivilágított ablak, csak az óriási villámok világítottak... Asszem, élvezem az esőt!! :-))
Meg a Papírkutya-különítmény összejöveteleket.
