Egy totális káosz az élet, a munka hegyekben, a cégnél oltári nagy káosz, de azért elvárások, azok vannak.
Suli volt, Bével halazás, aztán TCsV-nél bandázás. Vasárnap Úszóval volt randi és Fülivel hétfőn volt randi, akivel össze is kaptunk, mert fura.
Aztán gumis, heti négy kondi, tegnap színház, holnap suli lesz, majd ebéd TCsV-ékkel, majd bandázós társasozás, majd este hangverseny.
Vasárnap délelőtt randi, délután kondi és takarítás, mosás, epilálás, előre főzés, szokásos, a maradék 1-1 órákba, bkv-zásba beletömörítem a hihetetlen mennyiségű szótározást, a tanulást, néha 1-1 fiúcskát.
Jövő hét egy téboly, vasárnap este talán marad kettő órám, ami még nincs betáblázva, addig minden, utána dettó.
Semmire nincs időm.
Agyalok ezen a lehetetlen bűncselekményen, segítenék is, ha tudnám, hogy alaptalan a vád, mert annak tűnik.
Kitalálta a tánccsoportom, hogy összeáll egy fellépésre és nyúznak, erőm nincs végiggondolni, hogy akarom-e én ezt, beleférnek-e a próbák az időmbe és kockáztassam-e a derekamat, térdemet egy kiújuló sérüléstől.
Ááááááááááááá!
