Hát, aszkéta életmódomat feladva végre van tévém és feltornázott vérnyomásom.
Vettem farmert, persze a már szokásossá vált 17-18 óra közötti hirtelen hasmenés megint akkor csapott le. Majd szülők felesben beszálltak a 16 éves, pincében tárolt minitévém lecserélésébe, az új LCD Philips csilivili, 94 cm átmérőjű és látszanak rajta az emberek arcai a hiradóban, amit évek óta nem láttam. :D
A media marktban lefárasztottuk két nőként a fickót, hogy konzolra szerelhető-e, mi az a kicsit izé rajta, hogy kell állványra csavarozni. Aztán kapcsoltam, hogy 18éves minnyá vár, úgyhogy felkaptam, feljött hozzám, átöltöztem, irány a próba, ahol a másik tánccsoport vezetője sértődöttet játszott, mert elhappoltuk a Kölyköket. Nem happoltuk el, mindkét helyre járnak.
Utána elmentünk vacsorázni mind a fülledt nyári estében csatak izzadtan, végighallgattam TCsV marketinges ígéreteit, majd hazavittem hármukat.
Ma reggel Anyu várja a tv házhozszállítást, megérkezik a tévé, és mivel dolgoztam és nem vettem fel a telefont, ezért nem tudta kitalálni hogyan teszem fel a konzolra: felhívta Ba-t, hogy jöjjön már át felszerelni a tévémet a falra. Mi vaaaaan?
Attól a pasitól kapjak szívességet, aki míg együtt jártunk, a szombat déli gitárjáról akkor sem mondott le, amikor Busójárásra mennénk a világ másik végibe hétvégére, miatta lemaradva a fő programról? Az a gitár, amit közben már megunt és abbahagyott. Az a pasi ne segítsen, aki Anyunak kifejti, hogy szívesen eszi az isteni főztöm/sütijeim, meg izél, de ne gondoljuk, hogy ő így szerelmesen, 37 évesen elkötelezi magát mellettem. Aki a táppénzem alatt is éjjel járt haza, mert a heti hat különprogram szent, engem meg majd ápolnak szüleim.
Akkor inkább nézem a műsort falnak támasztva. Anyuval visszahivattam, hogy kösz nem, egy smst is ráküldtem Ba-ra, hogy nem kérek olyantól segítséget, aki a szülinapomra egy smst sem ír, meg másokkal üzenget.
Majd felszerelem magam.
