Tobber életblogja

Már bőgve mentem el a cégtől este, bőgve értem a fodrászomhoz, éjjel nem bírtam aludni, majd két órát villámlott és dörgött és csak feküdtem és xarul voltam. Judós3 hozzámújt, megnyugtató szokott lenni, most pörgött az agyam, totál kiakadtam.

Nem véletlenül nem megyek ügyfélszolgálatra, évekkel ezelőtti sértések is bennem vannak, amikor megtalált 1-1 ügyfél. És az irodáinkban ott a pult, ami megvédi őket a támadástól, rángatták már meg a karomat, meg előszerettel érnek hozzám (fúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúj!), és ott van biztonságis, aki megvédi őket, engem senki. Nem lenne nyitvatartási időnk, hisz nem is létezünk hivatalosan, tehát ebédidőm, és munkaidő vége sem.

Meg egyáltalán. Miért kéne még ezt is nekem csinálnom?

:(

Nem szoktam munkáról írni, de van néhány kolléga, ááá!

A HP úgy ahogy van, egy nagy kalap szar. Ez köztudott. De hogy egy másik cégünk máshol ülő kollégájának küldik a nyomtató tonerünket, mi meg hiába balhézunk náluk, árulják már el, kinek adták oda (800 ember van az épületben!), hogy az igazgatónk napok óta nem tud nyomtatni (szerződések, jogi válaszok, határidős levelek, másik cégünk nyomtatójára küldi a messzi távolba, bammeg!), két hét után kiderítették, hogy X vezetéknevű kolléga Y cégnél átvette, hisz ő a felelős. Miiii? Nyomoztunk, az ki lehet. Kollegina rátalált, hívogatja: jaaa, jött neki egy ilyen, nem is értette, úgyhogy egy hónapja elzárta a szekrényébe.

Baaazki. Miért nem szólt az asszisztensüknek, hogy ezt valaki keresni fogja? És a HP miért ekkora amatőr, szokása szerint? Ezek valami rémálom, szoftver support-ra ne is számítsunk, a múltkor a program nevét SEM ismerte a srác, amiben hibákra futottam. Kösz, a használati leírás nálam is megvan, nyilván nincs benne a válasz, ha őket hívom.

A kolléga meg egy debil, na.

Aztán kitalálták ismét, hogy majd Kolleginával mi járjunk le a recepciónkra tévedő dühös ügyfelekhez. He?

Nem szolgáltatunk a városban, ezért nincs is itt ügyfélszolgálat, nem is értünk a rendszerekhez, nem látunk bele az ügyféladatokba, nekem pl. fingom nincsen, milyen szolgáltatásainkat milyen feltételekkel áruljuk. Anno néha belefutottam egy-két büdös, fogatlan ügyfélbe, akik fél órát szidtak és még segíteni sem tudtam, csak álltam ott megalázottan. Az ügyfél nem lett elégedetlenebb, én nagyon. Nem mellesleg a munkámra sem maradt időm.

Ami egyre és egyre több. És ha napi egy órám megy csak rá két-három ügyfélre (úgy, hogy semmit nem tudok segíteni neki, úgy hogy nincs rá garancia, hogy aznap nem esik be húsz!), akkor miatta túlórázhatok ingyen, maradok le határidőről, tárgyalásról, az ebédemről, este suliról, edzésről, kaphatok idegbajt és egyszerűen alkalmatlan vagyok primitív ügyfelek ordibálásait nyugodtan lekezelni. ÉS pénzt nem kapunk ezért sem. Meg a HR-es, az IT-s, a beszerzéses és a munkavédelmes plusz feladatokért sem.

Ez van.

Erre a hátunk mögött egy kis rohadék szervezetvezető, aki egyikünknek sem felettese, bevállalta a nevünkben hivatalosan, hogy mi megyünk le Pesten ügyfelezni, ha idejön. Mindezt egy másik cég képviselőjétől tudtuk meg!!! Hát kábé mintha titeket kérne fel a MÁV, hogy ugorjatok fel a könyvelésetek/gyógyításotok/tervrajzotok mellől és tájékoztassátok az arra kószáló utast, mennyit késik a vonata. Honnan a p.csából kéne ezeket tudnom? És ha oktatásokra kellene járnom (2 hónap a betanítás, átlag ügyintézőnk 1,5 éven belül lelép!) és ezt tudnom, akkor kapok egy ügyfélszolgálatos fizetést is pluszban? Nyilván nem.

De a cég megspórol egy irodát rajtunk.

Hát kuvvajó.

Ismét elgondolkoztam, hogy keresek másik állást. Baleknak néznek. Ránksóztak egy halom HR-es feladatot, beszerzésest, IT-st, de ha elrontanak egy számlát többmillió ügyfélnél és özönleni fognak, akkor üljek lent a recepción és hallgassam, hogy miért vagyunk szemét banda? Egyébként is népellenséggé tett minket a kormány.

Szeretem a hazámat, de már gyűlölök benne élni. Kicsiben és nagyban is a gerinctelen férgek miatt szívunk.

Én mindenről listát írok. Bevásárlás, rövid távú teendők, hosszúak, bakancslista (olyan), takarítás sorrendje, joy napokra tartogatott cikkek, sorozatok azzal a résszel, ahol abbahagytam, hátha megjön a kedvem, vagy jön új évad, szépen dolgozó fotósokról, akiktől láttam esztétikus képsorozatokat, hátha egyszer kelleni fog (nyilvan nem), stb. Szóval rövid a memóriám. Vagy túl sok dologgal foglalkozom egyszerre, de inkább az előbbi.

Úgy látom, hogy Judós3 halogatós típus, ami rém idegesítő. Sír, hogy mi lenne jó, de nem lép (Anyu szerint pont ilyen voltam 22 évesen, bár emlékeim szerint akkoriban én főiskolára jártam, meg dolgoztam, meg néptáncoltam is, de tény, hogy a számláimra jött néha felszólító. A netbank nevezetű csodát miattam találták fel, életmentő. :D ).

Hát írtam neki egy feladatlistát, határidőkkel, és szépen pipáljuk, ha valami kész. Már most látjuk, hogy hétfőig(!) minden fontosat ráncba tudunk szedni, amit hónapok óta nem tesz (jogsi véglegesítése, amihez megvan minden papírja, bankszámlanyitás, a bicajszerviz, álláshirdetésekre jelentkezés, amihez egész nap gép előtt vagyok, simán beleférne, hogy az ő nevében eldobom az önéletrajzát az elvárásainak megfelelő pályázatokra, mobiltelefon elintézése, mert hülyét kapok, hogy nem érem el és főleg mert a munkaadók nem érik el, és fogadjunk, hogy elfelejti hazafelé a wc-papírt, stb.). Jó érzés lesz mindent elvégezni szerintem öt napon belül, meg addig sem őröli szét, mihez is fogjon. Egy nap csak 1-2 feladat, a legégetőbb. Most át is utaltuk a vizsgadíját gyorsan, nehogy lemaradjon, egyetlen hiányzik az edzőségéhez. Annyira hálás volt. Igazam van, megkönnyebbült, hogy csökken a lista. És hogy az anyukája nagyon örül, hogy velem él és nem valamelyik link haverjával, mert én kézben tartom a gyeplőt...

:D :D :D

A suliban majd' elaludtam, jött a vihar, ment a vérnyomás.

A kapuban várt Judós3 bőrigázva. Leszakadt az ég, a közelben csapkodtak a villámok, öt centi vízben gázolva futottunk az étterembe. Én magassarkúban, ő fehér ingben, ami rátapadt a tökéletes felsőtestére. :)

Én választok helyet, így egyértelmű, hogy halat ettem, imádom ott.

Átsétáltunk a színházba.

A bejárónál Makranczi Zalán, László Zsolt, Gáspár Kata, Lengyel Ferenc, eljöttek vizsgaelőadást nézni. Én meg őket.

A darab nagy favorit. Magyar kortárs, persze. Mondanám, hogy nem lehet elszúrni, de nem ezért voltak jók. Van új kedvenc színészem.

Éjjel, vizes ruhában, posztamensen elzsibbadt testtel estünk haza.

Jó volt.

Hokis hívott tegnap, fél órát dumáltunk.

- Te komolyan összeköltöztél egy 22 évessel?

- Mondd, hogy meglepődtél!

- Rajtad? Ismerlek. :D És mondd, reggel csomagolsz neki uzsonnát és mellérakod a kiszámolt zsebpénzét?

:DDDDDD

Egyébként nem, kaját ő főz, ő csomagol magának, a bevásárláskor terelgetem csak, mire lehet még szüksége. Pénzt meg keres, most is dolgozik, de ezt a 4:55-ös kelést szeretnénk beszüntetni. Ma téboly a program*, nekem holnap este is, pénteken ráfekszünk.

Mert magától semmi nem intéződik el, gyűlnek a feladatai, de látszik, hogy eddig az anyja tolta előre.

*Munka után rohanás, két óra spanyol, utána Judós3-mal romantikus vacsi, kilenctől egy barátja színi előadását nézzük meg, utána beülünk velük valahová. Pár óra alvás, megint meló, utána a cécós hajfestésem, min. 2 óra, utána felhívom a fogorvosomat, aki késő este akar fogadni, de majd még alkudozom vele.

...alakul.

Jó volt, persze, csak fél óránként változtattunk a programon.

És a biciklit nem vittük szervízbe.

Pénteken nem jutottunk el kondizni, végre összebújtunk egy fél napra Judós3-mal, kaptam vörös rózsa csokrot, főzött nekem vacsorát, megterített, kényeztetett. Szombaton aludtunk, főztünk, majd találkoztunk TCsV-vel, Tével és elmentünk egy virtuálisvalóságosjátékos helyre. Kib.szott érdekes, sosem voltam hasonlóban sem! Mondjuk masszív hányingert okoz, csak szólok, de megéri, tényleg átlényegülsz egy robottá, repülsz, meg lősz a kezeddel, király.

Visszanéztük magunkat, hát kívülről négy hadonászó hülyének látszunk, vihogtunk is rendesen! :D

Aztán lementünk dárcozni egy közeli helyre, Judós3 azonnal ott is hagyta a telefonszámát, hátha akad munka.

Elsétáltunk a kedvenc hamburgerezőmhöz, hoztam vacsit, majd Judós3-at meggyőztem, hogy ugorjon most haza a pár megállóra lakó szüleihez, én takarítok otthon. Jó. Megkérdezte, hogy nem megyek-e vele, még csak anyukája ismer, bemutatna az apjának. Akitől ő is fél. Jééé.

Nem voltam lelkileg felkészülve (ehhe), inkább majd máskor. Azóta az anyja megkérdezte papát, nem lett volna gond. Anyuka bír engem. :D

Aztán hazafelé vásárolom a péksütit neki, mire ír. Beugrott a Kökibe a wifi miatt, hogy szóljon, nála maradt a lakáskulcs. Jeee, ő Kispesten, én Zuglóban, remek.

Hívom gyorsan Anyut, nála a pótkulcsunk: ő épp ott van a tér másik felén, ahol én, száll fel a trolira. Megvárjon? Remek, menjen csak haza és jöjjön visszafelé a kulccsal, majd szembetalálkozunk. Úgyhogy totál átfagyva egy vékony farmerdzsekiben még egy hatalmasat sétáltunk Anyuval a kertvárosban, hehe.

Közben hív Judós3, hogy egyik haver sem ér rá (csak a Kedvenc, de vele nem mer hármasban maradni :D ), úgyhogy kettesben leszünk este. Király, végre tanulunk, neki vizsgája lesz, nekem meg nem megy a spanyol.

Ledőltem, hogy lenyugodjon a gyomrom, amikor hív a fiú, hogy mégis ráér két haver is, úgyhogy este tíz felé érkeznének kártyázni. Ugye rendben? Hát, én már a halálomon voltam, kimerült és fáradt, a lakás dráma, de egyrészt szeretem ezeket a kis húszéveseket, másrészt kártyázni bármikor, még ha ezt a játékot nem is ismertem. Megtanítottak annyira, hogy hajnali háromkor a legprofibbal ketten űztünk véres csatát a győzelemért! Ha rájövök minden trükkre, tuti elverem őket. Tanultam kombinatorikát, szigorlatoztam is belőle, hehehehe! :D

(És most utána is olvasok kicsit a matek részének, úgy látom a neten akad erről szakirodalom.)

Egy nagy üveg jégerrel és sok sörrel állítottak be, hajnalra még az én maradék vodkám IS elfogyott, hát, jólesett, na.

Háromkor kidőltem, a kölykök még maradtak egy órát. Judós3 übercukin köszönte meg, hogy "befogadtam" őket. Nagyon bújós, simogatós kismajom.

Sokáig aludtunk, hemperegtünk egész nap, ismét nem jutottunk el kondizni. Este sétáltunk a környéken és felfedeztünk 100 méterre egy sörfőzdét. 12 éve lakom a környéken, de egyrészt nem járok ki a főút felé, inkább a kertek alatt járok be a városba, másrészt a sör nem a szívem csücske. Kipróbáltuk a helyet, nagyokat dumáltunk, megint kaptam a köszöneteket, hogy ilyen tündér vagyok vele.

Hétfőn ismét azt hallgattam, hogy ő mennyire szerencsés velem, meg elfogadom őt...

Bárcsak engem is elfogadtak volna 22 évesen, sok energiám elment, hogy megjátsszam magamat olyannak, amilyen nem vagyok, mert csak így szerettek. Pffff.

Délelőtt lementünk kondizni, én az edzőmmel, ott voltak a szokásos csajok, kacarásztunk, meg szekáltuk egymást, Judós3-t is, nyilván.

A cimbijeim ismét el akartak menni egy hasonló 3D-s élményre, azt örömmel kihagytam, de Judós3-t szívesen látták, úgyhogy először ment a barátaimmal nélkülem, cukik voltak vele. Elugrott egy állásinterjúra is, de este/éjjel kéne dolgozni, amikor én ráérnék, amikor a haverjai és családja és a programok, úgyhogy az anyukájával lebeszéltük erről.

Megkapta egy régi telefonomat, mert az övé tropa, de nem ugyanannál a szolgáltatónál vagyunk, egyelőre messengeren tudunk beszélni, hülyét kapok, hogy soha nem érem el. Meg mások sem, az önéletrajzain az én számom szerepel, hívták őket egy tévés vetélkedőbe, oda is engem adott meg. (Ez a barátnőd száma? Nem akarod őt is hívni? Hááát, ő kicsit idősebb nálam. Negyven.) :D :D

Főztem vacsorát, meg mára ebédet neki, sütöttem sütit is, az elején kijelentettem, hogy nem leszek pótanya és nem főzök, csak ha olyan kedvem van, hát most véletlenül olyan volt.

Nagyon körbeugrál, és meg is kérdezte ma, hogy miért érek később haza, ugye nem csalom meg. Érez valamit.. Hát, még nem, de már nagyon levelezek a régiekkel. Valami eltört bennem, amikor megtudtam a dolgait... :/ Nem a félrelépés, hanem az átverésem zavar, de mocsokul. És tudom, hogy semmit nem jelentettek neki, és mióta hozzámköltözött, egy tündérbogár, de akkor én is akarok!

És hetek óta nagyon fáj a hátam, de annyira, hogy a céges kismamánk agódik értem, nem én miatta, és próbálok óvatosan kondizni, mert ha nem, akkor beáll, ha igen, akkor meghúzódik és beáll, de meggyőződésem, hogy mozgatni kell. Az oldalhajlásokat, forgásokat minimalizáltam. Súlyzós edzés, megoldható.

Judós3-mal megegyeztünk, hogy keresünk egy közeli termet, amit mindketten szeretünk. Akinek van ötlete, ossza meg! Én elvagyok kb. kézisúlyzókkal is és alapgépekkel, meg edző nélkül is, nem egy agysebészet...

Ez így van, de hozzátenném, hogy én balkezesként is meglepődöm, ha ilyet látok, mert két balkezes egyszerre még furább.

A cégnél a közvetlen környezetemben kb. 30% a balkezes kollégák aránya, ebből viszont már lehetne kutatást indítani, milyen tulajdonságunkkal függ össze, hogy egy nagymulti igazgatóságán ennyire koncentrálódunk...

Nem szeretem a lidocaint, mert két napig fáj a fejem tőle és az egyébként is rendszerint begyulladó állkapcsom sem reagál pozitívan a szúrásra, dehát hátsó fog, idiótán tört le (ott csikarom a fogaimat, ha stresszelek, már kettőn van ott korona, őrlöm, őrlöm), ezért teljesen le kell csiszolni, újabb korona, oké, legyen egy kicsi injekció. De csak kicsi, jól tűröm a fogorvost.

Három perc múlva ellenállhatatlan alvásvágyam támadt a váróban, sikerült lejjebbesnie a vérnyomásomnak a béka segge alól még lejjebb, közel voltam, hogy leesek a székről, áááá!

Soha többet lidocaint.

Ilyen kis problémáim vannak, három napig csak szeretkezni és aludni akarok, ehhez képest ma a bicajt kell szervízbe vinni, meg kondi van, holnap délelőtt vagy dolgoznia kell a fiúnak és akkor eldobom kocsival, vagy ha nem, akkor kimegyünk valahová, délután cimbikkel szabadulószobázunk, meg ők akarnak estére is valamit. Judós3 nyúz, hogy menjek vele, meg a haverjaival az éjszakába táncolni, de nincsen bulifelsőm de akkor el van cseszve a fél vasárnap, és mennénk strandolni, de hideg van, meg néptáncolni, meg edzőcsajjal is lesz kondizás, meg Rómaira kiugranánk hekkezni, meg lassan ideje elültetni a melegebbet igénylő egynyáriakat*, amiket korán reggel kell megvenni, mert vérmes nénik elkapkodják, és a két befutó (futómuskátli és tölcsérjázmin) közül nem bírok dönteni, mindkettő imádja a teraszom klímáját és virágözönbe borít októberig, de csak egyfélét szeretnék a korlátedényekbe, meg Judós3 akar közelebbi munkahelyet, mert nagyon hajnalban kelünk így és akkor ráfekszünk az álláshirdetésekre, és aztán megint itt a kedd, fcuk.

* Már kint virul a petúniám, több pázsitviola száznyi virággal, négyféle miniszegfű, ledugtam egy csomó lilahagymát, meg egy lila virágba borult pozsgásom is van, ami olyan kristályvirág/délvirágszerű, de amennyire értek a növényekhez (nem), mégsem az...

Reggel nem bírok felkelni.

Beérek az irodába és az ablakunk alatti két emelet magas, hatalmas lombozatú fát kivágták tövestül, ez volt az egyetlen zöld pont a panelrengeteg, meg a hatsávos városi autópálya mellett. Sivár és szomorú így kinézni, szegény fa annyira csodaszép zöld volt már, megszakad a szívem. :'(

Kiteszek az ablakba pár légkondit PLUSZ tűző napot bíró növényt, egyelőre a ciklámen és a vitorlásvirág marad meg, abból sokat.

Jött ezo kolleganő elbúcsúzni. Nem szerették. Már azon voltam, hogy elkezdem leírni, mennyit zagyvál a semmiről, az élet hívószaváról, meg a spirituális megvilágosodásról, hogy ő segítő lesz ezentúl, mert már olyan magas szinten lebeg. Ismerünk pár ilyen hülyét, egy hangyának összetettebb lelki élete van. Kolleginával meredten bámultuk a monitort, ez meg csak nem ment el fél órát! Határidők, telefonok, káosz, áh!

Elment, jött másik, megint másik, és megint. Aztán két vidéki, aki még ráér hazaindulni. Aztán egy céges konfliktust jöttek ide kibeszélni hárman, rettentően nem néztem fel, de akkor mondták a többieknek. Aztán jött az aki öt méterre áll meg Kolleginától, úgy pofázik negyed órát kiabálva, nehogy mellette és halkan, ugye.

Aztán egy órás online meeting, ami arról szólt, hogy egy vadidegen osztály hogyan sóz ránk munkát és parancsolgatva oktat ki minket, hogy ez legyen a prioritás, ami kb. utolsó fontosságú.

Az én gépemmel hárman vonultunk be a Nagyfőnök irodájába, öt perc után kikapcsoltuk a mikrofont és a kamerát, addig átbeszéltük a tényleg fontos témákat.

Ha valamit tanultam nagymultinál tizenév alatt, akkor az a hatékonyság és a lényegtelen dolgok kiszűrése.

Beengedtem a kávéfőzőszerelőt, aki hosszan akarta mesélni, hogy hogyan tartsam karba (éééééééén!!) a szint gépét, én meg leráztam, mert nem vállalom magamra, hogy még azt is heti fél órát takarítassam, nem dolgom, nincs rá időm, és a legtöbben a kifolyt kávét, üvegcserepet sem takarítják össze, na ne már! Leráztam.

Még munka, fogorvos lesz, jaj, de nincs idegem hozzá, hazafelé beugrom az oda közeli plázába, ott van egy jó kis bolt, kéne egy bulifelső, mert vagy bizniszblúzaim vannak, vagy pónis pólóim, amiben irtó nagy a mellem. Bár az bármiben.

Judós3 ma nem sportol, elvisszük kedvenc haverja bicaját a szomszédos szervízbe, és ha ma sem alszunk tízkor (tegnap azon kaptunk össze, hogy ha én főzök, akkor megeszi-elviszi a 80%-át (ami nem zavar), ha ő, akkor ad belőle kóstolót, a többi két napi ebédje lesz, DE miattam hozott spenótot, meg halat, mert imádom, na jó, de akkor enném is, grrrrrrrr!), szóval ha ma nem alszunk, én összeomlottam.

Nem bírok gondolkodni. Ellógok spanyolról, hazamegyek végre hajatmosni, körömlakkozni, tanulgatni, exekazédenben idiótákon röhögni (az édenhotel volt az én kis bűnös titkom, a magabiztos hülyék taktikáznak szép helyen, szép testtel nekem vinnyogva röhögős, na!), a setboxomon meg gyűlik, Sixx javában írja a hogyvolt-okat, hát végignézem az első részeket.

Judós3 meg késő este jön. A kedvenc (khöm) haverja felhívott, nem leszek-e otthon holnap, tudja, hogy Judós3 nem, de nálam van a biciklije. Mondjuk nem is lennék otthon, de nem kísértünk sorsot. Huh.

A darab meglepő módon nem volt rossz, előítéletes genya vagyok.

De a dumcsit jobban élveztem velük.

11-re hazaestem, álltam a nappali közepén fehér blúz, magassarkú, Judós3 meg a konyhában főzögetett, odaköszönt, de elém sem jött, én meg kimerült voltam, éhes, és arra vágytam, bár ma egyedül lennék.

Akkor lezuhanyozom, alszom, ha nem beszélgetünk, majd a szöszölésekre felriadtam és itt elszakadt a cérna, úgy bőgtem, mint gyerekkoromban.

És hosszasan nekiestem, hogy miért cseszett el mindent és végre kiadtuk a feszültséget.

Hajnali negyed kettőkor megkértem, hogy legalább szeretkezzünk, ha már két napja nem. De ő nem robot. Aham. Két perc múlva már...

Bocsánatot kértünk, nagyon szeret, megint alig aludtunk. Utálom a héja-nászt.

Aludni akarok!

Tegnap nagyon szórakoztató suli után még csavarogtunk kicsit Judós3-mal, megnéztük a pocsék meccs végét, főztünk, mosogattunk az éjszakában, lepihentünk és szótároztam, tanultam, megint 4:55-kor keltünk, ő mert munka, én meg úgysem bírok visszaaludni, és kimerült vagyok, és túlórázom, mert úgyis a városban maradok, fél nyolckor színház messze, amiről senki (inc. google) nem tudja, meddig tart és ez idegesítő és mindjárt találkozunk az első és második spanyol tanfolyam bandájával, akikkel inkább csacsognék, de színházba, ugye, és akkor megint éjjel érek haza és hajmosás, és még Judós3-mal is akadozik a kommunikáció, azaz ő übercuki, én meg bizalmatlan, és az anyja fogja hazadobni, de fel ne menjen, mert irtó kupi van, mert arra aztán semmi erőm, hogy minden este szétmaszatolt konyhát takarítsak Judós3 után, aki rémálom, mennyire koszolva főz minden áldott nap, és aztán megint kelünk hajnalban és akkor megcsinálom a maradék leckét holnapra és megint munka és főnök és újabb nyakunkbasózott két feladat, el nem vesznek belőlük, de fizu nem több, suli megint, napi 2-2,5 óra tömegközlekedés/caplatás, én meg csak sétálni akarok céltalanul, lehetőleg még nappali fényben, meg sportolni, meg táncolni, meg legfőképpen nyugiban aludni, mert vonszolom magamat és ez így megint nem jó.

4 éve ilyen helyzetben állított meg végül három térd- és egy gerincműtét. Most inkább magamtól kéne leállni, mert azok nagyon fájtak.

...tiltakozik, hogy Áder János rendhagyó órát tartson holnap náluk.

Még mindig karakánok.

http://index.hu/belfold/2017/04/23/ader_janos_a_trefortba_latogat_a_diakok_es_tanarok_tiltakozo_nyilatkozatot_irtak/

Nem csak olyan durva dolgokat lehet ám csinálni hárman, mint egy erőszakos felnőttfilmben, de ebbe nem megyek bele.

:)

Nyilván nem bírja a nyitott kapcsolat tudatát, vagy hogy nekem lenne valakim. :D

Ez az ultimátum: ha ezekután ő megcsal, akkor én is.

Ő körbeugrál, de nagyon durván. Beijedt.

Én meg megelégeltem a monogámiát, meg balekségemet és lebeszéltem Hokissal, meg egy bakancslistát teljesítővel is, csak nem nálam.

Így is túl sokat adtam, ha ez volt a hála...

Tegnap remek hokimeccset néztünk, fura volt tévében, kommentárral! Jobb élőben. Vagy csinálni.

Főzött ebédet nekem.

Átjött a legédesebb cimbije, imádom, nagy kedvenc!

Aztán Bével palacsintáztam a belvárosban, majd megnéztük kedvenc magyar kortárs íróm darabját színházban.

Utána irány a külvárosi kocsma, ahol Judós3 cimbijeivel folytattuk a megkezdett iszogatást. A kedvenc rám is nyomult finoman.

És akkor felvetettem Judós3-nak, hogy vegyük be harmadiknak.

Elgondolkozott, a részletekről kérdezett. Még sosem csinált hasonlót. És nagyon vonzó fiatal fiú, szőke, kék szemű. Szép kontraszt a dús, hollófekete hajú Judós3 mellett, huh! Bevallom, nagyon tetszenének. És láthatóan ők is nyitottak rá.

De elvetettük végül, nem is ittam többet, 10 tömény csúszott le az este folyamán így is, bevállalóssá tesz. Még jó, hogy nem vagyok ivós...

Mi hajnalban hazamentünk, a kedvenc cimbi is nálam aludt, megágyaztam a kanapén, reggel esett be berúgva. Megszabadítottam a felsőruházatától, de jókislány maradtam.

Ma meglepi reggelit kaptam fiss péksütivel, virággal, kávéval.

Judós3 ma tanul, én olvasok a napsütötte nappaliban.

Ha nem pihenem ki magamat, kikészülök, a színházban volt pár perc, hogy a levegőtlenségtől ájulásközelben voltam.

Be kéne vezetni a 6-8 óra alvásokat, de a jövő héten lesz 2×2 óra spanyol, rá tanulás, hokinézés, egy színház a régi spanyolos bandával, fogorvos, kondizások, a titkos dolgok, egy buli még hétvége előtt, és havi zárások vannak a cégnél.

Pff.