...alakul.
Jó volt, persze, csak fél óránként változtattunk a programon.
És a biciklit nem vittük szervízbe.
Pénteken nem jutottunk el kondizni, végre összebújtunk egy fél napra Judós3-mal, kaptam vörös rózsa csokrot, főzött nekem vacsorát, megterített, kényeztetett. Szombaton aludtunk, főztünk, majd találkoztunk TCsV-vel, Tével és elmentünk egy virtuálisvalóságosjátékos helyre. Kib.szott érdekes, sosem voltam hasonlóban sem! Mondjuk masszív hányingert okoz, csak szólok, de megéri, tényleg átlényegülsz egy robottá, repülsz, meg lősz a kezeddel, király.
Visszanéztük magunkat, hát kívülről négy hadonászó hülyének látszunk, vihogtunk is rendesen! :D
Aztán lementünk dárcozni egy közeli helyre, Judós3 azonnal ott is hagyta a telefonszámát, hátha akad munka.
Elsétáltunk a kedvenc hamburgerezőmhöz, hoztam vacsit, majd Judós3-at meggyőztem, hogy ugorjon most haza a pár megállóra lakó szüleihez, én takarítok otthon. Jó. Megkérdezte, hogy nem megyek-e vele, még csak anyukája ismer, bemutatna az apjának. Akitől ő is fél. Jééé.
Nem voltam lelkileg felkészülve (ehhe), inkább majd máskor. Azóta az anyja megkérdezte papát, nem lett volna gond. Anyuka bír engem. :D
Aztán hazafelé vásárolom a péksütit neki, mire ír. Beugrott a Kökibe a wifi miatt, hogy szóljon, nála maradt a lakáskulcs. Jeee, ő Kispesten, én Zuglóban, remek.
Hívom gyorsan Anyut, nála a pótkulcsunk: ő épp ott van a tér másik felén, ahol én, száll fel a trolira. Megvárjon? Remek, menjen csak haza és jöjjön visszafelé a kulccsal, majd szembetalálkozunk. Úgyhogy totál átfagyva egy vékony farmerdzsekiben még egy hatalmasat sétáltunk Anyuval a kertvárosban, hehe.
Közben hív Judós3, hogy egyik haver sem ér rá (csak a Kedvenc, de vele nem mer hármasban maradni :D ), úgyhogy kettesben leszünk este. Király, végre tanulunk, neki vizsgája lesz, nekem meg nem megy a spanyol.
Ledőltem, hogy lenyugodjon a gyomrom, amikor hív a fiú, hogy mégis ráér két haver is, úgyhogy este tíz felé érkeznének kártyázni. Ugye rendben? Hát, én már a halálomon voltam, kimerült és fáradt, a lakás dráma, de egyrészt szeretem ezeket a kis húszéveseket, másrészt kártyázni bármikor, még ha ezt a játékot nem is ismertem. Megtanítottak annyira, hogy hajnali háromkor a legprofibbal ketten űztünk véres csatát a győzelemért! Ha rájövök minden trükkre, tuti elverem őket. Tanultam kombinatorikát, szigorlatoztam is belőle, hehehehe! :D
(És most utána is olvasok kicsit a matek részének, úgy látom a neten akad erről szakirodalom.)
Egy nagy üveg jégerrel és sok sörrel állítottak be, hajnalra még az én maradék vodkám IS elfogyott, hát, jólesett, na.
Háromkor kidőltem, a kölykök még maradtak egy órát. Judós3 übercukin köszönte meg, hogy "befogadtam" őket. Nagyon bújós, simogatós kismajom.
Sokáig aludtunk, hemperegtünk egész nap, ismét nem jutottunk el kondizni. Este sétáltunk a környéken és felfedeztünk 100 méterre egy sörfőzdét. 12 éve lakom a környéken, de egyrészt nem járok ki a főút felé, inkább a kertek alatt járok be a városba, másrészt a sör nem a szívem csücske. Kipróbáltuk a helyet, nagyokat dumáltunk, megint kaptam a köszöneteket, hogy ilyen tündér vagyok vele.
Hétfőn ismét azt hallgattam, hogy ő mennyire szerencsés velem, meg elfogadom őt...
Bárcsak engem is elfogadtak volna 22 évesen, sok energiám elment, hogy megjátsszam magamat olyannak, amilyen nem vagyok, mert csak így szerettek. Pffff.
Délelőtt lementünk kondizni, én az edzőmmel, ott voltak a szokásos csajok, kacarásztunk, meg szekáltuk egymást, Judós3-t is, nyilván.
A cimbijeim ismét el akartak menni egy hasonló 3D-s élményre, azt örömmel kihagytam, de Judós3-t szívesen látták, úgyhogy először ment a barátaimmal nélkülem, cukik voltak vele. Elugrott egy állásinterjúra is, de este/éjjel kéne dolgozni, amikor én ráérnék, amikor a haverjai és családja és a programok, úgyhogy az anyukájával lebeszéltük erről.
Megkapta egy régi telefonomat, mert az övé tropa, de nem ugyanannál a szolgáltatónál vagyunk, egyelőre messengeren tudunk beszélni, hülyét kapok, hogy soha nem érem el. Meg mások sem, az önéletrajzain az én számom szerepel, hívták őket egy tévés vetélkedőbe, oda is engem adott meg. (Ez a barátnőd száma? Nem akarod őt is hívni? Hááát, ő kicsit idősebb nálam. Negyven.) :D :D
Főztem vacsorát, meg mára ebédet neki, sütöttem sütit is, az elején kijelentettem, hogy nem leszek pótanya és nem főzök, csak ha olyan kedvem van, hát most véletlenül olyan volt.
Nagyon körbeugrál, és meg is kérdezte ma, hogy miért érek később haza, ugye nem csalom meg. Érez valamit.. Hát, még nem, de már nagyon levelezek a régiekkel. Valami eltört bennem, amikor megtudtam a dolgait... :/ Nem a félrelépés, hanem az átverésem zavar, de mocsokul. És tudom, hogy semmit nem jelentettek neki, és mióta hozzámköltözött, egy tündérbogár, de akkor én is akarok!
És hetek óta nagyon fáj a hátam, de annyira, hogy a céges kismamánk agódik értem, nem én miatta, és próbálok óvatosan kondizni, mert ha nem, akkor beáll, ha igen, akkor meghúzódik és beáll, de meggyőződésem, hogy mozgatni kell. Az oldalhajlásokat, forgásokat minimalizáltam. Súlyzós edzés, megoldható.
Judós3-mal megegyeztünk, hogy keresünk egy közeli termet, amit mindketten szeretünk. Akinek van ötlete, ossza meg! Én elvagyok kb. kézisúlyzókkal is és alapgépekkel, meg edző nélkül is, nem egy agysebészet...
