Tobber életblogja

Nem AZ a listám.

Hétvégi tervek listája.

Nagyika.

Anyu. Akinek SEMMI nem jó anyák napjára, végigsoroltam mindent az Auguszt sütitanfolyamától (ezer éve meg akarja a tanulni a profi Eszterházy-tortát) virágon, édességen át a bármilyen kuponig, szépségápolás, wellness, tárgyak, bármi, végül feldobtam a plasztikai sebészetet is, de még az sem jó neki. Ki érti?

Nagyika egyszerűbb, ő a rántott húsnak örül.

Én nagyim!

Mondjuk ott lesz a nem százas unokatesóm (nem láttam 35 éve), aki isteníti a nem százas nagybátyámat, aki szintén ott lesz, úgyhogy én a szép fehér blúzocskámban egyenes derékkal, tenyerem a térdemen mosolygok majd némán. Ez a túlélő taktikám, gyerekkorom óta működik.

Rendrakás folytatása, ami a polcok hiányában egy mééég nagyobb szelektálással kell folytatódjon.

Esetleg cimbikkel tánc, ha mégsem, akkor kondi valamikor.

Alvás. Sok.

Na jó, talán 1-2 növény, belelendültem.

Napozás/olvasás a teraszon. Megkeresem a naptejemet, mert a szoli sikeresen megkapott, már majdnem csokira lebarnultam.

Béke.

És ezen felül semmi, de semmi!

Pasikák, netezés, tanulás NEM.

Ja és a fali kaspóban bennehagytam a földet, kikelt egy tölgyfa sarj. Tölgy. :O

A környéken aztán még nyárfák is vannak, millió féle fa, full akácillat minden utca, meggy, mandula kezd érni. De tölgyet sehol nem láttam!

Sok a madár, elpottyinthatta. Másként nem jut fel a harmadikra. :)

Adok neki is egy esélyt, bár totális abszurd, de minek gyomlálnám ki? Ha esetleg megerősödik, kap egy nagy kaspót.

Tölgy.

Néha porcsin előbukkan a növények tövében. De tölgy?

Tavaly tele volt a terasz virágokkal, pampafűvel, mindenfélével, hagymát is ültettünk együtt. Judós3 mellett nem sok időm volt rájuk, idén nem is akarok sokat, nincs hozzájuk kedvem.

Ma azért beszabadultam a kertészetbe. Adtam növényápolási tanácsot tőlem kérdező vásárlónak, meggyőztem, megvette.

Mindegy, múltkor jegyszedőnek néztek a Jurányi halljában.

Elültettem itthon egy tenyérnyi fejű gyönyörű dáliát.

Két illatos kis szegfűt, édesek, hálásak, áttelelnek, sőt, télen is virágoznak.

Pár hete vettem dipladéniát, A Kedvencet. Már 10 virága van, kb. 20 bimbó (ami a spanyoloknál a faszfej és a fityma is, ne kérdezzétek). Annyira barom, aki félárnyékos növénynek tartja. :O Full tűző napon áll mindig, szeles is a tetőterasz, mégis októberig ontja a virágokat!

És 19-re lapot húztam. Vettem egy kicsike tearózsabokrot. Pár % esély, hogy dézsában, melegben élvezni fogja, de nagyon szeretném.

Ennyi idénre elég lesz.

Van a terasz egyik végén két nyugszék a kisszék asztalkával, kültéri szőnyeggel (Diego, 3-4 éve bírja a havat is). Középen a háromszemélyes rattan kanapé, alvásra is remek. Pár virág, két figura, egy madáritató, lámpások, füzér, ősfás utcára, budai dombokra, naplementére a város fölött full panoráma, elég ez.

Instára teszek fel képet majd.

Megérte spanyolon visszalépni egy fél szintet. Mindent értettem, bátran beszéltem, normálisak a csoporttársak, nincsen a másik lassabb fogalmazásába beleokoskodás, meg tökéletesen beszélők (egyik apja bolíviai, másik Spanyolországban nőtt fel, csak a nyelvtan miatt voltak olyan mély szinten) állandó térnyerése.

Mindenki azonos szinten van, lassabban fogalmaz, bátran kérdezünk, türelmesen várunk, áhh, ez az igazi tanulásélmény.

Elégedetten, talán egy kis tudással a fejemben zártuk a napot.

Hazafelé kávékapszula, tápkieg, patika, majd haza. Hulla vagyok, persze éjjel nem bírok aludni...

Tegnap munka után annyira rohantam a nyelvintézetbe, hogy 20 perccel korábban odaértem. Rámírt a (új csoportban is) csoporttársam, hogy ott napozgat az Andrássy úton egy kávézó teraszán, merre járok.

Csatlakoztam hozzá egy jegeskávéra.

Élveztük a napsütést, az új táskáinkat, krémeket. Pihent mellettünk egy cuki kiskutya, a kávé íze tökéletes.

Igazi pesti nyár életérzés. :)

(Berkes Antal Andrássy út, Kieselbach galéria)

Kolléganőnk kicsit jobban (mármint a durva beavatkozáshoz képest), várjuk az eredményeit.

Erre apám szinte már egyetlen telki (ivó)cimborája rákos, intenzíven.

Egyik rokonbácsinál is rák a gyanú.

A tesója is évek óta rákos.

Apu megijedt.

Pedig a saját betegségeit könnyedén lexarja kezeli.

Jaj. :(

Megvettem a napi házi paradicsomlevemet, és visszaszokom a hideg ételekre. Sosem esett igazán jól a főtt étel, főleg, hogy húsevő típus vagyok (tőlem minden cukrászda éhenhalna), nagyon elnehezít. És a céges menzán isteni ételek vannak, de mind túlságosan feldogozott. (Amikor még az édeskrumplis vega ételeik is nehezek!)

Oké, tegnap (fél) pizzát toltam, nem reformot akarok az étrendemben, csak jobbaneső ételeket. Régen írtam a listát, mi után nem görcsöl a gyomrom/nem megy a hasam. Nagyjából a bacon és az üres kávé volt a végeredmény.

A gasztros doki szerint a stressz az oka, kerüljem. Jó.

Itt vagyok meglőve, mert a rostosat továbbra sem bírom, inkább nem ecsetelném, egy hete megint pocsék az emésztésem valami rostos ebéd után, plusz a cimbis főzésünk, ugye, hát taccsradobott teljesen. És nem szeretem az agyoncukrozott ételt. Jónéhányat meg szimplán nem szeretek. :D

Igen, nagy gondjaim vannak, közben érdekel a mozdonyvezetők fluktuációja és hogy mennyire gyönyörű és egyben ijesztő az erkélyemről bámulni, ahogy egy A321-es alig 400 méter magasban ráfordul a Duna vonalára és elrepül a Parlament felé (annyira csodálatos az a gép!!), és a troll ID-mat is fejleszteni kéne a facebookon, mert szórakoztat, de a cégnél nem keltené jóhíremet néhány kommentem, és egyébként is lassan több trollcsoportban vagyok, mint normálban.

És akkor még a lakás romokban, a tinder pörög, a spanyollal is szenvedek útközben.

A szüleimnek izgalmasabb élete van!

Apám a telken, Anyu légibemutatón.

Én meg annak örülök, hogy találtam a piacon irtó finom paradicsomlevet. Bepánikoltunk a rákos kolléganő miatt, keresgélek nem túl rostos zöldség/gyümölcsmegoldásokat.

A teraszon élvezem a frissen festett, illatos hajam csiklandozását, próbálok olvasni, vakít a napfény. Mindjárt itt pizzám, nagyon vágytam rá.

Pár órát velem volt az egyik új kedvenc, megnyugtató társaság.

Pénteken Hokis jött át, mezben vártam, nyilván.

Szombaton egy ifjú judóbírót ismertem meg. Neki miért van 16 éves kora óta bírói engedélye? Judós3 mindig azon rinyált, hogy nehéz megszerezni.

Kondiztunk Békával, találtam egy jó kanapét, ahol megbújhatok fél órára és nem tűnik fel neki, hogy l.sz.rt sem csináltam.

Rohangáltam, elintéztem még ezer dolgot és rendben az adóbevallásom is, alig estem be a meccs előtt.

Épp elcsíptem, ahogy megnyílt az út a feljutáshoz. Amit az utolsó 15 (tizenöt, bammeg!!!) másodpercben csesztünk el. A harsogó aréna hirtelen elnémult. Áh, nem elég jó a csapat, de mekkora öröm lett volna!

Másnap is engem sajnáltak, hogy élőben láttam.

Vasárnap reggel végre pakoltam. Nem látom a végét.

Aztán ebédet főzögettünk a cimbikkel TCsV-nél, amitől fél napot émelyegtem hideg verítékkel. Lövésem sincs, mi ütött ki!

Ismét elintézem ezer dolgot, egy nap alatt hét lakásban jártam. És nem vagyok futár.

Autókáztam kicsit, mert nagyon szép a város.

Hétfőn visszaaludtam d.u. kettőig, xarul voltam, majd takarítottam. Ma meg jött ez a cukiság.

Leírni is unalmas.

Szép lenne a tavasz, ha nem lenne ilyen meleg. Meg a szemem vörösre, égően belobbanva.

Az a jó a hoki szurkolótáborban, hogy normális.

Persze nyilván mindenki jobban csinálná, mint a válogatott, és bizonyára hallgatnak a játékosok a bekiabálásokra.

De amikor veszít a csapatunk, akkor is végigálljuk csendben az ellenfél himnuszát.

Amikor megverjük a lengyeleket, egy aréna skandálja felállva, hogy Polska-Polska.

Tavaly egy jégkoronggálán a magyarok góljain örvendeztek a lengyel szurkolók, mi az övéken.

A metrón szomorkodva összenéztünk velük.

Gyerekkoromban sosem találkoztam lengyelekkel, meg azt sem tudom, miért nem halt ki a dwa bratanki mondás, de úgy tűnik, ha találkozunk, így érzünk.

Nagy kedvencem volt a lengyel ösztöndíjas két éve.

Csetelek a vizsgálatain túl lévő kolléganővel, holnap műtik, a kemot még meglátják. Délután felhívott, próbáltam megnyugtató és hasznos dolgokat mondani (összeszámoltam, 3 év alatt műtöttek négyszer). Este írt a főnöke, ő mit tud. Nagyon szurkolunk.

---

A piac tele van gyümölccsel, virággal.

Egyik vezetőnk a kertjében szedett orgonát és elhozta Pestre nekünk, hát nem kedves?

---

Színházőrült kolléganő szerint tegnap standing ovation volt a darab végén, amiről mi félidőben leléptünk, annyira gagyi volt. Tuti másik Richárdot láttunk.

---

Tegnap 3,5 órát pakoltam este. Kb. 2 nm szabadult fel. Azaz a káosz helyett most rendezett halmokban áll, ruhák Anyunak, testvéreinek, kolléganőknek bizsuk, játékok, pár zsák szemét. Csak azt tettem a szekrényeimbe, amit tuti használni fogok.

Kizárólag a cégnél vagyok számítógép előtt (épp elég a hiperszuper legújabb szoftvereink dömpingjéből, pláne azok állandó hibáiból!). A tinder PC platformját óvatosan, de használom bent.

A Viber miért nem képes egy letöltés nélküli oldalt készíteni? Egy hivalati állásfoglalást nem lehet letölteni automatikus jelentés nélkül, ezt pláne. Annyira gagyi cég. Mármint ők.

Ma újabb fél órát voltam telefonban az IT-nkkal, távoli eléréssel. A második szintű megoldócsoport sem találta a megoldást a gondomra (ők mind betanított call centeresek), végre egy informatikuslány kézbevette, 10 perc alatt megoldotta. Jé.

---

Tegnap álldogálok a hokimeccs szünetében a következő kör sörért, a Bé család lemaradt valahol. Előttem egy tök részeg harmincas hosszan bámulja a melleimet.

-Tetszik a mezem, ugye?

Tovább bámulva helyeselt.

---

A hokimeccseken a szurkolótábor igazi kincs. Mindenki nemzeti színekben, felsők, sálak, sapkák, meglett férfiak arcfestéssel, kiskölykök névreszóló mezben. (Illetve Bé decens fehér csipkeblúzban, piros blézerben.)

Hihetetlen hangulat, vidámság, éneklés és taps. A metrómegálló zeng a rigmusoktól. Meg a metrószerelvények is. Nagyon. Békések népség, sok-sok nő és gyerek.

Vadidegenek megszólítják egymást, tegnapelőtt a pasi az utcámban, tegnap egy testnevelés tanárnő szólított le. Életében először járt hokimeccsen, mert a régi tanítványai elhívták, azóta már válogatottak. Imádta, jön máskor is.

Hát ezért is szeretjük a jégkorongot. Meg a sport, a hótamatőr nosztalgia és a kócos, fogatlan kanadaiak miatt.

Egyik kedvenc kolléganőm hívott elmenet, hogy menjek át velük nótázni a szurkolófaluba, de arra már nem maradt energiám.

A mai kazah-brit meccsre bevitt volna Hokis, de korán van és nem is igazán érdekel.

Éjjel még irogatott, hogy mit is csinálok... Hm.

Tulajdonképpen csak annyit akartam írni, hogy imádok Budapesten élni! :D

Múlt héten egy újabb megugorhatatlan kihívást okoztam az IT-nak (bocs, hogy dolgoznék, igaz miattuk nem megy!), a sokadik szintű megoldócsoport sem tudja a kibogozni és SOS-en dolgoznom kéne vele!

Csütörtökön 62 percig voltam vonalban és babrálták távolból a gépemet. Értsd, annyival tovább kell dolgoznom. Azóta beszéltünk néha, eredmény nuku, reggel írtak, hogy hívtak és ha nem veszem fel, lezárják a ticketemet, pedig NEM hívtak, mert a telefonom kiírná.

A januárit sokadszor sem oldották meg és lezárták megoldottnak. Többször is.

Botrányosan xar a rendszer.

Ma kb. 2,5 órát szerencsétlenkedtek egy másik rendszerrel, a vezetőink a tárgyalókban ülve vártak és hót ciki az egész!

Kérdés, mikor tudnék dolgozni, a saját munkámat elvégezni.

És közben csörög a telefon valami sürgőssel, non-stop pofáznak itt, ajtót csapkodnak, itt vitáznak, a fejem fölött beszélgetnek Kolleginával, mintha nem is emberek lennénk.

---

Délben jön egy cset Judós3-tól, hogy mizujs. Ledöbbentem.

Tehát akkor látott tegnap.

Fél éve nem bírta megkérdezni, mizujs. Úgyhagyott ott, hogy egyik nap imádat, másik nap csomagolás.

Visszaírtam, hogy lakásfelújítok, majd ha visszahozzák a cuccokat, az övéit is (1-2 póló, nyakkendő), szólok. Mizu vele?

Köszi, semmi különös.

Hát ennyiben maradtunk.

Esélyes, hogy este újra összefutunk? Nem akarok.

Mondtam, hogy nem az én hétvégém lesz!

Tegnap ott kerestem könyvautomatát, ahol még fel sem szerelték. Átmentem a metróvonal túlvégére.

Dolgozni kellett szombaton.

Szoliban (az arcom már tejcsoki, lent csak bézs) kiégett egy cső.

Fityfirity bá végzett, de kimaradt egy rész és az egyik lámpát lazán tette fel, kontakthibás. Még jön.

Este Bével színház. A III. Richárd jó, Serban, a rendező jó, Alföldi jó, mi baj érhet?

Nos. Az előadás pocsék.

Életünkben talán másodszor lépünk le szünetben, pedig száznyi előadást láttunk már.

A második felvonás közel 2 órás, inkább kihagytuk, elsétáltunk. Pedig ebből lehetett volna mélyenszántó előadás. Hagyományos. Vagy groteszk, hisz Gloster hercege is az, vagy modern, amit szeretünk. Áthallásos. Bármilyen.

De ez gagyi és kommersz.

Kulkával ugyanez a Nemzetiben zseniális volt! Hiányzik.

Kb. 15 évig kerültem a Radnótit Bálint András miatt. De ez sem jobb.

Hát megmarad a Füge, Vádli, Pintér, alternatív színházak, néha Katona.

Az elmúlt évek legjobbja az I. Erzsébet a Szkénében. Viccesen drámaian bizarr.

Ma végre aludtam hétig.

Nagytakarítás, a végére Anyu is átjött, tök cuki.

Kocsival mentem a metróig.

Hát nem kiesett a táskából minden iratom? Persze a VB meccsen vettem észre.

Pánik, telefon Anyunak. Ő lesétált a pótkulccsal a metróig, megtalálta az anyósülésen jóól látható helyen.

De nem működött a pótkulcs, az iratokat nem akarta otthagyni. Úgyhogy megvárt az utcán, amíg odaérek, mennyire édes már!

Ja, és nekem működött a nála lévő kulcs, baakker!

A meccsre 10 000 szurkoló volt kíváncsi. Ki az egyetlen kicsiavilág ismerős, aki szembejött?

Judós3, tavalyi élettársam, akivel lángoló boldogság, majd amint dolgozni kellett, menekült. Elfordította a fejét, én sem mentem oda. Áh, még mindig fáj!

A meccset elvesztettük.

A minimál forgalmú utcámban egy szintén szurkolómezes pasi odaszólt, hogy ma sem sikerült. Kijavítottam, hogy ma nem sikerült és összemosolyogtunk.

Életemben nem ittam ennyi sört, bankkártya hiányában Bé Zséje szállította a szünetekben. Így Anyut haza sem tudtam vinni. :/

És még mindig egy heti pakolnivaló van.

Hát ez nem az én hétvégém.

Egy időben már megszabadultam azoktól az emberektől, akik úgy kommunikálnak, hogy:

- Bezzeg ő nálam jobban csinálná, vagy én nála is rosszabbul (és akkor mi van?)

- Bezzeg a férje(!) nálam jobban csinálná, vagy én nála is rosszabbul

- Bezzeg neki/férjének/szomszédjának még rosszabb (érzelmi érvénytelenítés)

- Bezzeg te nem csinálnád ezt-azt (miközben csinálom, csak pont nem kötöm mindenki orrára)

- Bezzeg te unalmas életet élsz, de majd én elmagyarázom, hogyan kell élni (aztán olyan dögunalom szerintem, hogy kardomba dőlnék, ha egy napot azt az életet kéne élnem)

- Bezzeg neki rosszabb (pedig nem), ezért én mondjak le, hogy neki jó legyen (le szoktam, nem fogok hülyékkel vitatkozni)

- Elkezd közhelyekben beszélni/alap angol szavakat magyarázni, mintha síkhülye lennék (és ha megtalálod a benned szunnyadó valódi ént, rátalálsz a párodra. Nem keresem, köszi, nem csak a párkapcsolat okozhat boldogságot. A legjobb egy pszichiáter volt: ha nem is akarok fix párt (de látszott rajta, hogy megőrül, hogy magában kell tartsa, hogy DE AKARJAK), akkor legalább legyen kutyám. Nem tudom, miért. Legyen neki.)

- Akármit elkezdenék mondani, mert mondjuk kérdezte, vagy érdekelte, mizu, azonnal közbevág, hogy a témához kapcsolódóan van néhány szuper sztorija, és egy órával később úgy andalgok el, hogy róla minden felszínes xart tudok, én meg csak el akartam egyet mesélni... (Ennyire unalmasan nem beszélhetek...)

- Felhív, fényezi magát tíz percig, majd alaptalanul megvádol, hogy valamit tuti így-úgy csináltam, majd mire megvédeném magamat (és az én részem csak a védekezésemről szól), már másról pofázik, majd letesszük úgy, hogy fel nem tűnt neki, percek óta csak cinikusan hümmögtem mindenre.

- Neked az a problémád az élettel, hogy... (és elmondja, ami nekem nem probléma, neki lehet, az lenne) ...de majd én tudom a megoldást/menj el terápiára/vegyél félmilliós lélegeztetőgépet. Vagy kutyát, ugye.

Most miééééééért találkozom ezekkel újra? :( Túl udvariasan neveltek, hogy elküldjem ezeket a pixába. :'(

Hogyan kell asszertívan/udvariasan leállítani, vagy lelépni? :(

Most, hogy úgysem tudnék egy pasikát sem felhívni magamhoz, mert nincsen egy szék sem izélni, szépen leépítgettem a portfóliót. Két-hárman vissza akarnak térni, de kizárólag Hokist hagytam meg, Kismacskát, meg a snowboardost, akinek sosem tudom itt a becenevét. Majd ha lesz a többihez kedvem, meglátom. De nincsen.

Ma reggel ismét jött Fityfirity bácsi, ismét megígérte, hogy befejezi.

Tkm tele!

Még dolgozom, megpróbálok hamarabb lelépni. Bár otthon meg összehányt zsákok és koszhegy vár a két szobában, a teraszon, nagyon elegem van. Nagyon.

Reméltem, hogy ma már tudok pakolni, takarítani, szelektálni!

Este színház, holnap délután kezdődik a VB, az lesz egy hétig, plusz a hétközbeni két spanyol munka után, és a melegtől zsíros az arcom, lecsúszik a szemüvegem, a hajam is szutyok, de nem tudok ma hajat mosni a bácsi miatt, görcsöl a hasam, a könyvautomatánál (ami tök jó, ismerősnek vettem ott ajándékba) két bölcsészlánnyal hárman próbáltuk kizongorázni, milyen sorrendben kell mit nyomkodni, hogy könyvet adjon, ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!