Megérte spanyolon visszalépni egy fél szintet. Mindent értettem, bátran beszéltem, normálisak a csoporttársak, nincsen a másik lassabb fogalmazásába beleokoskodás, meg tökéletesen beszélők (egyik apja bolíviai, másik Spanyolországban nőtt fel, csak a nyelvtan miatt voltak olyan mély szinten) állandó térnyerése.
Mindenki azonos szinten van, lassabban fogalmaz, bátran kérdezünk, türelmesen várunk, áhh, ez az igazi tanulásélmény.
Elégedetten, talán egy kis tudással a fejemben zártuk a napot.
Hazafelé kávékapszula, tápkieg, patika, majd haza. Hulla vagyok, persze éjjel nem bírok aludni...
