A szüleimnek izgalmasabb élete van!
Apám a telken, Anyu légibemutatón.
Én meg annak örülök, hogy találtam a piacon irtó finom paradicsomlevet. Bepánikoltunk a rákos kolléganő miatt, keresgélek nem túl rostos zöldség/gyümölcsmegoldásokat.
A teraszon élvezem a frissen festett, illatos hajam csiklandozását, próbálok olvasni, vakít a napfény. Mindjárt itt pizzám, nagyon vágytam rá.
Pár órát velem volt az egyik új kedvenc, megnyugtató társaság.
Pénteken Hokis jött át, mezben vártam, nyilván.
Szombaton egy ifjú judóbírót ismertem meg. Neki miért van 16 éves kora óta bírói engedélye? Judós3 mindig azon rinyált, hogy nehéz megszerezni.
Kondiztunk Békával, találtam egy jó kanapét, ahol megbújhatok fél órára és nem tűnik fel neki, hogy l.sz.rt sem csináltam.
Rohangáltam, elintéztem még ezer dolgot és rendben az adóbevallásom is, alig estem be a meccs előtt.
Épp elcsíptem, ahogy megnyílt az út a feljutáshoz. Amit az utolsó 15 (tizenöt, bammeg!!!) másodpercben csesztünk el. A harsogó aréna hirtelen elnémult. Áh, nem elég jó a csapat, de mekkora öröm lett volna!
Másnap is engem sajnáltak, hogy élőben láttam.
Vasárnap reggel végre pakoltam. Nem látom a végét.
Aztán ebédet főzögettünk a cimbikkel TCsV-nél, amitől fél napot émelyegtem hideg verítékkel. Lövésem sincs, mi ütött ki!
Ismét elintézem ezer dolgot, egy nap alatt hét lakásban jártam. És nem vagyok futár.
Autókáztam kicsit, mert nagyon szép a város.
Hétfőn visszaaludtam d.u. kettőig, xarul voltam, majd takarítottam. Ma meg jött ez a cukiság.
Leírni is unalmas.
Szép lenne a tavasz, ha nem lenne ilyen meleg. Meg a szemem vörösre, égően belobbanva.
