Mindenem hatalmas zsákokban. Bepakolni sem volt egy élmény, kipakolni majd csak a szükségeseket fogom, a többi, kb. 70% megy szülők, nagynénik, kuka.
A bácsi csak a szabaidejében ér rá, csodásan dolgozik, bevárom. De az idegeim szétcincálva és nem látom az alagút végét! :( PMS-em van, nyomaszt a végtelen kupleráj és mocsok.
Bútorok, cuccok egymás hegyén-hátán, aztán a bácsi az egészet kitette a teraszra, végleg elvesztettem a fonalat, hol van a tamponom, vagy a hajvasalóm. Ja, mindkettő kéne lassan. Reggel esett, remélem, a ráterített fólia megvédi.
Nem tudok leülni sehová, erkélyre sem, már ágyra sem, a kanapémon a fotelom és a cipőim vannak. Eddig legalább egy 80 cm-nyi csíkot szabaddá tudtam tenni az ágyon, annyin aludtam, mellettem ruhahegyekkel, tegnapra megtelt az ágy. Fel-le pakolgatom a dolgokat a földre, majd vissza. Fél órára sem tudtam ledőlni, leülni hétvégén, vagy csak úgy átolvasni a levelezésemet.
Nem tudok mosni egy hete, nincs hol szárítanom, meg úgyis poros lesz.
Ma reggel egy bugyit és egy felsőt akartam kiszabadítani: leszedegettem a koszos maszkolót és a nejlont az egymással szembe(!!!) fordított nagyszekrényről és a komódról, majd eltoltam a kisebbiket, hogy ki tudjam nyitni és kihalásszam a cuccokat.
Fülbevaló az a kettő, amit nem csomagoltam el.
Hajolaj, pakolás esélytelen. Egy kis zacskóban kimentettem egy sampont, tusfürdőt meg borotvát, abból éldegélek.
A kondicuccot a kocsiban tartom, levittem pár tiszta sportruhát, a csomagtartó a gardróbom.
És még előttem áll a nagyszanálás. Soha nincsen vége.
Kíméletlen leszek.
Csomagolok, pakolok, vigyázok a törékenyekre, így is kettétört egy kis növényem, amit naponta babusgattam és végre kezdett széppé válni. :'(
1-1 lámpát hagyunk csak fent, vasárnap estére az is le lett szerelve, a páraelszívó kislámpájával világítok a nappaliban is.
Szombaton feladtam a spanyolt, dühít, mert nem bírok többet kicsikarni magamból, frusztrál az egész. Átnéztem, elméletben(!) az igeragozások nagyját tudom, és hogy mire használjam. Csak a szókincsem és a szövegértésem nulla, meg millió nyelvi fordulatot illene már tudnom.
Erre ma ír a régi imádott tanárnőm, hogy indul új tanfolyama, szívesen látna.
Írtam neki, hogy visszalépnék egyet, nem válaszol. Megj.: Azóta írt, kb. az a szint, ami nekem feküdne (a Soros-egyetemen, mert veszélyesen élek!), viszont a másik suliban van egy élő befizetésem...
Elugrottam Béká konditermébe, felvásároltam a kajákat a recepción, majd sport nélkül eljöttem.
Nem tudok főzni sem, nyilván, bementem egy McDrive-ba, megebédeltem szépen a kocsiban egy szépen virágzó utcácskánkban, aztán felmentem tovább pakolni, tologatni.
Testnevelésiegyetemista végre túlvan a nagyvizsgán, viszont ezerrel dolgozik egyetem mellett. De hajnali egykor, 14 óra munka után átjönne éjszakai járattal. Hááát, totál kialvatlan vagyok, de jöjjön, hajnali kettőre, majd együtt alszunk. Éjfélkor ír, hogy hullafáradt. Oks. Egykor ír, hogy a hazaséta felfrissítette, lezuhanyozik, keres egy éjszakai buszt, meg sétál az utcámban, kettőre átér hozzám. Jeleztem, hogy akkor majd alszunk a 80 cm-en összebújva, és reggel lesz bármi is. Csak hétkor kelés, jön a bácsi!
Dehát ő úgy gondolta, hogy még haza is megy éjszaka tőlem, nem alszik ott. :O
Na jó, ennek már semmi értelmét nem láttam, alig alszom, óránként van valami éjjel is, nem fogom bírni. Tündér volt és megtisztel, hogy ennyi energiát szánna az ügyre, rá akart beszélni, én meg őt arra, hogy pihenje ki magát, maradjon szépen otthon. Maradt.
Erre reggel ír, hogy ha nem tudunk sosem találkozni (vizsgára tanult eddig, meg éjjel dolgozik, míg én nappal), akkor nincs is értelme. Oké. Mindketten kimerültünk, majd megbeszéljük, de most nekem sincs energiám, időm rá. Hajnali kettőkor sem.
Vasárnap reggel apu elvitte a tévét végre. Szerintem hosszú évek óta nem járt nálam. Tök nagy hely marad üres a falon, ki kéne találnom valamit. Az új falszínhez egyébként csodásan megy, amit anno festettem.
Eldobtam Anyut glamournapozni, ő melltartók, én tavaszi felsők, meg a drogéria. 15 000 Ft-ot spóroltam szükséges dolgokon. Alig volt valaki, sőt, kevesebben voltak, mint átlagos napon.
Együtt megebédeltünk, dumcsiztunk, hazadobtam. Jólesett volna végre pihennem valahol, leülni csendben. A kimerültségtől és a csalódástól elszakadt a cérna. Meg kellett állnom, úgy bőgtem. Fáradt vagyok, nagyon-nagyon. Kisírtam magamat a szépséges kertvárosban, aztán lemosattam a kocsit, hogy aztán másnap NEM fa alatt parkolva ismét úgy nézzen ki, mint amit sárlavina ért. Mitőőőől???
Kiültem a vasúti töltésre a kutyatejjel teli fűbe és nézegettem a mozdonyokat. Miért gyáva az ember vonat elé ugrani, mi tartja vissza, ha itt sem akar maradni?
Bambultam ott egy darabig, aztán felmentem a bácsinak segíteni, aztán elmentem kondizni, hátha jobb kedvem lesz. Hát nem igazán, de végre kibírtam befulladás nélkül, fél óra kardióval 100 percet. Tudom, sok, de ennyi esett jól. Végre kapok levegőt.
Csináltam egy kis helyet az ágyamon, bealudtam.
---
Olvasom ezt a sok barmot a Soros-seregről, meg a gusztustalan jobboldai médiát és hányingerem van az egésztől. Nem lehet kulturáltan nyerni? Már ha a kulturált szót lehet használni erre az egészre.
Ma munka után kipróbálom Bé fodrászát, nem bírom magamnak levágni egyhosszra.
Aztán elmegyek a szombati színházjegyekért. 7-8 éve nem találkoztam olyannal, hogy jegyet vásárolok a neten (akár színház, múzeum, meccs, repjegy, bármi), de nem a jegyet küldik át, hanem egy vonalkódos utalványt, amivel a jegyet személyesen(!) kell átvenni. Mi vaaaaan???
Aztán átmegyek világvégére bebizonyítani, hogy nem vagyok okos, ám Békáék igen, és Szalai Ádám is szeret a kispadon semmit sem csinálni. Majd valamikor későn haza...
Nagyon fáradt vagyok.
