A luxus irodaház nagy előnye, hogy az elsőn, a földigérő üvegablakok mögött álló szépinges fiaink sorbaállnak a kirakatban és lelkesen integetnek, amíg átjövök a zebrán.
A gyalogosok meg döbbenten néznek.
Mint kiderült, munkanapon is megtartják szombaton a négy óra spanyolt. Én nem veszek ki szabit ezért megint.
Úgyis hezitáltam, hogy visszalépek egyet, nem akarok nyelvvizsgázni, nyelvészkedni, de gyakorolnám a meglévő tudásomat. Hát ez egy jel volt.
Mély levegő, felhívtam az intézetet, mi a tervem. A péntek munka utáni, egyben négy óra a régi "filmnézegetős" tanárral kemény lenne, de hétfőn-szerdán 2-2 óra az irodánkhoz közel, legutóbbi tanárunkkal belefér, így átirattam magamat.
Fogalmaztam egy hosszú, szívhez szóló levelet az argentínnak, hogy ő is látja, nem megy ez a szint, és imádom a tanítását és szuper zenéket mutatott nekünk, de ő is beláthatja, ez nem az én magasságom.
Hátradőltem, mehetek ebédelni: visszaír, hogy nagyon intelligensnek és jó felfogásúnak talál (a kis kamu). Nagyon megleptem a döntésemmel. Nem szeretné, ha megijednék a subjuntivo múltidőktől, ezért menjek be holnap egy órával korábban, ő leül velem és átdumáljuk, hogy mit nem értek. <3 Imádom a pasit!!! :)
Megírtam neki, hogy konkrétan azt nem értem sokszor, amit beszél. :D Úgyhogy egy sörre bármikor a vendégem és hálás vagyok, de visszalépek egyet.
Nem tervezek középfokúzni, nem érdekelnek a nyelvtani mélységek, beszélni szeretnék, jelenidőben, kijelentő módban változatosan, folyékonyan.
Kb. ez a kapacitásom határa is. Bár értem a kötőmód múltidőit is, nem ez a fő gyengeségem.
Na, kimegyek ebédelni, lezuttyanok másik cég kollégái közé, csak a nevüket tudom. Az egyik rákérdez, min gondolkodtam el, hát a spanyolon. És akkor megnyílt a lány: neki felsőfokúja van, és imádja a nyelvet, és ott senkit nem érdekel, ha nem nyelvészkedem, imádják, ha spanyolul beszélünk hozzájuk. És az argentinokat ő sem érti.
Kiderült, hogy minden nyaralása Dél-Amerikába viszi, hogy fél évet barangolt arrafelé, végtelenül izgalmas dolgokat mesélt a környékről. Én már Bede Panamericana blogjába is szerelmes voltam, azóta követem Miradort, Túrót, Fecundus Balbust, bárkit, aki arra barangol. Hokis is élt ott.
Mik ki nem derülnek egy véletlen kérdésből! :)
