Már megint elkezdtem rosszul aludni, agyalni, idegeskedni, pörgök és lepörgök hirtelen, állandóan aludnék, de nem megy, idegesít a folyamat pofázás, amikor összetett feladataim vannak és nem kéne hibáznom, ma reggel a másik osztály a székemtől 4 méterre lévő konyhában tart ünnepi reggelit, harmincan dumálnak bent, jönnek mennek csapkodnak, szól a rádió, én meg könyveljek precízen, nem érdekel a spanyol, holnap megint négy óra, amin semmit nem értek (és akivel mentem egy szinten velem, az visszalépett egy csoportot, de meg nem kérdezte volna, hogy van-e még egy hely, na mindegy), nem érdekelnek a pasikák (a héten kizárólag Hokis volt, mondjuk csak abból az egy estéből elélnék fél évig, huh). A lakás egy koszos romhalmaz, kis ösvényeken közlekedem, mert Fityfirity bácsi csak munkaidő után ér rá nálam, nem tudok főzni, leülni bárhová, eltenni növényeket és elektronikai cikkeket, festményt és tévét, és még millió teendő van, meg utána majd visszarendezni, meg akkor már szortírozok, nagytakarítok.
Rém utálom, amikor autóval járók naponta rinyálnak az időjárás miatt, biztos rossz esőben 15 perccel tovább ülni a meleg kocsiban zenét hallgatva és telefonálva, én csak combig vizes nadrágban dolgozom, tegnap meg tíz percig nem jött a metró, így 3-4x annyi ember tömörült, egy táska konkrétan a mellbimbómban volt, a fejemet egy kapaszkodó férfi könyöke ütögette. Legalább a levegőtlenségtől elájulva nem esnek el az utasok, szuper.
De ma én is kiakadtam az esőn, mert a teraszra kéne délután kitolni a szennyestartót, a millió zsákot kütyükkel, vasalódeszkát, hogy ne legyen útban fél napot, erre meg ömlik.
Kicsit sok most a kudarc.
