Az a jó a hoki szurkolótáborban, hogy normális.
Persze nyilván mindenki jobban csinálná, mint a válogatott, és bizonyára hallgatnak a játékosok a bekiabálásokra.
De amikor veszít a csapatunk, akkor is végigálljuk csendben az ellenfél himnuszát.
Amikor megverjük a lengyeleket, egy aréna skandálja felállva, hogy Polska-Polska.
Tavaly egy jégkoronggálán a magyarok góljain örvendeztek a lengyel szurkolók, mi az övéken.
A metrón szomorkodva összenéztünk velük.
Gyerekkoromban sosem találkoztam lengyelekkel, meg azt sem tudom, miért nem halt ki a dwa bratanki mondás, de úgy tűnik, ha találkozunk, így érzünk.
Nagy kedvencem volt a lengyel ösztöndíjas két éve.
