Tobber életblogja

Mondom, hogy jó fényképeim vannak tinderen!

Nem, nem húsz évesek, tavalyiak.

:D

Aztán amikor pénteken a munkakezdés után egy órával már remegve bőgtem a mosdóban, elgondolkoztam, meddig számít a fizu fontosabbnak ennél az egész szarnál.

Egyelőre számít.

Tavaly nyárig visszafizettem a Judós3 miatti kamatmentes kölcsönt. Júliustól (ha nem táppénzen voltam), félretettem egy közepes összeget havonta, meg az éves kifizetésű prémiumomat (bonyolult, mindegy).

Januárban szoktam megengedni magamnak pár luxusabb tárgyat, pl. tavaly a lila szatén-csipke neglizsé csodát.

Idén egy fekete csipke csodát rendeltem az Astratextől.

Két jócskán leárazott gálabugyit (értsd munkába rohadt kényelmetlen lenne) a Victoria's Secrettől.

Egy ezresre lekuponozott Orsay felsőt.

Egy új fürdőszobai komódot, unom a nyitott polcokat/szennyest.

A Krémmánián agyondicsért drogériás bőrradírt, és egy hidratáló/antioxidáns arcgélt, bár nem vagyok arckrémező típus, max.néha kézkrém megy rá (igen, hiszek a belülről táplált bőrben), de évente kipróbálok valami soha el nem fogyót, és a szmogot nehezen bírja a bőröm, kapott egy esélyt. Allergiás nem vagyok rá, már ez is öröm, az illata abszolút illik hozzám.

A MAC-től házhozrendeltem a kedvenc, fogyóban lévő pirosítómat szépséges árnyalatban/fénnyel, a transzparens púderüket, mert csodákat tesz. A -10% + ingyen szállítás mellett egy kis fixáló az ajándék, amit csak Urban Decayt próbáltam eddig, és zsíros bőröm van, hátha így nem csúszik el a kész smink mint a végigkekszelt szilveszterkor.

Tavaly nyárig visszafizettem a Judós3 miatti kamatmentes kölcsönt. Júliustól (ha nem táppénzen voltam), félretettem egy közepes összeget havonta, meg az éves kifizetésű prémiumomat (bonyolult, mindegy).

Januárban szoktam megengedni magamnak pár luxusabb tárgyat, pl. tavaly a lila szatén-csipke neglizsé csodát.

Idén egy fekete csipke csodát rendeltem az Astratextől.

Két jócskán leárazott gálabugyit (értsd munkába rohadt kényelmetlen lenne) a Victoria's Secrettől.

Egy ezresre lekuponozott Orsay felsőt.

Egy új fürdőszobai komódot, unom a nyitott polcokat/szennyest.

A Krémmánián agyondicsért drogériás bőrradírt, és egy hidratáló/antioxidáns arcgélt, bár nem vagyok arckrémező típus, max.néha kézkrém megy rá (igen, hiszek a belülről táplált bőrben), de évente kipróbálok valami soha el nem fogyót, és a szmogot nehezen bírja a bőröm, kapott egy esélyt. Allergiás nem vagyok rá, már ez is öröm, az illata abszolút illik hozzám.

A MAC-től házhozrendeltem a kedvenc, fogyóban lévő pirosítómat szépséges árnyalatban/fénnyel, a transzparens púderüket, mert csodákat tesz. A -10% + ingyen szállítás mellett egy kis fixáló az ajándék, amit csak Urban Decayt próbáltam eddig, és zsíros bőröm van, hátha így nem csúszik el a kész smink mint a végigkekszelt szilveszterkor.

Annyira elegem volt az édes ízekből, egy hónapja csak a hordónyi mézes tea, gyógycukorkák, torokfertőtlenítők, szirupok, rágótabletták (ÉS még mindig köhögök!), hogy tegnap vettem 40 dkg sertéshúst, összeállítottam egybefasírtnak, teletömtem sajttal, tettem rá egy tálca bacont, amit rápirítottam, és a felét(!) be is vágtam azonnal. :DDD

Hús- és zsírfüggő vagyok, vállalom! :)

Azaz inkább csak fenyő. Mivel a macskám nem érti az elvont fogalmakat, mint karácsony*, ezért a tavalyról előkapott szépséges műfenyőt ő FÁNAK nézte, fel-le rohanál rajta minden nap többször is. Átmászik ágak közt, fetreng rajta, a tetejéig kapaszkodik és onnan bambul kifelé.

Ezért és nem lustaságból nem díszítettem fát, csak összetört volna a sok gömb.

*Vagy a párologtatás. A párologtató vize a kedvenc folyadékforrása. Meg a párás ablakot is lenyalja...

Kócos édescukiimádnivalókörbeugrálós, Szilveszterkor pláne, órákon át bámultuk a közeli tüzijátékokat ölelkezve és még reggelit is készített.

Ma mellettem mosogatott egy kollegina, akinek tavaly javasoltuk, húzza csak 30 alá a tinder korhatárt, most boldogan igazat adott nekem, talált egy 24 évest és többé nem is akar mást...

A munka nehezen indul, a bentlét pláne, köhögök marhára, ez már állandó lesz?

A net otthon kizárólag a sorozatnézésre korlátozódik, ha egyáltalán, szóval amit munkaidő alatt nem utalok/válaszolok, és erre nyilván alig 1-2 percek akadnak, az megoldatlan marad, nem érdekel.

Este cica, kreatívkodás, olvasás, intim élet visszaépítése, és alig várom, hogy kondizni mehessek, mert hülyét kapok, de köhögéssel parasztság. Addig rongyolok a környéken.

A köhögés miatt nem merek színházjegyet, koncertjegyet venni, nem ígérkezem el programokra. Mint valami nyugdíjas vénasszony. Ja nem, Anyuék bezzeg nyüzsögnek mindenfelé... :(

Azt hittem, hogy ez amolyan elszaladt év volt, pedig végiggondolva nagyon sok minden történt.

- A legjobb, hogy fél éve van macskám. Sosem volt emlős állatom és nem bántam meg. Édes, jámbor, szórakoztató felnőtt exkislány. Házi cirmos, aki egy évig kóborolt az erdőszélen kolóniában, totál rettegve, télen fagyoskodva, sokat éhezve. Tanyasi lány etette, megmenttette végül egy alapítvánnyal, mi meg Bével képesek voltunk érte Győrig menni, csak mert megéreztem, hogy ő kell. (Sosem hallgatok megérzésekre.)

Mára egy kiegyensúlyozott szobacica, dumálgat, ragaszkodik, teljesen kifacsart logikával él, ami rém szórakoztató, kialakítottuk a rutinokat és a legfontosabb, hogy három hét idomítás után nem ébreszt fel éjjel.

- Év elején visszafestettem a hajamat majdnemfeketére, egy vagyont spórolok fodrászon. Jártam színelemző lánynál (biztos ügyetlen volt műkörmösnek), élveztem magammal foglalkozni.

- Januárban még ki voltam készülve Judós3 telefonos szakításától, pszichológus, terápia, kitalálták, hogy bipoláris, meg hangulatjavító tabletta. Annak nem néztek utána, hogy ez a komoly gyógyszer bezavarta az endokrin rendszert, az endokrinológus dühöngve állított le róla.

És kiderült, hogy a hangulatingadozásokat is endokrin elváltozás okozza. Fasza.

- Voltunk a fagyos Badacsonyban Bével wellnessezni. Nekem ezek a napok mindig a békéről szólnak.

-Nyárig jártam spanyolra heti 4 órát, meg kellett erősíteni a tudásomat. Aztán elsodortak az események.

- Kicseréltem egy égőt a fürdőben, amitől leszakadt a lámpa, ami magával rántotta a gipszkartont.

Hát így kezdődött a Nagy Felújítás. Ha már ott a Mester, új színekre festtettem a falakat, új lámpákat vettem mindenhová, és néhányat áttetettem, és akkor már szelektáltam vagy tíz hatalmas zsák ruhát, cipőket, bútorokat, kreatív alapanyagokat százával, és szívem szakad meg, de könyveket is. Amiket már úgysem olvasok el többé, szépen kitettem egy kerti bulin a teraszra és többszáz kötetet elvittek a cimboráim, vagy később elbizniszeltem a kollégákkal, Szomival. Ott álltam a kertben a könyvhegyek fölött, és személyreszabottan ajánlottam mindenkinek.
Szerettem a könyveimet, fáj. De tényleg csak a helyet foglalták. :'(
Készült a cicának a teraszra háló, már kijárkálhat a nappaliból para nélkül, és sok polc között futkározhat 2,5 méter magasságig.

- Áprilisban írt rám a tinderen Kócos, azóta hetente min. egyszer átjön, majd' egy napot marad, huncut, figyelmes, imádnivaló kockahas küzdősportos egyetemista. Milliárdszor okosabb, mint Judós3 és szvsz ripityára is verné, mert lelki szemeim előtt azért ez megfordul. :DDD

- Nyáron pár napig Budapestet jártuk, mintha turisták lennénk. Fantasztikus a város, millió titkos kis zuggal, tetőbárral, medencében hamburgerrel, néger zongoristával meg szép helyekkel, éttermekkel, kilátókkal.

- Bejelentették a cégnél, hogy minden ötödik embert leépítik jövő év végéig. Megpályázhatod a saját helyed, ha kell az a pozi egyáltalán. Mindenki stresszben és nyomott hangulatban dolgozik, pánikolva elpályázik, megy a fúrás, a pozícióerősítés, vagy a másik gyengítése. Kemény lesz a következő egy év!

- Nyártól vagy 20 orvosi vizsgálaton vettem részt, laborok tucatja, kétszer is kontrasztos MR, szakorvosok, mire egy UH-n kiderült, hogy a légcsövem felé nyomul valami nagy a nyakamban, a műtét biztos. A valami milyensége nem. Szerencsére egy hormongondot nem okozó nagy göb volt, nyolc hete eltávolították a pajzsmirigyem felét.

Azóta egy kifacsart mosogatórongy vagyok.

- Ezenkívül 2018-ban a helyszínen végigszurkoltuk a hokivébét és naaaaagyon kicsin múlt, sszameg!, költöztettünk, táncoltunk, néha az esőben, hatalmasakat társasoztunk, kerti partizgattunk, műveltségi kvízeztünk, többször családi buliztunk, színház, Molnár Piroska, Keresztes, Stohl, ÉS egy nótadélután, bejártuk a Katona kulisszáit, ásványbörzéztem a keresztfiammal, O-éknak babája született, E-ék legnagyobbja már iskolás.

Sminkeltettem, kreatív tanfolyamoztam, élete meglepetését szerveztük meg Kolleginának, akit csak úgy tudott elrabolni a férje házassági évfordulóra, hogy bent mindent elsimítok. Nomeg tüzet oltok, hallottam, ahogy a gyerekorvost pont akkorra szervezi, állandó hotline ment a férjjel a háttérben. Boldog volt nagyon.

- Választottunk. Hogy nyílna ki a szeme minden megvezethető naívnak, aki nem látja, mi folyik itt! Annyira gyűlölöm ezt az egész helyzetet, sajnálom a hazánkat.

- Nem tudom, mit hoz a következő év. Kezdjek munkát keresni? Vagy reménykedjek, hogy maradok? Vagy reménykedjek a 4 havi végkielégítésben, ami azért csinos összeg?
Meglátjuk. Egészség legyen. A szeretteimnek, a gyerekeiknek, a januárban születendőnek, és nekem.

Aztán egy hétig semmi hangom nem volt, még most is rekedt. És köhögök.

Mivel nem tudtam telefonálni így, Exrákoskollegina vadászott nekem gégészt. Kaptam antibiotikumot végre.

3 hétig szinte csak feküdtem.

Illetve elmentem kollégákkal az éves hagyományos ivászatra csini cuccban egy késdobálóba, csak nem ittam és pantomimoztam. Megtudtunk minden infót a konkurenciához pártolt kollégától, több tucat exkolléga van már ott. Régi Kisfőnököm is.

Aztán puccos monstre fogadás, ahol nem beszéltem, nem ettem, megnéztem a műsort, exNagyfőnököm rohant utánam, hogy ugye még nem megyek, és akkor még nem, de tízkor leléptem, nem tudom, mit akart.

Hazaérve a mosogatóig értem el, azt hánytam tele. Jobb, mint a takarót tisztítani, de landolt parkettára is váratlanul, meg persze a vécébe.

Szabin vagyok, de munka be-beesik sajna. Ez így rohadtul nem pihentető!

Karácsonykor csak a szülőkhöz mentem át, a másik két családi nagybulit szomorúan lemondtam, mindenki vagy öreg, beteg, vagy gyerek. Ajándékokat elküldtem.

Apám hótbunkó volt velem, pedig mára tudom, hogy nem vagyok rossz gyereke, sőt! Csak ő állít be így.

Udvariasan végighallgattam, miért baromság, amiket mondok (nem azok), miért vagyok hülye egyetlen befogadott macska miatt, hogyan kínozta a kutyáját gyerekkorában, és hogy Trumph (sic!), hülye, de mekkora istencsászár jót tesz az USÁ-val és jól bemutat az EU-nak.

Célzott rá, hogy hálátlan vagyok (1. nem vagyok, 2. ő megnyomorította a gyerekkoromat és azóta sem egy támogató szülő), és hogy sosem hívom (hetente felhívom, mindig lebasz valamiért). Utána egy utolsó szarkupacnak érzem magamat, mégis illik hívnom. Szerintem még túl is teljesítek jófejségben.

Én csak ültem, hallgattam, bólogattam. Nem fogok vitába szállni egy ennyire lekezelő, félnótásnak tartó alakkal.

Aki btw úgy öltözik a kb. annyi nyugdíjából, mint az én nagymultis fizum, hogy a templomában kiválasztották a szegény csórónak látszó öreget és kapott könyöradományt.

(Aztán beült a pár éves luxusautójába...)

Aztán hetvenes férfiak kitalálták, hogy a régi cimborájuk meghalt, és körbetelefonálgatták egymást. Apámnak jutott eszébe, hogy talán az illetőre is rácsörög: ő vette fel a telefont. Apám majdnem kiejtette a kezéből a kagylót. :D

Pletykás vén férfiak.

Lemondtam egy csomó programot, de tegnap elmentem TCsV lakásavatójára taxival. (Olyan köhögési rohamaim vannak, nem mertem vezetni.) Egy órácskát terveztem (zseniálisan főz, nem hagyhattam ki most, hogy végre eszem!), aztán megjelent a legtöbb cimbim, beszélgettünk tizennégyen nagy körben és nagyon jó érzés volt velük. Éjjelig maradtam.

Mostantól újra pihi, napi egy órát megyek le levegőzni itt a kertvárosban (és összeszedném az összes kóborőő kinti cicát, megfagynak szegények!).

Szilveszter délután átjön Kócos, mert már nagyon hiányol, megnézzük a szomszéd sznobok tüzijátékait a teraszról, aztán marad Újévig.

Másodikára fel kell épüljek, munka. Milyen jó is, hogy a szabim alatt gyűjthetem az energiát, hogy tudjak dolgozni, ami leszívja az energiáimat! Bét nyúzom, mennyire kiégtem, semmi nem motivál, de a munkában már nem is tudom, mi ösztönözhetne valaha egyáltalán...

Csak egészség legyen!

Persze ma még sikerült a szabim alatt négy órát dolgozni. Persze másnak is kiadták a last minute feladatomat, véletlenül derült ki, hogy párhuzamosan futtatjuk.

Most nyomozok, kik lehetnek még rajta, de közben top secret, na így nyomozzál!

---

Még mindig ágyban, de egy napja "csak" hőemelkedésem van, nincs hangom és köhögök nagyon. 12 napig voltam lázas, a felére nem is emlékszem, annyira magamon kívül. 11 napig menstruáltam alatta, pár nap hasmenés. Esélyes, hogy több vírus gyűrt le.

A háziorvosom továbbra is xar, úgyhogy Anyu a patikussal konzultálgat, meg jönnek a házitippek. Biokémikus apám a fokhagymára esküszik, kollégák a pálinkára, Bé a gyömbérre, méz, zúzmó, torokfertőtlenítő, persze paracetamol, ambroxol, vitaminok, van minden.

---

Bakker, ez a szabim, más nyáron lubickolt, én most akarok pihenni. Úgyhogy bocsi, de minél több offline időt akarok, olvasni, meg főzni, meg kreatívkodni, meg ha túlélem, tornázgatni, táncolni, szexelni végre, megint két hete nem :(((. Biztosan lesz sértődés, de nem akarok levelezgetni a pihenőidőmben egész nap/este. Megszámoltam, az elmúlt napokban 47 (minimum heti egyszeri) levelezésben vagyok benne, de ha gyömbért kell hozni, kb. 6 embert kérhetek meg. (Igen, Béká, beleszámoltalak. :D)

(Exrákos kolleginát nem tudom lerázni, állandóan viszonozni akar, tök cuki. :D Pedig nem azért csináltam. :))

Ez abszurd szám. És igen értékes időt von el magamtól. Szóval utánam a vízözön, max. a Papírkutyák, meg a cimbik leveleire válaszolok, pasikákból csak Kócost engedem majd pár hétig. A családdal úgyis beszélünk nemsokára, mindenki más tudjon hiányolni.

Kibaszott fáradt vagyok két hónapja.

Egy hónapja eszem clean eatingesen, sportra még nincs erőm, így 4 kg ment le.

Ja, hogy közben tíz napja vergődöm egy (több?) vírussal? :D

Felkeltem egy hét fekvés után, bejöttem taxival dolgozni. Be kellett, irtó sok munka van, nem vár meg a cég.

Hangom nincsen, suttogok, erre mindenki suttogva válaszol. Próbáljátok ki, rém vicces. :D

Ami kevésbé, hogy nagyon köhögök, távol állok mindenkitől, meeting ma pont nincsen, folyamat kezetmosok, illetve megy a hasam, hát az nem poén.

Rohangáltam, intézkedtem, erre érzem, hogy el fogok ájulni.

De nagyon.

Elfelejtettem enni.

Annyira nincsen étvágyam, annyira összement a gyomrom, nem tűnt fel. Az elmúlt napokban egy nagy doboz Stickletti és számolatlan facsart narancs/mandarin volt minden, ami bennem maradt.

Ma délutánig két darab mandarin.

Erre szól a főnököm, maradt náluk saláta, szendvics, egyek. A salátába beleettem, a szendvicsből elég volt egy harapás, nem bírok többet letolni. Szal most szédülök és nem bírok enni, dühítő!

Na megyek, mert még a nyakamba kaptam egy nem kis feladatot, sőt, nagyon nagyot. Ha ma lepörgetem a határidőket, marad KETTŐ napom befejezni!

Őrület!

Összeesek.

Így hogy táppénzen, folyamatos paracetamol mellett sem teljesen lenyomott lázzal, csatak izzadtan és félájultan szétdolgozom magamat az ágyamból, mert zárunk, így sikerült annak az egysejtű IT-nknak a MAI, globális nagymulti éves zárásának egyik napjára időzíteni az új VPN-ek telepítését! Az átmeneti időszakban a rendszerek nem elérhetőek.

Ezek agyhalottak!!!!!!!!!

De tényleg, lezár szépen az SAP két nap múlva, mindenki lazul az adminisztrációval két hétig, miért nem akkor, fszok?

Na jó, megfulladtam, de este óta 38 alatt tudom tartani a lázamat gyógyszerrel. Gyenge vagyok, de taxival bemegyek, a holnapot, meg a már lazább pénteket és szombatot ledolgozom, ha addig élek is.

Néha van olyan érzésem, hogy addig élek. Csak fekszem és vacogok és nagyon letepert ez az egy hét vírus!

Nincs magánéletem, senkinek nem is merek ígérni, közben O babája megszületett és még egy szép levelet sem fogalmaztam, a barátaim és a fiúk meg meglepő, de hiányolnak.

Szabi alatt kizárólag a fontos dolgokra szánok időt, ki kell kapcsolódjak, mert a szervezetem kikapcsol engem.

Na megyek vissza dolgozni.

Életem leghosszabban kinyiffantó vírusos fertőzése, hatodik napja nem szűnő lázzal és folyamat csatakokban folyó izzadtsággal. Undorító szárazköhögés, hasmenés, menzesz sokadik napja, már annyira kivetkőztem a méltóságomból, hogy szégyellem. Mármint a macska előtt, ő meg pont leszarja, de el sem merem mondani, mik voltak.

Úgyhogy reggel felhívtam a háziorvosomat, hogy rámnéz-e, mire lebszcsizott, hogy már rég ott kéne lennem, pláne nyaki műtét után hat héttel ordas köhögéssel.

Úgyhogy elvitettem magamat édesapámmal (itt a Papírkutyák már röhögnek), szerintem olyan 15 perc volt az út (gyalog is annyi) és volt benne egy tiltott megfordulás is (mondjuk azt én is megcsináltam volna, csak nem egyesben kizárólag kuplungozva). Aztán a kocsiban még vitáztak Anyámmal, hogy kinél van a Family Card, itt felhívtam a figyelmüket, hogy csatak izzadt vagyok, kint 3 fok és szélvihar, én inkább megközelíteném a tbc-sekkel teli sztk-t.

3 nap táppénz, persze ne aggódjak, még 3-4 nap és a láz elmúlik, a köhögés minimum 3 hét. Hát, annyi szokott nekem mindig, de nem vagyok boldog.

Rákérdeztem az erősítőszerekre, ajánlott multivitamint, felírt D3-t, vasat, ugye, mert azon elborzadt, vettem lázmérőt. Mivel 35,6-9 között volt a műtét környékén is az alaphőmérsékletem, semmi értelme mérni, úgysem megy láz tartományba. Hát ma paracetamol után egy órával volt 38,6, tehát nálam erősen felső tartomány.
Így, hogy oxigénhiánnyal szédülve ugatva szárazköhögök, néha khöm hányásig, bár nem látott semmit a torkomban, felírt némi nyákoldót. Bszom. Nem tetszett a dolog, de beszedtem. Hát, órákig küzdöttem, hogy egyáltalán levegőt vegyek!
Egész éjjel nem aludtam, jólesett volna némi szundi, de olyan hörgős köhögőrohamaim voltak szinte minden levegővételnél, hogy kapaszkodnom kellett. Szerintem a szembeházban hallották! (Most is.)

Hát köszi, felhívtam biokémikus apámat, azonnal leállított róla.

Közben megjött a mosógép, vagy öt óra alatt megmosta/szárította a teljes garnitúra ágyneműt, amiben már nem bírtam ma fetrengeni és utolsó erőmmel lecseréltem.

Most felültem dolgozni pár órát, év végi zárás, hideg priznic mindenemen, próbálok levegőt venni, majd fertőtlenítem a billentyűket.

Ti hogy vagytok? :D