Aztán egy hétig semmi hangom nem volt, még most is rekedt. És köhögök.
Mivel nem tudtam telefonálni így, Exrákoskollegina vadászott nekem gégészt. Kaptam antibiotikumot végre.
3 hétig szinte csak feküdtem.
Illetve elmentem kollégákkal az éves hagyományos ivászatra csini cuccban egy késdobálóba, csak nem ittam és pantomimoztam. Megtudtunk minden infót a konkurenciához pártolt kollégától, több tucat exkolléga van már ott. Régi Kisfőnököm is.
Aztán puccos monstre fogadás, ahol nem beszéltem, nem ettem, megnéztem a műsort, exNagyfőnököm rohant utánam, hogy ugye még nem megyek, és akkor még nem, de tízkor leléptem, nem tudom, mit akart.
Hazaérve a mosogatóig értem el, azt hánytam tele. Jobb, mint a takarót tisztítani, de landolt parkettára is váratlanul, meg persze a vécébe.
Szabin vagyok, de munka be-beesik sajna. Ez így rohadtul nem pihentető!
Karácsonykor csak a szülőkhöz mentem át, a másik két családi nagybulit szomorúan lemondtam, mindenki vagy öreg, beteg, vagy gyerek. Ajándékokat elküldtem.
Apám hótbunkó volt velem, pedig mára tudom, hogy nem vagyok rossz gyereke, sőt! Csak ő állít be így.
Udvariasan végighallgattam, miért baromság, amiket mondok (nem azok), miért vagyok hülye egyetlen befogadott macska miatt, hogyan kínozta a kutyáját gyerekkorában, és hogy Trumph (sic!), hülye, de mekkora istencsászár jót tesz az USÁ-val és jól bemutat az EU-nak.
Célzott rá, hogy hálátlan vagyok (1. nem vagyok, 2. ő megnyomorította a gyerekkoromat és azóta sem egy támogató szülő), és hogy sosem hívom (hetente felhívom, mindig lebasz valamiért). Utána egy utolsó szarkupacnak érzem magamat, mégis illik hívnom. Szerintem még túl is teljesítek jófejségben.
Én csak ültem, hallgattam, bólogattam. Nem fogok vitába szállni egy ennyire lekezelő, félnótásnak tartó alakkal.
Aki btw úgy öltözik a kb. annyi nyugdíjából, mint az én nagymultis fizum, hogy a templomában kiválasztották a szegény csórónak látszó öreget és kapott könyöradományt.
(Aztán beült a pár éves luxusautójába...)
Aztán hetvenes férfiak kitalálták, hogy a régi cimborájuk meghalt, és körbetelefonálgatták egymást. Apámnak jutott eszébe, hogy talán az illetőre is rácsörög: ő vette fel a telefont. Apám majdnem kiejtette a kezéből a kagylót. :D
Pletykás vén férfiak.
Lemondtam egy csomó programot, de tegnap elmentem TCsV lakásavatójára taxival. (Olyan köhögési rohamaim vannak, nem mertem vezetni.) Egy órácskát terveztem (zseniálisan főz, nem hagyhattam ki most, hogy végre eszem!), aztán megjelent a legtöbb cimbim, beszélgettünk tizennégyen nagy körben és nagyon jó érzés volt velük. Éjjelig maradtam.
Mostantól újra pihi, napi egy órát megyek le levegőzni itt a kertvárosban (és összeszedném az összes kóborőő kinti cicát, megfagynak szegények!).
Szilveszter délután átjön Kócos, mert már nagyon hiányol, megnézzük a szomszéd sznobok tüzijátékait a teraszról, aztán marad Újévig.
Másodikára fel kell épüljek, munka. Milyen jó is, hogy a szabim alatt gyűjthetem az energiát, hogy tudjak dolgozni, ami leszívja az energiáimat! Bét nyúzom, mennyire kiégtem, semmi nem motivál, de a munkában már nem is tudom, mi ösztönözhetne valaha egyáltalán...
Csak egészség legyen!
