Tobber életblogja

Ba. Nyilván mindenki érzi a bejegyzésekből, hogy Ba-val vannak problémáink.
Ő 36 éves koráig sosem járt igazán nővel, max. olyan kapcsolatai voltak, ahová heti 2-3x átment, aztán haza is estére.
Ez meg is látszik rajta, teljesen alkalmatlan kompromisszumra. És ehhez nagyon hisztis. Nem mozdít arrébb egy programot egy másikért olyan időpontra, amikor ráérne, síelni azért nem mentünk pár hete, merthogy fújt a szél. (A hegyen mindig fúj...)
Pont 5 hónapja próbálok maximális alkalmazkodni, elfogadni, kiszolgálni, de nagyon nehéz. Valami mindig rossz neki, ha örömmel kérem, hogy csináljuk ezt-azt, legyen így-úgy, mindenben talál kifogást. Mindenben. Kekszben is. Tegnap fél éjjel ezen bőgtem. Nem nagyon izgatja, ő úgy érzi, azzal hozzájárult az együttélésünkhöz, hogy heti kétszer elhoz próbáról.
Nagyon nehéz, mert veszi(tem) el a jókedvemet, TCsV szerint a régi pozitív Tobber egyre borongósabb, erről beszélgetnek ismerősökkel, sőt egyszer TCsV Anyuhoz odament, hogy kikérdezze mi bajom. (Anyu meg kivágta magát, nem akart pletykálni, ezért arra fogta, hogy biztos szomorú vagyok, hogy eladtam a kiskocsimat. :DDD)
Igaz, legutóbb kedden akart lebeszéni TCsV Ba-ról, hogy ő azonnal hozzámköltözne. Amikor kételkedtem, hogy minden funkciót meg tudnék-e kapni így is, akkor meggyőzött, hogy igen. Öh.
Nem akarok megint egyedül lenni.

Ma telefonon beszéltem egy értelmesnek tartott közszereplőnkkel, a főnökömnél akart reklamálni a cégünkre.
- Maga az ügyvezető asszisztense?
- Igen.
- Akkor inkább elkérném az emailcímét és leírnám, mert lehet, hogy bonyolult és nem értené meg.

Sutbadobom diplomáimat, értelmiségi felmenőimet, magyar nyelvértésemet, négy éves itteni rutinomat, majd elolvasom az emailt, amiben annyi szerepel, hogy nem ismeri el a számlatartozását és hívja a főnököm vissza.
:D

Miért nem saját örömömre aerobikozok? :)

Tegnap próbán az egyik legvirtuózabb táncrészt tanultuk a koreográfiából. TCsV maximalista, nem lehet elsinkófálni a lépést.

Most megmértem egy régebbi fellépésük alapján:
átlagosan 6,61 lépés van benne másodpercenként.
Zene adott, lassítani nem lehet.

Nincs két egyforma sorozat, figyeljünk a stílusra, lépéssorokra, a lábfejtartásra, a lábemelésekre, térdrogyasztásra, törzski-behajlítgatásokra, dobbantásokra (itt tuti lebukik, aki elcseszi, mert hallatszik), kézmozgásra, kéztartásra, fejtartásra, állandóan változó térformákra és hogy oda-vissza haladjunk vele.
6,61-szer másodpercenként.

Nem véletlenül fáradunk ki agyilag a harmadik órára? :)))

Van itt egy oldal, ahol régen abbahagyott kézimunkák befejezésére ösztönöznek. A napokban álltam én is neki. Van három befejezetlen mackóm, kb. 5 keresztszemesem, pár más hímzés, filcállatok, amivel hamar végezhetnék.
Most több időm van, mert lelassítottam a tánccal, a fix 2x3 órán túl csak 1-2x 2-3 órát ugrálok már hetente.
Úgy nincs kedvem, hogy Ba épp hazaér a heti hat különprogramjáról, én meg előtte pár perccel húzok el, éjjel érve haza.
Akkor inkább sütök otthon, meg kézimunkázom. Ennek eredménye a lentebbi két nyuszi, TCsV mackója mellényestül, március 15-ére fűztem gyöngyből két kokárdát magunknak, készül pár húsvéti dekoráció.

Hiányzik a több mozgás, de a tavaszi fáradtság, az állandó melegfrontok miatti fejfájás miatt nem is bírnék többet.

És Ba is erősen elszív az életenergiáimból...

A lakásom. Öt éve épült, ideje kifestetni, átrendezni.

De ötletem sincs, milyen stílusra.

Napfényes.

Világos kőrisparkettám van. Gyönyörű és nagyítja a teret és egy vagyonba került, nem cseréltetném ki. Átpácoltatni sincsen kedvem.

A bútorok nagyrésze adott. Középbarnára pácolt amerikai konyha fémszínű konyhai eszközökkel, meleg faszínű könyvespolc, számítógépes szekrény, lehajtható étkezőasztal.

Változtatható színű kanapé, jelenleg drapp. Szeretem, nem kell lecserélni.

Adott egy terméskő falam, néhány fenyő színű bútor is. És nagy zöld növények.

A lámpák fekete kovácsoltvas-szerűek.

Azt tudom, miket nem szeretnék. Nem szeretem a sok dísztárgyat, a zsúfolt, fülledt tereket, csak a kevés csetreszes szobát, az lehet kuckós.
A másnál tetsző provance-i nálam cukorszirup a köbön, a minimál a másik véglet. Népies kizárva, sötét színű vagy antik bútorok pláne, rossz kedvre hangolnak.
Puha, otthonos, természetes anyagú, nagyon meleg hatású szobákat szeretnék, sok színnel, vidámsággal.
Ne legyenek éles sarkok, hajlamos vagyok mindennek nekimenni félálomban szemüveg nélkül, most épp a hajlatomban van egy tenyérnyi kék folt, lövésem sincsen hogyan szereztem.
És ne legyenek fehérek a falak, az gyerekkorom szegénységét juttatja eszembe, befejezetlennek, olcsónak érzem, esetleg tapétán tudnám elképzelni csak ezt a színt.
Legyen könnyen tisztítható a lakás, így a rusztikus fa, textil, függöny elfelejtve. Jelenleg nincs is függönyöm, minek. Befelé nem látnak, kifelé miért venné el a kilátás egy részét.

Nézegetek kaspókat, a sok növényem jobban mutatna abban, de ezek a nagyok min. 8-10 000 Ft darabja, ennyim nincsen.

Marad a szoba átfestése, átszínezése akár sötét színűre, amihez megy ez a sok fa, kő, növény. Színes, harsány legyen, vagy elegánsabb szürke, esetleg tapéta mintával?

Ötleteket, fotókat szívesen látok! :)

Ez tetszik, de kicsit unalmas:

Kiegyensúlyoztam, tegnap Anyu-féle mákos rácsos linzert sütöttem egy egész tepsivel, kap Ba, a kollégák, a táncosok.

Igaz, Ba morgott, hogy a táncosoknak ne vigyek, de sosem fogom megérteni, miért nem bírja őket, főleg TCsV-t. Azaz értem, féltékeny. Kicsit unom.

A hétvége az elintézés jegyében telt, autót megtankoltam, ablakmosót feltöltöttük, kívül-belül lemosattuk, addig elugrottunk kábelért, így már összeköthető Ba batárnagy tévéje a számítógépemmel => megnéztünk rajta vagy tíz Friends epizódot.

Elvittem gitározni, addig bevásároltam, szereztem tartalékhúst, legyen mélyhűtve, lett új tavaszi árnyalatú tartósrúzsom, főztem is, cukorszegény édességet is kísérleteztem, ami olyan sikeres volt Ba-nál, szülőknél, hogy tegnap meg kellett ismételnem. Igaz, Ba-nál minden kajám sikeres.

Panna Cotta. Olasz tejszínpuding.
Becsszóra próbálok nem uborkafára mászott gasztroblogerré válni, akit bizonyára az asztal körül sordófával üldözte anyukája, ha nem pannakottát kért ebéd utánra. Kedvencem az a receptblogger, aki osztja az észt, aztán bevallja, hogy kelttésztát nem is süt. Örülhet az ura.

Szóval az étel még sokkal finomabb, mint pofonegyszerű, a maroknyi fagyasztott erdei gyümölcs épp lekvárrá fő 15 perc alatt, amíg a tejszín-tejhez hozzákevered a zselatint, csepp cukrot-édesítőt, pohár aljára a friss lekvár, rá tejszín, hűtő, majd próbáld nyugodtan végigvárni, hogy megdermedjen. (Nem nagyon tudod...) Ennyi. Felírtam a gyorsan-hatékonyan receptes listámra. :)

Műkörmöztem, festettünk hajat is, Ba végig mormogta, hogy azért ő élvezi, hogy igényes nő vagyok... :D És tényleg szép és fényes és erős és kicsit sem törős a hajam, ha máson látnám, irigyelném.

Vasárnap Ba kérte, hogy menjünk arrafelé házakat nézni, ahol én szeretnék élni, kocsival 3 percre tőlem meg is álltam, órákig csavarogtunk a kertesházas részeken, elemeztük, melyik házzal mit kezdenénk, melyik ertben hová miket helyeznénk...

És kollégákkal megyünk síelni májusban, gleccserre! Alig várom. :)

18éves rendkívül jól szórakozik azon, hogy anno Ess és most Ba is féltékeny rá.

Tegnap kávéztunk, kibeszéltük az élet nagy kérdéseit és a mileszelhanagyleszel témakört, nosztalgiáztunk a tavalyi görög nyaraláson és nagyonsok cigit elszívtam és nagyon jólesett, pedig fél éve rá sem gyújtottam. Aztán megkért, hogy vigyem haza, de előtte feljött hozzánk és Ba-val társalogtak a bkv helyzetéről, majd hazavittem, ahol még vigyorogva csacsogott arról, hogy apukája szerint neki nem kéne őőőő kihagyni engem. Öh. :)

Mi csak beszélgetünk.

//

Innen is hurrá a mai frissenszületettnek!!! :)

Apám naracssárga széldzsekiben ösztönzi a népet a piacon, utcán, plakátolnak, szórólapoznak. Hétvégén a kezünkbe akart nyomni 1-1 tollat, de csak akkor, ha a fideszre szavazunk. Nem fogadtam el, morogtam OV-ra (Varga Mihállyal meggyőzőbbek lennének ám!), mire kiosztott, hogy mekkora hülye vagyok, ha nem rájuk szavazok.

Majd Anyu odamorrant, hogy mit akarsz, te sem rájuk fogsz szavazni!

:DD

Azt meséltem, amikor aláírást gyűjtött egy helyi pártemberrel, akkor odamentem hozzájuk és kérdésére kifejtettem a fickónak, hogy sokkal szimpatikusabb lenne a pártja a vezetőjük nélkül? Korosztályom nagy része ugyanezt mondja...

Két dolog foglalkoztat mostanában, hogy nyáron festetni kéne a lakásban, öt éve nem volt, szörnyen néz ki és ötletem sincs, milyen legyen, a másik meg amiről mindenki beszél, kit válasszak.

A környezetem hasonlóan vélekedik, ez a kormánypárt ne maradjon és rémisztően őrült OV ne legyen. (Ki képes őt választani???)
Asszem a másodikban már nem reménykedhetünk, de vajon kire kellene a voksot leadni? Szélsőségekben nem hiszek. Az előző szörnyű volt. A narancsosok is korrupt banda az ezüsthajóval, hepienddel, koronaúsztatással. Jó, őket ne. A többi is demagóg kampányt folytat és ködösít, nyilván nincs sok ötlet, mivel lehetne lendületet szerezni. Senki nem tetszik. De választani akarok.

Ötletek jöhetnek a postaládába.

Hosszas netbogarászás után sem találom annak a bizonyos gesztenyés rolád-alagút-tekercs-akármi receptjét, úgyhogy Anyut csatasorba állítottam, felajánlotta, hogy elmegy Fischerékhez, vesz jónéhányat és addig kóstolgatjuk, amíg rá nem jövünk a trükkre. A legfinomabb az étcsokikrém/hab a közepén...

Remélem valaki célzásnak veszi: megköszönném, hogy ha a Hollán Ernőn trolizik, akkor kiles a Balzac utcánál, hogy melyik nap vannak zárva, valamikor hét közepén... Köszi! :)

TCsV este megkapta a hétvégén megvarrt mackót, ekkora örömöt még sosem láttam az arcán. Puszilt, ölelgetett, mindenkinek mutogatta, majd végignézette vele a táncpróbát, integetett, naszóval azt hiszem sikerült meglepni, már nagyon szeretett volna egy ilyet. És ajándékboltos táncostársunktól kaptam egy komoly ajánlatot, készítsek a boltjába többet, ő jó áron eladja.

Sztahanova a mai teljesítményértékelésen minden céljára 100%-ot kapott, a túlteljesíthetőre a maximumot, április közepén jön a prémium.

Büszkén dobog maximalista lelkem.

Három napos hétvége alig történéssel... Ba visszafog, amit utálok.
Nem mehettem kollégákkal síelni sem.

Szombaton Ba-t elvittem nyolckerbe gitárórára, majd 65 perc alatt: átmentem Újpestre, Duna Plázában vettem műköröm alapanyagokat, néztem cipőket, vettem újságokat, majd visszaértem Ba-ért nyolckerbe. Ezt mind.
És parkoltam is, merőlegesice.

Este elvittük Anyut táncolni, ha már ott voltunk Ba kérésére bementünk, hogy tanulhasson, majd hisztizett, hogy nem akar tanulni, majd közel állt egy pofonhoz, majd TCsV váratlan érkezése vetett véget a vitának, aki négyszemközt megkért, hogy hagyjam ott Ba-t, ha meg magányos lennék majd ő hozzámköltözik.
Tavasz lehet, ma egy kolléga felkínálkozott, hogy lesz gyerekeim apja, egy másik kávézni hivogat, harmadik kártyázni akar tanítani, Őszhalánték irogat, 18éves hívott el csacsogni...

Majd kb. semmit nem csináltunk, főztem, sütöttem, lakást rendeztem át ismét, takarítottam, mackót varrtam népviselettel (jóvan csak egy mellénnyel), hétfőn meg semmi lelkierőm nem volt Ba tesójáékhoz és négy kölökhöz kimenni fát vágni, olyan gyenge voltam, úgyhogy magam helyett elküldtem a málnás tortát, aminek szerintem nagyobb sikere volt, mint ha én mentem volna enélkül.

Persze a mellé küldött tejszínhab bontatlanul visszakerült Ba táskájának alján.

Hétfőn meg Ba minimális tanulékonyságának hála ő is összedobott valami finomat otthoni maradékokból: míg én egy gyors levelestésztára pariszósz, kolozsvári szalonna, kolbász, hagyma, fokhagyma kombót sütöttem, ő forró kakaót készített whiskyvel, tejszínhabbal (most jó sok van otthon), szórással, ahogy kell.

Azért megyeget, két hete voltam 75 kg is, most 72 egész valamennyi.
Csak hálás lennék Ba-nak, ha a szeretetét NEM úgy mutatná ki, hogy este hoz egy óriás doboz nutellát sajtos kiflivel (mmmmmm!), meg egy doboz epres pilótatallért. :)

Három óra táncpróba.
Az utolsó fél órában eljött egy pillanat, hogy blokkolt az agyam. Szó szerint. Minden nagyon fényes lett, hirtelen nem tudtam, hogy mit táncolnak ezek, hol tartanak, nekem mit kéne, hogyan és milyen térformában, csak leálltam döbbenten.  Utána csak vonszoltam magamat, a koncentrációs készségem valahol elveszett útközben. (Lehet, hogy futnom kéne, ott nem kell a mozgásra koncentrálni.)

Ba szerint elfogyott a vércukrom. Lehet, tegnap nagyjából 1000 kcal-t ettem meg. Nem ez a cél, csak nem voltam éhes.

Ő értem jött, elugrottunk Anyuékért a müpába, őket haza, mi haza, gyors kaja, lenyújtás, aztán csak bámultam magam elé. Reggel a kanapén bámulva a hóvihart szintén.

El sem hiszem, hogy egy napja havazik, hogy szmájlikat rajzolok a kocsimra!

1900 kcal a napi kalóriaszükségletem, ha nem mozgok. És a zsírégető pulzustartomány 120 és 140 közé esik.
Alappulzusom orvosnál, munkából érkezve 60 (a gyönyörű ekg-val ugye). Azt hogy a fenébe lehet bő duplájára felvinni?
Ma próbán számolni kezdem majd.
A tánc net szerint alapból 400-450 kcal-t* éget el, gyanítom, hogy ha ez a keringő-salsa-hastánc vonulatra igaz, akkor a miénk nagyjából 700-800-at. Szorozva alkalmanként három órával.
Anno sokat aerobicoztam, az nem purcantott ki ennyire.
De sima néptáncra most alig 1-2-szer járok pluszban, nem bírná a lábam.

Ugye látszik a bejegyzésen, hogy hízni kezdtem? :) Ba mellett feljött jópár kiló hála az esti nagy főzéseknek, 73 kg körül vagyok, tavasszal le kéne adni ötöt, majd a többit is lassan ugye.
Fogadás már megvan, versenyszellem ösztönöz.

*Itt értékelem, hogy duci vagyok, az 50 kg-osok sokkal kevesebbet égetnek, hihi.

Megj.: Ha a szervezet hozzászokott egy mozgásfajtához, akkor energiatakarékosabban űzi, úgyhogy hiába ujjongok. Mindegy. Ma annyi sikertelen fogyitörténetet olvastam el a neten, hogy optimista vagyok. :D