Tobber életblogja

Kedves Olvasóm!

Szeretnélek megkérni téged, meg téged is, meg tulképp mindenkit, aki olvas akár titokban vagy nyíltan, hogy a tob nlc kukac jahú pont kom címre írjad meg a véleményedet.

Pro, meg kontra is jöhet.

Mert megkértem Ba-t, hogy költözzön el, elment, de most ostorozom magamat, hogy hogyan lehettem ennyire hülye. Hisz ha nem olvassuk el a lentieket, akkor millió plusz volt benne, értem jött heti két próbámra, felhívott minden nap, hogy kell-e bármi a boltból, hogy vagyok, sokszor hozott meglepetés raffaelot vagy a kedvenc csipszemet, mindig ugrott, hogy narancsot facsarjon vagy kávét főzzön, órákig simogatott és még az ágyban sem volt béna, max. lusta.

A kérdés: jól döntöttem?

Levélidézet:

"...szóval annyira BA-t mégsem sajnálom, mert a jelek szerint egy pöcs. érdekelne az is, hogy az ő viselkedése fényében milyen hibákat tudott folyamatosan BENNED találni (aki miatta esténként sütöttél-főztél és mindenhová elvitted stb - ööö, esetleg emílettem már valaha, hogy a férfiak ezt nem érdemlik meg?:), és hogy hogy lehet egy 37 éves férfi olyan hisztis"

:D

Árnyaljuk a témát.
Tegnap lakógyűlés után a kanapén olvasgattam, Ba telefonált, kell-e bármi a boltból, megérkezett, megvacsorázott, elmesélte, mi újság a munkahelyén, majd nyüszögött, hogy fáradt, csak zuhanyzik, de nem borotválkozik, dőljünk le korán. Tőlem! Én már túl voltam három sk bélizen, nem fogok vitázni.
Este narancsot facsart, reggel kávét főzött nekem, behozott a metróig, majd szólt, hogy este mikor jön és főzőcskézzünk.

Namármost: este főzőcske nem lesz, mert akkor összepakolok én helyette és kidobom.
Két lehetőséget látok, az első a valószínű:
1. nem mert konfrontálódni, vagy aszitte bőgni fogok, mittomén, de sztem ma napközben összepakol és hazaköltözik sunyiban
2. megbánta, (de ilyet ő nem szokott csinálni) és folytatni akarja, de kicsit unom, hogy mindig én vagyok a hülye

Tehát mindegy hogyan, ma megy.

Aztán ha magányos leszek, visszafogadom néha.

Támogató barátokat, ismerősöket kérek felkészülni töltött mobilakkumulátorokkal! :)))

Levélidézetek

Ba-ról: "Ba úgy éli az életét, mintha vmi mozihős lenne, mindig elhagyják baromi nagy szavak a száját és imádja a drámázást (ez az ide-oda költözés meg költözéssel fenyegetőzés olyan női dolog), aztán soha nem történik semmi"

Ismerős nemrég elhunyt öccséről: "olyan érzés, mintha külföldön lenne vagy nem is tudom hol, ahol nem lehet bármikor felhívni. Aztán ha ebbe belegondolok, hogy egyáltalán nem tudom elérni sehol, na akkor bőgök. Meg tegnap beugrottam a temetőbe megnézni  a virágokat, már nagyon nyomik voltak és ahogy hajolgattam jól beleakadt mindig a hajamba a sírja fölé nyúló ág, na ezen is jót bőgtem, hogy kicsit marasztal. Szóval nem vagyok jobban, bár nem kúszom a földön de elcseszett szar ez :(((("

Tánc után hullafáradtan hazamentem, kiakadtam és pityeregtem az ex betegsége miatt, a főnök miatt (aki ma folytatta az igazságtalankodásait), mire Ba a szokott "empátiájával" nekikezdett, hogy ő beszélt az anyjával (gondolom, mégsem kapja meg a telkük árát, ahogy ígérték), jó lenne, ha visszaköltözne a szülei fölötti tetőtérbe, mert kéne otthon a segítség. (Az ott élő nővére semmiben nem segít.) És hogy hiányzik neki az a lakása.

Átköltöznék-e. De ő még 1-2 évig biztosan nem akar nősülni. Én meg nem akarok megint évekig bennelenni olyan kapcsolatban, ahol hitegetnek egy távoli közös jövővel és semmi garancia nincsen, hogy valaha lesz-e ebből család, gyerek.

Úgyhogy megkértem, hogy ne tartson fel, 33 éves vagyok, nincs időm szórakázni, nem is szeretnék. Úgyhogy ma összepakol, hazaköltözik. De azért járjunk egy együtt síelni (tervezzük májusra), telekre, ide-oda.

Azért fáj, mert látom, hogy szeret, én is kicsit, tíz éve ellavíroztunk volna, most már sajnálom erre az időt.

Csakhogy rettegek az egyedülléttől. Tudom, hogy magamat fogom marcangolni, azóta nem kellett Drpr, mióta Ba velem járt. Most megint kell majd?

Egyik, anno itt is szereplő exemet rosszindulatú daganattal műtötték pár hete, most merte elmondani, kapott 30 sugarat a fejébe, kemót még 8 hónapig.

Pont ő, aki negyvenes férfi létére egészségesen étkezett, napi sok gyümölcs, tejtermék, főzelékek, light husok, naponta bicajjal járt dolgozni, sportol. :SSS

Felajánlottam, hogy segítek, még hónapokig táppénzen van, rosszul is lát a kezelés miatt. De mit tudok segíteni neki?

//

Kolleginát meghurcolják, mert egyszer utólag készített el egy szapműveletet, amit a legtöbben meg sem csinálnak, szegény magyarázkodhat.

Szar ez a nap, na.

Felhúzott a mumusfőnök, aki szerinte már sokadszor nyeli le, hogy nem vagyok itt reggel nyolckor. Hosszú levélben kifejtettem, hogy Kollegina délutáni ovibarohanása miatt ő van itt 8-16 h közt, én 9-től ameddig kellek, min. 17.30-ig mindig itt vagyok, sőt a próbák, táncok, színház minden 7-f8 felé kezdődik, úgyis itt lennék. Belekötött, már a másik ügyvezető akarja tisztázni vele.
Hadd ne mondjam, ki nem jár be nyolcra.

Inkább mesélek húsvéti három napról. Fotóztam is, majd töltöm.

Először is hála Békának a fuvarért (szép volt a sminkje!). Odaértem táncra, nagyon leittam magamat a többiekkel. A táncon tökkezdők és a mi tánccsoportunk volt, így a zenekar nehéz helyzetben volt, mit játszon, vagy mi unatkoztunk, vagy a kezdők, addig is ittunk még, IvóCimboraLány a táskámat irigyelte, TCsV a kabátomat :D. Hívtak még 11 felé, hogy menjünk tovább inni, de az már nem ment volna. Még utánamtelefonáltak, hogy ha az általuk fúrt Ba-val szakítanék, akkor lesz még hétvégén program.
Otthon meg sem kérdezte Ba, hogy mi van. A nappaliban olvastam kicsit, hogy ne zavarjam, de megbántam, mert másnap arra ébredtem, hogy kint csörömpöl folyamatosan, még a hálóajtót sem csukja be. Azért sikerült nagyjából végigaludni a napot, csak bevásárolni-főzni keltem fel (bevásárlás: Tobber: Ba, keressünk sima pálinkát, nézd ez jó lesz! De ez szilvapálinka, te aszontad simát keressünk! És az szerinted milyen gyümölcsből készül?), meg Daróczi Dávidról beszélgettünk (épp most olvasom Szále L. Kitörők c. interjúskötetét cigány értelmiségiekkel, ő az egyik interjúalany, fura együttállás), de valamiért estére megint én lettem hülyének titulálva.
Megkérdeztem, hogy azokra az időszakokra amikor nem zavarja az egymásrafigyelést, értsd heti hatszor különprogram, nem lehetne-e visszahoznia a tévét, miért nála porosodik, az volt a válasz, hogy ha már a régi nem megy digitalice, vegyek egyet magamnak, ha kell. :O

Vasárnap levezettem szüleim telkére (ők valahol Szlovéniában csavarogtak), utálatos kanyarokban bicikliseket kerülgetve (mesélik, másnap arra tűzoltós-mentős baleset történt :S) és Ba felvágta a kivágott fákat, én lecipeltem a helyére, megmelegítettem a maradék ételt, elugrottam cukrászdába az éhes favágónak, kitakarítottunk. Este műkörmöztem, kézimunkáztam.

Hétfőn az egész délelőtt elment ágyaspálinka- és bailey's gyártással, egy pepecselős sütivel, meg egy mandulás trüffel-kísérlettel, ami eszméletlenül finom lett, de mindenhol csokis lettem. Ezeket átvittünk Ba családjához, a hat gyerek csak azt ette. Volt locsolás, kaptam sk ajándékot, sosem értik miért vezetek hétvégente ezt magyarázgattam, majd elugrottam túráról érkező szülőkért, hazavittem őket, Anyu a hátsó ülésen tök csöndben volt, végig a sütimet majszolta. Vissza Ba szüleihez, ahol Ba épp magyarázta a négyéves unokaöccsnek, hogy miért rossz ha mindig hisztizik (pont te mondod? a tesói röhögni kezdtek), még családolás, félrehúzódva ismét az elemzésem, hogy miért is vagyok hülye (tök ritkán érzem úgy, hogy nem vagyok hibás egy kapcsolatban a rossz hangulatért, itt most nem vagyok, sőt a családdal remekül elvagyok, úgyhogy némán végighallgattam), ez otthon még folytatódott kicsit, amikor hosszú hallgatás rákérdeztem, hogy most melyik is az a momentum, amiért bűnös vagyok, azt nem tudta elmondani.

És hála a ház építettőinek, hogy hangszigetelték a falakat, a hálószobám alatti kisszobába most költözött be egy 8 napos kislány és semmit nem hallunk belőle, max. nyitott ablaknál, pedig írta apuka, hogy bocs az éjjelekért. :)

Nem hozza vissza a tévét, mert igazam van, keveset beszélgetünk abban a kevés időben, amit rámszán. Tegnap alig beszélgettünk, egyszavas válaszok és semmi visszakérdés. Pedig voltam pl. tárlatvezetésen kollégákkal, táncolni. Végülis minek kérdezzen, máskor is ugyanezt csinálom.

Ma egy kérésem lett volna, dobjon el táncolni pímessze délbudára, ahová ő ma úgyis megy kondizni, jó lenne, végre tudnék borozni a többiekkel, ezer éve nem volt lehetőségem. De az nem fér bele az idejébe, mert egy kollégát kell elvigyen a város másik részén található vasútállomásra, ezért utána sokáig dolgozik, ésugye szegény edzője családos, nem akarja nyúzni azzal, hogy olyan későn megy. Ergo korábban is megy, mint én. Szimplán nem akarja fél órával átszervezni a délutánt, hogy nekem is szívességet tegyen.
A kolléga fuvarozgatása fontosabb? Nem, de ő rá van szorulva, mert bőrönddel megy. Békávé? Hogy gondolom, szegény vidéki, eltévedne, menjek én azzal. Ja, dolgozni is azzal járok és utálom és másfél óra lenne, akkor megyek kocsival és nem iszom.
És akkor előjött azzal, hogy ő miattam megy ma kondizni(?). Hogy megengedhetem magamnak a taxit (oda-vissza kb. 7-8 000 Ft. Múltkor azért vádolt meg hogy értékrendbeli különbségek vannak köztünk, mert havi 6 000 Ft-ot merek kifizetni egy takarítónőnek, hogy besegítsen, igaz, az ő havi személyi edzője 30 000 Ft), aztán már nem is értettem, miért vagyok hibás, de a fejemhez vágta, hogy ő mindent megtesz, mégsem értékelem őt.

Tisztázzuk, annyi kérésem volt, hogy vigyen el valahová, ezt nem teszi meg. Akkor hogyis?

Tegnap Ba többször is hívott munkaidőben, ő komolyan gondolja, hogy mindent meg akar tenni értem, összeszedi magát.
Aztán küldött egy remek linket, hol töltsük el egyik hétvégénket.
Este beugrott táncra, ahol nem volt kedvem maradni, inkább hazajöttem vele, kapott majonézes maradékokból összedobott salátát, örült nagyon.
Kajáért mindig hálás.

Hiába az egyre rendíthetetlenebb nyugalmam, Ba keményen küzd a felborításán.

Két napja giccstündérekként kedveskedünk egymásnak, beelőzzük egymást, hogy ki főzze a másiknak a reggeli kávéját.
Erre tegnap hazaérek munka után, hogyakkor megyünk a beígért sétára.

Üres a lakás. Mámrint nincs ott Ba tévéje, táskái, cipői, kávéfőzője.

Hívom, hogy kiraboltak-e, nem ő inkább elköltözött.

Mert ő kevés hozzám. Nem tud nekem mindent megadni, amire vágyom. Úgysem fog nekem megfelelni hosszú távon.
Ezeket még véletlenül sem én rágom a szájába, sőt épp ellenkezőleg, állandóan bizonygatni kell, hogy ő sokat ér. Kicsit unom is.

Naszóval hívom, ő a metrónál vár (?????). Oké, jöjjön ide, dobja be a kulcsot a postaládába, ha nem akar velem lenni, én nem erőltetem, van jobb dolgom, mint az állandó kifakadásait, önsajnálatát és rosszkedvét hallgatni. De ő feljön megbeszélni. Jöjjön.

Persze három óra beszélgetés végén kimondta, hogy szinte mindenben igazam van, jól látom, akkor ő ma visszaköltözik, ott is aludt.

Jó.

De azért a lelkemnek baromira fájnak ezek a sebek, szeretnék biztonságban lenni egy normális önértékelésű férfi mellett.

Elkezdtem keresgélni, sajnálom. Ennél többet Ba felé nem tudok tenni, mint eddig megtettem. És nem is akarok, mert nem kapom vissza negyedét sem.

Tegnap nem akartam egy szűk óránál többet foglalkozni a lakásdekorral, most ilyen a kilátásom (lila-fűzöld a dekoráció), majd fotózok fényképezővel is:

Pénteken Ba elvitt táncolni, majd hazament tecsós pizzát vacsorázni (no comment).
Bent már EK és cimbije várt, akikkel sörözni kezdtem, majd EK hosszasan agitált, hogy járjak vele, ami sztem rosszabb lenne egy full drogos pasasnál, annyira töketlen, gyerekes és felelőtlen.

Már bepróbálkozott nyáron is, Ess-es szakításunk után, de az egy randi után két hétig nem hív hozzáállás nálam nem nyerő.

Utána lecseszett, hogy hogy van képem, hogy otthon egy pasi várjon (miért, tíz éve próbál udvarolni, eddig várni kellett volna?), majd még hívott párszor, én inkább táncoltam, barátkoztam, összehoztam egy lányt a nagyon vágyott pasival, nomeg ugye újabb pletykákat gerjesztettem magamról a puszta ottlétemmel:

Az hetek óta járja a táncházakban, hogy terhes vagyok, Anyut is traktálják vele (ő meg röhögve szórakozik ezen). Aztán Ba-t nem látják, mert ő a kocsiból kirak és megy tovább, tehát vele nem vagyok. Aztán EK-t látják velem, tehát tőle vagyok terhes. De valami bizarr kapcsolat lehet, mert az elszomorodott IvóCimboraLányt átölelgetve vigasztaltam. Vagy ő engem. Ez nem rémlik ennyi sör után. :D Aztán pénteken végig sörrel a kezemben járkáltam, tehát felelőtlen anya leszek, hogy a mégsem Ba-tól, hanem a korábban körülöttem lévő pasitól gyereket várva nőt ölelgetve piálok. :DDD

Ja nem, nem vagyok terhes és nem volt más pia a büfében.

Szombaton Ba-t suliba vittem, majd bevásároltam szülőknek, meglátogattam köztéren agitáló apámat, ahol kifejtettem az aktivistáknak, hogy egy zacskó naranccsal nem tudnak lekenyerezni, de meggyőzhető vagyok min. egy 525-ös új bmw-vel, lehet rajta bármilyen reklámfelirat. Aszonták átgondolják.
Ott találkoztam áltisk. osztálytárssal, aki volt azóta képviselő és csendben magambantartottam, hogy sokravitte azután, hogy hetedikben bukott és milyen égetnivalóan rossz gyerekek voltak. :D
Utána találkoztam kerületem jelöltjével, aki odajött kezetfogni, hogyugyemár találkoztunk, mondom nem, de én tudom, hogy ön kicsoda. :)
Azt nem fejtettem ki negyven aktivista meg pár jobbos celeb társaságában, hogy nem rájuk akarok szavazni. :)

Utána Ba-ért mentem, engedélyt kértem 20 perc kikázásra, de öt perc után olyan hisztit vágott ki az áruház közepén (új olvasóimnak: ő a pasim, nem a gyerekem), hogy inkább hazamentünk. Ott négy órában adta elő a hülyeségeit, összepakolt, majd megint nem ment haza, pedig tőlem mehet, hisztit nem tűrök, elég arra apám.

Vasárnap szülőkkel a telken, fiúk fát vágtak, mi Anyuval elugrottunk sütiért, főztünk, pakoltunk, este haza. Ki akartam próbálni az opelt sztrádán, Ba-t kértem, hogy ha félnék, akkor vegye át, de nem féltem, tök jól gyorsul (nem értem, apámnak miért ez volt a baj vele), 50 perc közép-Pesttől a Velencei-tóig.

Ba megérezte a vesztét, úgyhogy este bazinagy csokor rózsával-liliommal érkezett.
:D

Szeretem, hogy összeérnek a szálak a táncházak és a csoport között. :)
A lenti lányka pasija nagyon ledöbbent, amikor kiderült, hogy terhes a csaj. Be lett adva, hogy véletlen.
Szerencsétlen idióta! :(

Ismerek egy lányt. Kitalálta, hogy ő bárkit is megfog magának és gyereket csináltat. És eljárt táncházakba és ráakaszkodott mindenkire, néhánynak odaadta magát, aztán egy hagyta magát, de a pasas bunkón bánik vele és figyelmetlen és néha napokra eltűnik, de most boldogan jelentette be a lány, hogy gyereket vár.

Gratula.

Csak azt furcsállom, hogy várta, hogy mondjak erre valami kedveset, nekem meg csak annyi jutott eszembe, hogy vissza kell hívnom EK-t, hogy lebeszéljük, hol táncolunk pénteken, úgyhogy kedvesen mosolyogva kisétáltam. A lány érti, mire a gondoltam, a fiú állt döbbenten. Nem akarom elszúrni az örömét, de hadd ne asszisztáljak ilyen gerinctelenséghez.