Felhúzott a mumusfőnök, aki szerinte már sokadszor nyeli le, hogy nem vagyok itt reggel nyolckor. Hosszú levélben kifejtettem, hogy Kollegina délutáni ovibarohanása miatt ő van itt 8-16 h közt, én 9-től ameddig kellek, min. 17.30-ig mindig itt vagyok, sőt a próbák, táncok, színház minden 7-f8 felé kezdődik, úgyis itt lennék. Belekötött, már a másik ügyvezető akarja tisztázni vele.
Hadd ne mondjam, ki nem jár be nyolcra.
Inkább mesélek húsvéti három napról. Fotóztam is, majd töltöm.
Először is hála Békának a fuvarért (szép volt a sminkje!). Odaértem táncra, nagyon leittam magamat a többiekkel. A táncon tökkezdők és a mi tánccsoportunk volt, így a zenekar nehéz helyzetben volt, mit játszon, vagy mi unatkoztunk, vagy a kezdők, addig is ittunk még, IvóCimboraLány a táskámat irigyelte, TCsV a kabátomat :D. Hívtak még 11 felé, hogy menjünk tovább inni, de az már nem ment volna. Még utánamtelefonáltak, hogy ha az általuk fúrt Ba-val szakítanék, akkor lesz még hétvégén program.
Otthon meg sem kérdezte Ba, hogy mi van. A nappaliban olvastam kicsit, hogy ne zavarjam, de megbántam, mert másnap arra ébredtem, hogy kint csörömpöl folyamatosan, még a hálóajtót sem csukja be. Azért sikerült nagyjából végigaludni a napot, csak bevásárolni-főzni keltem fel (bevásárlás: Tobber: Ba, keressünk sima pálinkát, nézd ez jó lesz! De ez szilvapálinka, te aszontad simát keressünk! És az szerinted milyen gyümölcsből készül?), meg Daróczi Dávidról beszélgettünk (épp most olvasom Szále L. Kitörők c. interjúskötetét cigány értelmiségiekkel, ő az egyik interjúalany, fura együttállás), de valamiért estére megint én lettem hülyének titulálva.
Megkérdeztem, hogy azokra az időszakokra amikor nem zavarja az egymásrafigyelést, értsd heti hatszor különprogram, nem lehetne-e visszahoznia a tévét, miért nála porosodik, az volt a válasz, hogy ha már a régi nem megy digitalice, vegyek egyet magamnak, ha kell. :O
Vasárnap levezettem szüleim telkére (ők valahol Szlovéniában csavarogtak), utálatos kanyarokban bicikliseket kerülgetve (mesélik, másnap arra tűzoltós-mentős baleset történt :S) és Ba felvágta a kivágott fákat, én lecipeltem a helyére, megmelegítettem a maradék ételt, elugrottam cukrászdába az éhes favágónak, kitakarítottunk. Este műkörmöztem, kézimunkáztam.
Hétfőn az egész délelőtt elment ágyaspálinka- és bailey's gyártással, egy pepecselős sütivel, meg egy mandulás trüffel-kísérlettel, ami eszméletlenül finom lett, de mindenhol csokis lettem. Ezeket átvittünk Ba családjához, a hat gyerek csak azt ette. Volt locsolás, kaptam sk ajándékot, sosem értik miért vezetek hétvégente ezt magyarázgattam, majd elugrottam túráról érkező szülőkért, hazavittem őket, Anyu a hátsó ülésen tök csöndben volt, végig a sütimet majszolta. Vissza Ba szüleihez, ahol Ba épp magyarázta a négyéves unokaöccsnek, hogy miért rossz ha mindig hisztizik (pont te mondod? a tesói röhögni kezdtek), még családolás, félrehúzódva ismét az elemzésem, hogy miért is vagyok hülye (tök ritkán érzem úgy, hogy nem vagyok hibás egy kapcsolatban a rossz hangulatért, itt most nem vagyok, sőt a családdal remekül elvagyok, úgyhogy némán végighallgattam), ez otthon még folytatódott kicsit, amikor hosszú hallgatás rákérdeztem, hogy most melyik is az a momentum, amiért bűnös vagyok, azt nem tudta elmondani.
És hála a ház építettőinek, hogy hangszigetelték a falakat, a hálószobám alatti kisszobába most költözött be egy 8 napos kislány és semmit nem hallunk belőle, max. nyitott ablaknál, pedig írta apuka, hogy bocs az éjjelekért. :)
