A hétvége az elintézés jegyében telt, autót megtankoltam, ablakmosót feltöltöttük, kívül-belül lemosattuk, addig elugrottunk kábelért, így már összeköthető Ba batárnagy tévéje a számítógépemmel => megnéztünk rajta vagy tíz Friends epizódot.
Elvittem gitározni, addig bevásároltam, szereztem tartalékhúst, legyen mélyhűtve, lett új tavaszi árnyalatú tartósrúzsom, főztem is, cukorszegény édességet is kísérleteztem, ami olyan sikeres volt Ba-nál, szülőknél, hogy tegnap meg kellett ismételnem. Igaz, Ba-nál minden kajám sikeres.
Panna Cotta. Olasz tejszínpuding.
Becsszóra próbálok nem uborkafára mászott gasztroblogerré válni, akit bizonyára az asztal körül sordófával üldözte anyukája, ha nem pannakottát kért ebéd utánra. Kedvencem az a receptblogger, aki osztja az észt, aztán bevallja, hogy kelttésztát nem is süt. Örülhet az ura.
Szóval az étel még sokkal finomabb, mint pofonegyszerű, a maroknyi fagyasztott erdei gyümölcs épp lekvárrá fő 15 perc alatt, amíg a tejszín-tejhez hozzákevered a zselatint, csepp cukrot-édesítőt, pohár aljára a friss lekvár, rá tejszín, hűtő, majd próbáld nyugodtan végigvárni, hogy megdermedjen. (Nem nagyon tudod...) Ennyi. Felírtam a gyorsan-hatékonyan receptes listámra. :)
Műkörmöztem, festettünk hajat is, Ba végig mormogta, hogy azért ő élvezi, hogy igényes nő vagyok... :D És tényleg szép és fényes és erős és kicsit sem törős a hajam, ha máson látnám, irigyelném.
Vasárnap Ba kérte, hogy menjünk arrafelé házakat nézni, ahol én szeretnék élni, kocsival 3 percre tőlem meg is álltam, órákig csavarogtunk a kertesházas részeken, elemeztük, melyik házzal mit kezdenénk, melyik ertben hová miket helyeznénk...
És kollégákkal megyünk síelni májusban, gleccserre! Alig várom. :)
