Tobber életblogja

Igen! Kiharcoltuk, hogy Anyuval meglátogathassuk azt a bizonyos rákos exemet, el is kezdünk főzni rá, pár hétre legyen meleg kajája. Hosszú meló volt, egy-egy telefonnál nem engedett többet.

így talán kiderül, hogy tudunk-e segíteni bármiben, csekket befizetni, hozni-vinni, pakolni.

Örülök.

Csak bexarok, annyira fáj a hátam.

Igen! Kiharcoltuk, hogy Anyuval meglátogathassuk azt a bizonyos rákos exemet, el is kezdünk főzni rá, pár hétre legyen meleg kajája. Hosszú meló volt, egy-egy telefonnál nem engedett többet.

így talán kiderül, hogy tudunk-e segíteni bármiben, csekket befizetni, hozni-vinni, pakolni.

Örülök.

Csak bexarok, annyira fáj a hátam.

Az esőt nekem köszönhetitek, tegnap reggel voltam fodrásznál.
A biztonságisunk szerint lolobridzsidás.

Este nem mentem próbára (Műzli meggyőző vagy!), inkább egy nagy füzetbe rajzolgattam soktucat tervet, miket akarok varrni.
Egészen kicsiben, úgyhogy az anyag egyértelműen (mű)bőr lesz. Lesem külföldi, főleg ázsiai művészek munkáit, hááát jó sok magyar csaj csak koppintja, amit ők kreálnak. Csalódtam 1-2 lányban.

Két hét teljes próbaszünetet kaptam, utána light táncolok csak. TCsV megkérdezte, hogy addig nem is láthat, őőő láthatunk... Le kell mennem bandázni az egyik táncházba.

Reggel Anyu kapucsengetésére ébredtem, hogy épp erre járnak és az smse még nem ért át, elvigyenek a metróhoz? Nyolc(!) perc alatt kaptam össze magamat. Egyéni csúcs.

- Jó napot, a jupiszítől hívom, ajánlanék a meglévő tévéelőfizetése mellé egy remek filmcsatornát pluszba.
- Köszönöm, nincsen tévém, nem is nézek filmeket.
- Rendben, köszönöm!

Ugyanez a nő egy óra múlva.

- Jó napot, utánanéztem, van tévéelőfizetése.
- Igen, az van, de tévékészülékem jelenleg nincsen. :)
- Bocsánat, meg kell kérdeznem, miért nem. :)
- Nekem viszont nem kell privát információkat megosztanom a jupiszível.
- Igaza van. :)
Itt már nevettünk.

Igazság szerint Ba elvitte a tévéjét, az én 15 éves mákos minitévém meg a pincében kuksol, mert nem érdekel, egy ideig nem mondtam le az előfizetést, merthogy Ba úgyis visszajön, most meg szülinapomra ígértek a szüleim egy fél tévét, ha megveszem a másik felét.
De akár a baltásgyilkosos férjem is szétcsaphatta volna, vagy beleugrott a macska a képernyőjébe egy halas műsornál és nincs pénzem újra, vagy a gurum letiltott, vagy nagyon belóg a csipketerítő a tetejéről és úgysem látnánk a képet...
Tényleg semmi közük hozzá, de hűségszerződést pár hétért nem mondom le.

Dilemma: El kell kezdenem a McKenzie módszert, heti két alkalom a gyógytornásznál lefixálva júniusig, naponta többször elvégzett gyakorlatok.

De: mellette nem kéne ugrálnom pár hétig. Viszont fellépünk 28-án. Viszont 3 napos pünkösdi tánctábor.

Mit tegyek?

1., Mondjam le a próbákat, de kezdőként nekem kell a legszorgalmasabbnak lennem?

2., Mondjam le a tánctábort? De oda szivesen mennék, ha viszont próbára nem, akkor hülyén jönne ki, hogy a fontosabbikat nem csinálom.

3., Menjek el mindkettőre és a gyógytornát kezdjem el júniusban, ha már lementek a próbák és a tábor? Végülis eddig is fájt, ennyit kibírok.

4. Mondjak le mindent és akkor Pünkösdkor is egyedül leszek, meg a fellépésekre sem leszek beszámítható? :(

Ki mit tanácsol? Help!

Tegnap a tánctanárbá kihirdette, hogy lehet jelentkezni a népi együttesükbe táncolni, majd hosszan mondta csak rám nézve és nekem címezve. Hááát, a hátfájásomnak az a tánc kevésbé tenne rosszat... :)

//

Ti ismeritek Ferdinand kutyát a rajzfilmből, aki minden reggel felöltözik öltönybe, felkapja az aktatáskáját és kisétál az utcára úgy, kutyafejestül? Nálunk néhány multijuppit hívok ugyanígy, annyira viccesen áll a tökegyszerű arcszerkezetükhöz az öltöny, annyira látszik, hogy otthon mackónackó necctrikóval... :))

Szombat hímzés, főzés, vasárnap szüleim háborúja két nagymonológban elbeszélve, mi délelőtt TCsV ágyán haboskávéztunk négyen lányok és menzeszproblémákat elemeztünk, vidéken felléptünk és hatalmas vastapsot kaptunk és végre jogosnak éreztem.
Utána kezdő vezetővel gyakoroltunk párszor fejbeütéssel, majd hazavezethettem TCsV autóját ismét női témákat feszegetve.
Végignevetgéltük a napot.
Onnan át táncházba.
18évesnek beszóltak, hogy pincsizik utánam, úgyhogy most nem tette, én meg hagytam, de kicsit unom a pletykákat, most TCsV-vel hoztak össze, mert egymást etettük péntek éjjel, két lánybarátnőt is leszbikusnak kiáltottak ki, Ess nem köszön hetek óta, unatkozó savanyú brigád!

Alig ettem egész nap (éhgyomorra tűző napon ugrálás után a táncosoknak felajánlott gulyásra valahogy nem vagytam), úgyhogy este whiskyvel bélelt tejszínes kakaót ittam fehérjepótlás gyanánt. :)

KedvencFotósomat elhagyta a felesége. Én már fel sem veszem Ba telefonjait. Asszem, rájár a rúd a Csipet-csapatra. Meg kellett volna becsülni a nőjüket.

A boltos fiút meg leráztam, milyen kérdés egy tíz perces találkozás és 5-6 telefonálás után smsben, hogy mit is akarok, barátságot/könnyű/komoly kapcsolatot? Nem mindegy? Találkozunk, meglátjuk, ki hogy mit lát a másikban. Mindhárom jöhetett volna, de hadd ne döntsek látatlanban.
Javítok: döntöttem.

Ma reggel masszőr, munka után gyógytornász megtanítja az alapmozdulatokat a mekenzi módszerhez. Alig várom, hogy napi kétszer tornázgassak a nappali parkettáján!

Anyunak megengedtem, hogy az én sütőmben süssön. Felhív, hogy 40 perce betette 200 fokon a kevert tésztát, mikor lesz az már kész.

Őőőő, 170 fok körül szoktam 35 perc alatt, milyen alapanyagot tettél bele? Szokásos. A sütő a propeller vagy a jégkristály jelhez van tekerve? Őőő, inkább jégkristályhoz hasonlít.
Akkor te most mirelitet engedsz ki 40 perce. :D

Munka után egy táncoslánnyal elmentünk ismerős boltjába bikiniket tesztelni, felpróbáltam tizenötöt a méretemben (már ez is csoda ebben az országban, hogy 40E-sből van ennyi!), végigmondtuk, hogy melyik melltartó hol kényelmetlen, hol rosszul szabott, melyik bugyi kicsi/nagy/vékony/akármilyen.

Utána egy fagyis kávéval ünnepeltük meg, hogy kaptunk érte egy-egy kiválasztott bikinit! :D Persze ezt minden hónapban meg kell majd tennünk ám.

Citromsárga és világoskék anyagokból varrt napraforgós mintás bikini, igen!! :))
Anyunak megmutattam hazaérve, jé ebben kicsinek tűnik a melled! :D Ezt mesélem mindenkinek, de csak kiröhögnek.
(Mint az öt évvel ezelőtti kövér fotóimat is. Jeeszus, de vices! :) )

A boltos pasi egész nap hivogatott, már nem annyira szimpi, vagy csak megint előjött a hetero férfiakkal kapcsolatban érzett ellenérzésem, minek játszák meg az agyukat, amikor két perc alatt átlátni rajtuk? Áh, nem múlik ez a viszolygás.

Ba is hív, meg jönni akar értem, már nem veszem fel a telefonjait, nem válaszolok sms-ekre. Ja, ha fel kéne vállalni, hogy komoly legyen a kapcsolat, akkor menekülünk, de azért azt el kell mesélni, mekkora rántotthúst ebédelt, mi? Az előző nőjével is ezt csinálta, emlékszünk rá.

Este táncosokkal elmentünk koncertre, ahol nem volt közönség, így mi is inkább átmentünk egy étterembe táncolgatni, közben volt másfélévekezdő kezdő megsértődése (szvsz joggal, véletlenül futottunk csak össze és a tánccsoportból senki nem hívta), a másik helyen viszont ismét belebotlottunk, nem is jött oda hozzánk.

Én remekül éreztem magamat, kocsiban magyarnótáztunk külföldi ismerősünk kedvéért (a Részeg vagyok rózsám mint a csap az én számból hülyén jött ki a volán mögött), az asztalunknál egyre több ismerős jelent meg, ettünk-ittunk-táncoltunk, egy után indultunk, hazavittem embereket, egyikükkel pasikat elemeztünk még a ház előtt, ma meg nem bírtam felkelni megnézni főnököm fellépését itt a közelben, nincs kedvem térdelőszéket sem venni-bevinni céghez, táncolni sem este, sztem ma szabit veszek ki a pörgésemtől.

Úgyis van pár varrástervem, egy hímzés is illene a lakáshoz, el kellene kezdeni, két könyv vár, három magazin, csak étel nincs itthon.

És elgondolkoztam, hogy tényleg elfogadó vagyok? Egyik fiú szerint igen. Szerintem nem, azokat továbbra sem tudom elfogadni, akik hazudnak a világnak boldog párkapcsolatot, mögötte csak érdekekkel, társadalmi nyomásokkal. De ennek a fiúnak őszinte és szép a kapcsolata. Az egyik leggyönyörűbb pár, akiket valaha látta, szeretek rájuknézni.
Lehet, hogy elfogadó vagyok...

Ciki, nem ciki, Lawrence Block krimiket olvasok mostanában. Rájöttem, hogy annyi infó/inger ér egész nap, multicég feladatok, millió kolléga, táncon sokszáz ember, tánccsoport koreográfiájának minden lépéséhez tartozó utasítások, hogy este hazazuhanva a minimálkapacitású agyam képtelen befogadni nehezebb, vagy nem annyira érdeklő olvasmányokat.

Amióta nincs tévém, nincs hiradó-lakásátalakítás-modellkedős műsor, több idő marad rá.

Tegnap próba után olyan fáradtan értem haza, hogy csak reggel induláskor tűnt fel, hogy a szobám közepén áll egy takarítógép. Anyuék bedobták tegnap.
Éjjel négykor meg öt évvel ezelőtti élettárska, exPasi telefonált, mire felébredtem, letette. Gondolom véletlen, de nem bírtam visszaaludni, így a temetni veszélyes betörős gyilkosságok (igen, hajaz agatakrisztire) gyilkosára fény derült, mire a szobámra is.
Reggel összefutottam a nálam meg Anyunál takarító széki asszonnyal, aki látta pár fellépésvideónkat, és szerinte gyönyörűen táncolunk és tényleg szépek ennek a népnek a táncai, de miért éppen ezeket?? :D

Ezért:

Ha kevés az időd, az utsó 2 percet nézd meg, mi kb. ugyanezt táncoljuk, a fellépésünk kb. 15 perc lesz most. Öh.
Felhívnám a figyelmeteket arra a számolatlan dobogásra, ezt a videót NEM mutatom meg a derékdokimnak. :D

A széki asszonyt megnyugtattam, ma este magyart táncolok.

Ma fél nap szabira mentem, ami ömlő zuhéval kezdődött: feltűrt farmer, ahogy kislánykorunkban...

Csavarogtam, vettem parfümöt, könyveket, egy kaprinacit a próbákra.

Később hozzámcsapódott Hypin. A csapódási hely tulajdonosa el is kérte a mobilszámomat, majd már hívott is, kikérdezett, hogy van-e valakim, meg ki is vagyok... Khöm.

Aztán elmentem a leletekkel az orvoshoz, ott a felesége szórakoztatott egy órát a váróban, a végén elkérte az emailcímemet és mondvacsinált okkal rámuszította jóképű harmincas fiát. :D

A dokinál már nem ilyen vidám a helyzet, de nem kell műteni! Lehet, de inkább ne.

A derekamban egy idegpályát nyom valami izé. A térdemben már nem nagyon lesz reflex.
Ez egy állapot, el kell fogadjam, hogy sem sí, sem fallabda, küzdősportok soha többé, futás csak füvön, és csak amíg nem kezd fájni. Naponta kétszer 15-20 perc gyógytorna, szakember megtanít rá. Térdelőszéken ülés. Sok hátonúszás (amit imádok, de medencében mindig elkapok valamit, marad a nyár és természetes vizek). Porcerősítők méregdrágán. A súlyom már oké, de teherbeesés előtt fogyjak, hogy ennél sokkal több teher ne legyen majd a gerincemen.

DE:

A tánc felejtős.

Idáig elfogadva minden, itt alkudozni kezdtem. Ha most 3-4 hónapig úgyis táncszünet van, addig húzzak bele a gerinctartó izomzat erősítésébe, ha szeptemberre jobban tart és újrakezdve nem fáj, akkor maradhat. De csak amíg nem fáj.

Szerinte a nők ezt jobban be tudják tartani, menni fog.

Aztán végszónak két óra táncpróba, mert hétvégén fellépünk.

Hazafelé egy gyönyörű-mercis pasi bámult, kerülgetett, aztán mögékerültem és lefordultam, nem nagyon vágyok most pasikra.

Ez úgy tűnik nekik nem szúrt szemet. :D

A lenti bemutató Hypinről így szól, ha nem tudnátok elolvasni:

HYPIN

Szeret a kertben füvezni. Vagyis a gyomot meghagyja, a füvet kitépkedi. Vigyázat! Ha kelet felé néz, tikkel. A kávét mindig két csepp szappannal issza.

Imádom Fércművek stílusát, tehetségét! :))))

Szeretném bemutatni új lakómat, ő Hypin. A többit olvassátok el magatok:

Szerencsét hoz nekem.

15 magyar kreatívkodó blogja van a google readeremben elmentve, egyik csodásabb dolgokat művel mint a másik.

Nekem KELL egy varrógép, ennyit nem bírok kézzel! :)

És egy tanfolyamba is szerelmes vagyok, de sztem azt műkörömmel nem tudnám csinálni, brühü.

Tegnap este pszichológia kiselőadást tartottam telefonban Ba-nak, és ismét felhúztam magamat rajta. Újabb ellentmondás persze.

De pms-em lehet, mert ma egy beszélgetés így fejeződött be, hogy jó, megcsinálom, én lettem itt mindenki csicskása. Új, vidékről feljött kollegina kiskirálynőnek érzi magát és ugráltat. Pedig csak a két ügyvezető a felettesem, ki is kötötték, hogy más dolgait ne intézzem, mert rámszoknak.

Eddig kedves voltam (nem értem, miért tart mindenki annak, sztem nem vagyok), mindenkinek mindent megtettem, de pms-em van, legalább morgok.

És híztam, mert fáj és akkor eszek.

Tegnap táncpróba, TCsV-vel előtte meghitt beszélgetés (és hozzá is eljutott az info, hogy 18évessel mi régóta izélgetünk, amiről csak 18éves és én nem tudunk, soha eszünkbe sem jutna), utána hatalmas vihogás, mert neki még jobban be van állva a háta, ő nem is táncol most. És mi zártuk az ajtót, battyogunk a lépcsőn, kiesik a kezéből a kulcs egy lépcsőfokkal lejjebb.

Egymásra nézünk tétován, felvihogunk. Merthogy oda tuti nem tudunk lehajolni. Vissza kellett hívni egyik csoporttársat, hogy vegye már fel. Járókerettel gyorsan felkaptuk volna.

Ba jött értem és nem tudom az illemet, hogy a már kirakott exem ha hazavisz mert teper, akkor fel kell-e hívnom a lakásba pár percre köszönetképp, vagy miért.

Volt gyerekszobám, hát felinvitáltam tíz percre. No ő egy órát sztorizgatott a nemérdekel kollégáiról, látszott hogy nincs kinek elmesélje, többször jeleztem, hogy csatak izzadtan a 3 óra szaunamelegű teremben ugri-bugri után jólesne, ha mehetnék lenyújtani/zuhanyozni, de neki mesélnie kellett, meg kifejteni, hogy 18éves és TCsV is le akar feküdni velem, amiről csak mi hárman nem tudunk és különböző okok miatt nem is sanszos. Enni nem adtam neki.

Aztán szokás szerint ellentmondásba keveredett, egyik mondatában még iszonyú fárasztó volt a két napos vevőtalálkozójuk, egy perce sem volt hívni, majd pár mondattal később már sztorizott, hogy hétfőn délután ezt-azt látta a tévében, amikor pihenőidejük volt a hotelszobában. Nem, nem kötelező hivogatnia, csak ne sajnáltassa már magát. Meg ne hazudozzon.

És nem érti, miért nem veszek tévét. Mert 1. nem érdekel, 2. van jobb hely, ahová a pénzem tehetem, ha pl. nem találjuk meg a varrógépemet, akkor oda sokkal inkább. 5-6 éve nem varrtam azzal a géppel, mert kézzel szoktam és most eltűnt. Pedig van pár tervem.