Tobber életblogja

Kiegészíteném a lentit: egy késő délutáni csendes pillanatban Kolleginával és több kollégával ellenőriztük, hogy szánkba tudnánk-e még venni a lábunkat. Nekünk lányoknak menne.
Ha ezek után bárki állítja, hogy baj van a derekammal, kinevetem. :)

Kiegészíteném a lentit: egy késő délutáni csendes pillanatban Kolleginával és több kollégával ellenőriztük, hogy szánkba tudnánk-e még venni a lábunkat. Nekünk lányoknak menne.
Ha ezek után bárki állítja, hogy baj van a derekammal, kinevetem. :)

A mai napot kb. a fészbuk megismerésével töltöttem. És ennyi. Bejelölhetsz. Este lesz még hangverseny-bérlet finis alul férfinak, felül nőnek öltözve. Asszem úgysem lehet eltéveszteni, melyik vagyok.

Pénteken kihasználtam utolsó mozgásmentes-gyógytornás napomat, amit arra szántam, hogy a hátam ne fájjon. Egyre erősebben fájt. Na most kb. csak ezt nem kellett volna: két hétre abbahagyni a mozgást. Hétvégén háromnapos tánctáborban kímélősen, de napi 5-6 órát min. táncoltam, és azóta nem fáj a hátam. Tehát az üléstől fáj bakker!!!

Na jó, lejegyzetelem magamnak, amire emlékezni akarok.

Szombat délelőtt összedobtam Béká legendás tejszínes-gyümölcsös csodasütijét, amit jellemzően a K betűhöz írt be, mert olyan kezdőbetűs összetevő tuti nincs benne, ezért keresgéltem egy darabig a receptesfüzetemben. :D
Aztán tepsi sütivel rohangáltam masszázsra, majd a Velencei-tóhoz. Az apartmanházban felvettem TCsV-t és átmentünk tótúlpartra Anyuékhoz lángosozni, TCsV ivott is, bár azt a tánctáborba visszaérve én is pótoltam.
Hajnalig tánc, gyerekekkel játék (csak Becsúszott Terheske nem szól egyikhez sem, értő anya lesz), reggel tóparti kávézás után tanítások, délutánra a tánccsoporttal és hozzánkcsapódókkal irány a telek megint, szalonnasütés, labdázás, nyúzás hogy citerázzak (Nem.), napozás, csokibarna vagyok.
A telek előtti úton hömpölyög a hegyről lezúduló víz, úgyhogy út helyett kavicsos patakunk van, korlátozott számú gumicsizmával lehet csak megtenni az utolsó 100 métert, látni kellett volna egy-két megdöbbent (pasi!) arcot. De kalandos és vicces volt, megoldottuk az átkelést, mint a gyerekkori logikai játékban, ahol a csónakos csak két dolgot vihet át a folyón, de a káposzta nem maradhat a kecskével és a farkas sem, vagy hogy.

A telken tíz fő fölötti ifjú csapat a főiskolás bulik óta nem járt.

Aztán csapatice vissza a tánctáborba, ahol a nép az ajtó előtt hőzöngve várt minket, mert késtünk és a délutáni tánctanár is velünk piált, 8-10-en a 10 nm-es szobámban jól beittunk és harsányan röhögtünk egész este, a fejem most is zsong még. Nem a nevetéstől. Később lementünk táncházazni, tóparton iszogatni. Ismerős dallamra koreográfiába is kezdtünk, úgysem tudta senki más rajtunk kívül az alaplépést sem, addig pihentek, mi meg szórakoztattunk. Volt, hogy szünetben az új koreográfiát ismételgettük, le vagyok maradva. Néhány táboros arra lézengett és döbbenten kérdezték hogy ez lesz-e tanításon. Őőő, dehogy.
Egyébként diplomáciai botrány lesz, mert Kétévekezdő kezdő nem léphet fel vele, én egy évvel később jöttem és bár távol vagyok a jó táncostól, sőőt, de felléphetek, egyedül az utánpótlásból. Igen!

Volt, hogy fél termen átkiabált TCsV, hogy menjek már oda, mert elakadtak egy lépéssornál, hogyan kell lelépni. Ééééén? TCsV-t, a tánctábor tanárát segítsem ki? Jesszus, egy éve még egyetlen táncukat sem ismertem alapszinten sem, a stílusom most is borzalom.

Ha meg már elkezdtük, betettük a zenét, minden tánccsoportosunk beállt, ismét ötperces kiselőadást rittyentettünk, sikerrel. Jó érzés, no.

Egyik kedvenc népzenészemtől ajánlatot is kaptam. Már vártam tőle mert hármunkat barna hosszú hajú lányokat mindig ugyanazok a férfiak találják meg és ő már járt egyikünkkel. :D
De a pletykák nem vele indultak meg.

A társaságból TCsV-vel találom meg a hangot így három napig folyton együtt lógtunk. Láttak minket két nap is együtt lelépni a telekre, non-stop egymással beszélgettünk, nevetgéltünk, masszíroztunk, egymásnak rendelgettük a kávét, üdítőt, hekket, sütit, menzán együtt étkeztünk, meg együtt távoztunk. Csörgött a telefonja oktatás közben, odahívott hogy vegyem át, ismét összenéztek többen. Áh. Esst irtóra zavarta a dolog, láttam hogyan néz. Pech.
Mindkét reggel a szemközti szobából telefonált TCsV, hogy ébren vagyok-e már, átmentem, azt persze senki nem látta.
De amikor utána tőle együtt jöttünk ki álmosan reggel nyolckor, annak mindkétszer volt jó pletykás szemtanúja. Egy félreérthetőt is elkapott valaki, szóval legalább nem 18évessel boronálnak össze tovább. És szép gyerekeink lennének állítása szerint. :D

TCsV renoméjának is jót tesz, annyi genya pletyka megy róla is.

És nincs köztünk semmi. De nagyon ritkán érzem azt, hogy ennyire kedvelek valakit.

Évek óta nem nevettem ennyit és remekül éreztük magunkat mindannyian. Vége a rossz szériának, ugye? :)

Kellett nekem felvennem Ba telefonjait. Pedig addig tök jó volt. Szerdán is hívott, meghallgattam, tegnap két órában, ő szeret.
Aztán belekezdett, hogy ő mennyi mindent megtett ezért a kapcsolatért. Mit is? Hát hogy hozzámköltözött. Oh. Baromiszép utcában gyönyörű lakás álomszép kilátással zöldövezetre, naplementével a budai hegyek fölött, full kényelem. Sőt, más férfi örülne, ha összeköltöznék vele, merthogy a kajám és a sütijeim és én is csoda, blabla.
Ő mindig vitt, minden kérésemet teljesítette. Aha, sztem én többet fuvaroztam őt, nemet sosem mondtam, amíg ő rendszeresen.
Kértem, de sosem ért haza pontosan, kértem, hogy ne egy napra menjünk Mohácsra, mert táncolni szeretnék a busójáráson, de a gitárt szombat délről sosem tette arrébb. Ami annyira nagyon fontos lehetett, hisz most már nem is jár, mert megunta.
Nem mellesleg ő karácsonyra, szülinapra huszonezer forintos ajándékokat kapott, én karácsonyra csak egy ígértetet, hogy majd elvisz valahová, névnapomra virágot. Merthogy értsem meg, nincs pénze. Amint szétmentünk, vett magának egy mosogatógépet meg egy új mikrót. Aham. A rezsi felével mindig legalább 2 hetet csúszott.
Hogy ő annyira mutatta, hogy szeret. Életem első egy hetes táppénzénél otthon véreset pisilek, ő egyetlen kondiról, hobbiról nem mondott le, éjjel ért haza, Anyuék láttak el étellel, segítettek.
Áh, hülye voltam, belementem ebbe a vitába, a végén úgy elküldtem a fenébe, hogy amikor rákérdezett, hogy azért megyünk-e hétfőn vacsorázni, csak röhögni tudtam kínomban. Ekkora balhé után sem veszi észre, hogy a hátam közepére sem kívánom?

Kollegina persze, mint minden közvetlen környezetben dolgozó kollegina az egész világon ugye mindent tudott, korábban neki morogtam, ő ujjongott, hogy végre megmondtam neki. :)

Tegnap másfél órás telefonhívást hallgattam végig Ba-tól, hogy ő mennyire szeret.
De az esze tudja, hogy kevés lesz ő hozzám.
És nem tudja, hogy a szívére vagy az eszére hallgasson.

Előtte 18évest hallgattam élőben. Az viccesebb volt.

Decens csipkebetétes ceruzaszoknya, magassarkú, fekete öltözék-kiegészítők. Ma mindenki azt kérdezte, randira megyek-e. Nem, temetésre. Azaz nem, mert nem temetik el.

Szóval voltam istentiszteleten, megemlékezésen, toron, a többit még nem dolgoztam fel. A rokonokat jó volt látni, hatan kérdeztek rá hogyésakkor mi is a helyzet. Megígértem, hogy mindenkit hívok esküvőre, ha lesz egyszer. Hatból hatan reagáltak úgy, hogy ráérek, jól válogassam meg.

A halott urnája mellett, akinek viszont nem ez volt a véleménye. Nyugodjál békében, Erika néni!

Elhatároztam, hogy Drpr-hez 5-6 hetente elugrom, de arra nem számítottam, hogy ilyen kicsúszik a száján: lehet, hogy jobb lenne nőkkel kezdenem, ha empatikus társra vágyom...

Pedig csak elmeséltem Ba, meg boltospasi bugyuta dolgait. Drpr mindig meg tud döbbenni, milyen szimpla férfiak vannak körülöttem, pedig hallja tőlem pár éve. :DD

Nincs sok elvárásom (az utóbbi időben jártam egyszerű szobafestővel, érzéketlen szélszessel, csóró grafikussal, nem kell sem diploma sem pénz csak figyelem), de annyi sem teljesíthető, sőt ők érzik magukat királynak. Kiskakasok a szemétdombon...

5 éves a blogom

Úgy kezdődött az egész nyávogós-életleírós blogom, hogy exPasival az ötödik együttélt év végén már nyűglődtünk. Szét is mentünk rá pár hétre.
Aztán diszkréten kifejezve is belevetettem magamat az Életbe, netről pasik, kollégák, táncosok, új munkák, érdekes hobbik, feléledő érdeklődés, régi ismerősök és tevékenységek felidézése, energiavámpír és szimplán buta szatelitek lerázása.

Nagyon-nagyon sokat fogytam azóta, sportosabban élek, talán divatosabban is, a hajam 5 cm-esről 40 cm-esre növesztettem, élvezem a szép lakásomat, a blog kezdete óta második autómat, sokkal boldogabbra fordult az életem.

Hálásnak kell lennem néhányotoknak, akik rossz passzban tartottátok bennem a lelket, akiknek kisírtam, ha bajom volt. Meg Drpr is sokat tett, kicsit már túl is teng az a fránya magabiztosság bennem.

Álmodni sem mertem volna erről 5 éve!

Sokkal jobb. Sosem voltam ennyire vidám, felszabadult, öntudatos. Szeretek visszaolvasgatni, tanulok belőle. Öt éve remélni sem mertem, hogy ilyen sok minden változik, ennyire pozitívan.

Jó élni. :)

Ennek örömére nyereményjátékot hirdetek:

Ha írsz egy emailt az oldalsó címemre, bekerülsz a kalapba, a pályázók között kisorsolok mondjuk... egy saját varrású mackót. Abban igazán nagy rutinom van. :)) Vagy kérhetsz bármi kézműveset, amit valaha láttál tőlem.
Szín, forma, felirat választható a te igényed szerint.
Olyan is jelentkezhet, akinek már varrtam/festettem/hímeztem/kreáltam korábban!
Módszer: Cetlire felírt neveket kalapból húzok ki, ha megfelel. :)
Jelentkezési határidő: 2010. május 25. 07 óra

Pénteken gyógytorna után elugrottam táncra befizetni a tánctábort (a terv monstre napozás a kiszűrődő zenére, úgyhogy legyen jó idő!), néztem a többiek táncát, hátsó keresztfogásban TCsV-vel egymás hátát masszírozgattuk. Neki annyira fáj, hogy pár hete fel sem lépett velünk.
Szombaton elmentem bőrfeszesítős masszázsra, aztán csak aludtam, mert elmosta az eső a szabadtéri tánciskolaoktatós bemutatós napot, ahol TCsV-vel egyébként is csak a gerinctornán akartunk mutatkozni. Ehelyett néha itthon végigtornázom a gerincerősítő gyakorlataimat.

Ma átmentünk a rákkal műtött expasimhoz, Anyu átkísért, féltem szembenézni. Egy jókedvű, mosolygó, gyógyuló embert találtunk ott, úgyhogy hangosan nevetgéltünk, meg bíztattuk, vittünk neki sok ételt, italt, én egy kulcstartót is varrtam.

Ő engem továbbra is az egyik legjobb barátjának tart, ezt smsben most megerősítette. Amikor csak tudok, megyek majd segíteni neki.

Anyut elvittem táncra, de nekem nem volt lelkem bemenni szivetsajdítani, 18évesre rácsörögtem, ő épp lelkibeteg, úgyhogy hazajöttem varrni.

Gullivermaci lenéz a tetőkre:

Ez a házsor épül műbőrből:

(Kb. 4 cm-esek, háttérben apám fonta tállal.)

Főnököm ezüstróka cimborája nem hagyja ki, hogy állandóan itt bókolgasson, de becsszóra az ő stílusa a nyerő, meggyőző. Boltospasi annyit nem bír kinyögni, hogy szép a hajam, de az első randit valamelyikünk lakásán képzeli el, majd amikor jeleztem, hogy udvarlás nélkül nem szivesen, akkor megírta, hogy majd ott udvarol.

Hát ez hülye. Ha szexistennek nézne ki még talán, de egy bermudanacis-pólós férfiatlan pasas.

Őszhalánték ugye most le van állítva, de azért hivogat csacsorászni. Vele szivesen beszélek. És felhívtam TCsV-t, hogy mit tanácsol tánctábor vagy sem, ő nélkülem el sem akar jönni. :D (Ő ott a táncoktató.)

De szerinte legalább szép az arcom, a fordászom szerint nem is az, de nagyon bájos vagyok. A fodrászom meleg. Bár néhány ellenkezőjét állító is az. Asszem elveszek itt a ki melyik csapatban játszik kérdéskörben.
Igaz, tényleg nehéz eldönteni...

Tegnap házikót is rajzoltam.

Nem értem, a rajzon jól sikerülnek, megvarrva olyan karaktertelenek. :((((((((((

A kitömés biztos változtat a kontúrokon, meg ilyen piciben varrva nehezebb. Passz, még dolgozom rajta. Meg a lenti mackófülön is. :D

(Bocs, mobillal fotózgatok.)

Szegény pasik, tényleg nem érzik a vesztüket, ha most próbálkoznak?

Ez a boltos fickó csak nem tud lekopni, pedig egyértelmű voltam. Ba leveleire, hívásaira már nem is válaszolok, direkt este kilenckor hív, hogy csekkoljon mással vagyok-e, ismerem az észjárását. Próbára is azért akar elémjönni (nem járok), hogy TCsV-t ellenőrizze. Hagyjon lógva! Szegény pékfiú (egy új) is próbálkozik, esélytelen.

Ess is huzogatja a bajszomat, ő meg érdekes dolgokat terjeszt becsúsztatott-terhes kismamával vállvetve, becsszóra egy szót sem szólok hozzájuk, számra nem veszem a nevüket és nem is érdekelne, de miért piszkálnak? Anyu szerint irigyek, mert látják, hogy jól érzem magamat a bőrömben és a többiekkel. Hát ez a hozzáállás nekem fura. De tényleg jól érzem magamat a bőrömben. :D

Hiszek abban, hogy élni és élni hagyni, ne rondítsanak már bele a barátságaimba. 18évest is ők szítják ellenem, egyelőre sikertelenül, klikkesedem állítólag csak mert a megszokott 15 emberrel beszélgetek szívesen. Áh, csökött agyúak.

Ma hívott a tánctábor szervező, hogy számít rám, mert sokan lemondták. Én meg nem tudom, azért harmincezer forint ellátással és szállással is sok 3 napra úgy ha nem ugrálhatok. Max. TCsV kedvéért mennék le, mert amikor nem oktat, akkor strandolhatnánk. Ez viszont olcsóbban is megúszható lenne.

A kanapén üldögéltem kitámasztott derékkal, ócska táskákat vágtam szét, majd sok oldalt ismét megtöltöttem skiccekkel, rajzokkal, ötletekkel, felnéztem, ott üldögélt egy mackó profilban a billentyűzetem mellett. Lerajzoltam. Készítettem szabásmintát. Kiszabtam, összevarrtam, de így már nem annyira mackós, azért prototípusnak, gyakorolni megfelel.

Viszont el kell jutnom még ma töltőanyagért, mert az fogyóban. És a stílust sem találtam még ki. :D