Ciki, nem ciki, Lawrence Block krimiket olvasok mostanában. Rájöttem, hogy annyi infó/inger ér egész nap, multicég feladatok, millió kolléga, táncon sokszáz ember, tánccsoport koreográfiájának minden lépéséhez tartozó utasítások, hogy este hazazuhanva a minimálkapacitású agyam képtelen befogadni nehezebb, vagy nem annyira érdeklő olvasmányokat.
Amióta nincs tévém, nincs hiradó-lakásátalakítás-modellkedős műsor, több idő marad rá.
Tegnap próba után olyan fáradtan értem haza, hogy csak reggel induláskor tűnt fel, hogy a szobám közepén áll egy takarítógép. Anyuék bedobták tegnap.
Éjjel négykor meg öt évvel ezelőtti élettárska, exPasi telefonált, mire felébredtem, letette. Gondolom véletlen, de nem bírtam visszaaludni, így a temetni veszélyes betörős gyilkosságok (igen, hajaz agatakrisztire) gyilkosára fény derült, mire a szobámra is.
Reggel összefutottam a nálam meg Anyunál takarító széki asszonnyal, aki látta pár fellépésvideónkat, és szerinte gyönyörűen táncolunk és tényleg szépek ennek a népnek a táncai, de miért éppen ezeket?? :D
Ezért:
Ha kevés az időd, az utsó 2 percet nézd meg, mi kb. ugyanezt táncoljuk, a fellépésünk kb. 15 perc lesz most. Öh.
Felhívnám a figyelmeteket arra a számolatlan dobogásra, ezt a videót NEM mutatom meg a derékdokimnak. :D
A széki asszonyt megnyugtattam, ma este magyart táncolok.
