Anyunak megengedtem, hogy az én sütőmben süssön. Felhív, hogy 40 perce betette 200 fokon a kevert tésztát, mikor lesz az már kész.
Őőőő, 170 fok körül szoktam 35 perc alatt, milyen alapanyagot tettél bele? Szokásos. A sütő a propeller vagy a jégkristály jelhez van tekerve? Őőő, inkább jégkristályhoz hasonlít.
Akkor te most mirelitet engedsz ki 40 perce. :D
Munka után egy táncoslánnyal elmentünk ismerős boltjába bikiniket tesztelni, felpróbáltam tizenötöt a méretemben (már ez is csoda ebben az országban, hogy 40E-sből van ennyi!), végigmondtuk, hogy melyik melltartó hol kényelmetlen, hol rosszul szabott, melyik bugyi kicsi/nagy/vékony/akármilyen.
Utána egy fagyis kávéval ünnepeltük meg, hogy kaptunk érte egy-egy kiválasztott bikinit! :D Persze ezt minden hónapban meg kell majd tennünk ám.
Citromsárga és világoskék anyagokból varrt napraforgós mintás bikini, igen!! :))
Anyunak megmutattam hazaérve, jé ebben kicsinek tűnik a melled! :D Ezt mesélem mindenkinek, de csak kiröhögnek.
(Mint az öt évvel ezelőtti kövér fotóimat is. Jeeszus, de vices! :) )
A boltos pasi egész nap hivogatott, már nem annyira szimpi, vagy csak megint előjött a hetero férfiakkal kapcsolatban érzett ellenérzésem, minek játszák meg az agyukat, amikor két perc alatt átlátni rajtuk? Áh, nem múlik ez a viszolygás.
Ba is hív, meg jönni akar értem, már nem veszem fel a telefonjait, nem válaszolok sms-ekre. Ja, ha fel kéne vállalni, hogy komoly legyen a kapcsolat, akkor menekülünk, de azért azt el kell mesélni, mekkora rántotthúst ebédelt, mi? Az előző nőjével is ezt csinálta, emlékszünk rá.
Este táncosokkal elmentünk koncertre, ahol nem volt közönség, így mi is inkább átmentünk egy étterembe táncolgatni, közben volt másfélévekezdő kezdő megsértődése (szvsz joggal, véletlenül futottunk csak össze és a tánccsoportból senki nem hívta), a másik helyen viszont ismét belebotlottunk, nem is jött oda hozzánk.
Én remekül éreztem magamat, kocsiban magyarnótáztunk külföldi ismerősünk kedvéért (a Részeg vagyok rózsám mint a csap az én számból hülyén jött ki a volán mögött), az asztalunknál egyre több ismerős jelent meg, ettünk-ittunk-táncoltunk, egy után indultunk, hazavittem embereket, egyikükkel pasikat elemeztünk még a ház előtt, ma meg nem bírtam felkelni megnézni főnököm fellépését itt a közelben, nincs kedvem térdelőszéket sem venni-bevinni céghez, táncolni sem este, sztem ma szabit veszek ki a pörgésemtől.
Úgyis van pár varrástervem, egy hímzés is illene a lakáshoz, el kellene kezdeni, két könyv vár, három magazin, csak étel nincs itthon.
És elgondolkoztam, hogy tényleg elfogadó vagyok? Egyik fiú szerint igen. Szerintem nem, azokat továbbra sem tudom elfogadni, akik hazudnak a világnak boldog párkapcsolatot, mögötte csak érdekekkel, társadalmi nyomásokkal. De ennek a fiúnak őszinte és szép a kapcsolata. Az egyik leggyönyörűbb pár, akiket valaha látta, szeretek rájuknézni.
Lehet, hogy elfogadó vagyok...
