Tobber életblogja

Sikerült letennem a varrógép anyagtovábbító talpát!!!!!!!!

IGEEEN!

Gondolom, ebben az örömömben nem sokan osztoztok, de sebaj.

Sikerült letennem a varrógép anyagtovábbító talpát!!!!!!!!

Húúú. Hihetetlen bókokat irogatnak az emberek, kapom a megrendeléseket a facebookon szereplő kreatívkodásaim alapján.

(És még Bével is meg kell harcolni, ha loknis-szabottujjas lila ruhát akar :D)

A kicsi táska tényleg jól sikerült, unokatesóm 8 éves lányának az a kedvence, egy kis kifordítható táska, fekete oldalán a belső rózsaszín anyagából készült rózsával.

Unokatesóm ma már másodszor köszönte meg, ő is "iszonyúan élvezi" az sk ajándékaimat, hogy figyelmet és időt szánok rájuk. (Keresztfiam is cuki ajándékot kapott, lásd még fb.)

Aztán az irodában kitett színeslapokból a kollégák végül kb. 40 darab nyulat vágtak, színeztek, dekoráltak ki, kiragasztottuk előre. Elküldtem a fotókat az angol lánynak, akitől a nyuszikat leszedtem, teljesen odavan, hogy mennyire imádja a tervei továbbfejlesztését, az ötletemet, és hogy:

"I particularly love the pirate rabbits....nice to see that Miffy is not so squeaky clean after all!"

:))

Megyek egy egyéves kislánynak virágos párnát varrni, szülinapi partija lesz.

Hajnali kelés, torna, napok óta tartó alvásgondok (=nincs kedvem elaludni és hajnali kettő-három felé veszem rá magamat) után bementem tegnap dolgozni a levegőtlen irodába, aztán fogytam pár perc alatt fél kilót és kerestem vele 500 Ft-nyi étkezési utalványt (= ja. adtam vért. ja. megengedték. ja. gyorsan lejött.), már délután az elalvás szélén lebegtem.

Asszem, kicsit elfáradtam. A kikönyörgött futást képtelen voltam este megtenni, a szobabicajról is leájulok.

Holnap is, pénteken is reggelitorna. Egyik kedvenc kolleginám is kezdi ugyanott, legalább együtt jövünk be...

Ja, és még egy ajándékot meg kéne varrnom péntekig. Pffff...

Kihisztiztem a gyógytornásznál egyszeri alkalom 15 perces kocogást, de a Húsvét közbeszólt.

Ami másnak a karácsony (ott én koplalok), az nekem a Húsvét.

Füstölt sonka és kolbász és tojás és még főtt sonka, tarja, meg még ami maradt a disznóból azt kérnémszépen.

Jó, jó, csak én közben leszoktam a húsról.

Sokkolta is a szervezetemet ennyi kihagyás után, ennyi zabkása* után.

Ma este végre lenne időm kocogni, de így 4 óra alvással és egy féldisznót befalva inkább kialszom magam a hajnali tornáig.

Dipankrin, dipankrin, életet mentesz.

*zabkása: a városi legenda szerint székrekedésre ajánlott. Nekem többnapos székrekedést okozott, pedig hasmenős fajta vagyok. Apámmal ketten reagálunk csak így mindenféle hashajtós dolgokra, szegényt kétszer sem tudták tonna hashajtóval és ricinussal és éheztetve kitisztítani egy tükrözéshez, az orvos ki is találta, hogy nem működik közre, pedig szegény igen.

Őszhalánték mindig meg tud nevettetni! :))

Remek technikákat találok a neten, de semmi ihletem nincs alkotgatni.

-

Vettem végre szabadkézi tűzőtalpat a varrógépemhez (kukacolót magyarul), az egyik ajándékhoz feltétlenül kellett. Négy ajándékot kell összedobnom még varrógéppel, addig sem kell új dolgokon törni a fejemet.

-

Már úton van Ámerikából egy anyag a nyári szoknyámhoz.

-

És vettem egy burda szabásmintát egy ruhához.

-

Gyógytornán csacsogja az egyik fiú, hogy megdicsérték, milyen izmos lába van, talán atletizál-e. És leesett az álluk, hogy "csak" gyógytorna.
És a fejemben egy hang nem hallgat el, hogy a popsidnak is határozottan jót tett.

-

És végre a napon lehet üldögélni TáncosTével ebédidőben és etetni a galambokat és mire visszaérek az irodába, már megelőz a híre, hogy milyen pasival vagyok. Nem vagyok.

-

A nyaralást valószínűleg lemondom. És így marad pénzem a lakásfelújításra, és talán egy varrótanfolyamra, szabászat tanfolyamra. TáncosTé is akar. A héten tanítgatom nálam a varrógép használatának alapjaira.

-

De ingyen járok színházba, ha otthonhagyom a pénztárcámat.

-

Ezenkívül a héten megtudtam, hogy van aki hisz a női egyenjogúságban de nem otthon, hogy Mózes megrögzött alkoholista volt, és hogy lehet úgy számot memorizálni, hogy a torony mellett páva kaszál... Vagy hogy is?? :)

Panasz jön.

Minden szépen halad, még 3-4 hónap és meggyógyulok. Szép idő van és vannak jófej emberek is körülöttem és végre, végre kocoghatok keveset, sétálhatok többet, egyenes talajon. És táncoltam két óvatos lépegetőset, nagyon lassan és óvatosan.

Csak kibaszott fáradt a lelkem.

A három hajnali kelést/mozgást nehezen bírom így éjjeli bagolyként, a szobabicajt mindig estére teszem inkább.

A munkában Kollegina a hatnapos héten beteg volt, hétvégén a kislánya került kórházba agyrázkódással, talán már rendben lesz, egyedül tartottam a frontot.

Legyek kedves mindenkihez, napi ötven emberrel találkozom itt bent. Még a megjátszott jókedv is jó, akkor nem kérdezik, hogy mi bajod mindig mosolyogni szoktál. Nem kell senki sajnálata, így rövidrezárható.

Kollegina jellemez mindig úgy, hogy olyan alkat vagyok akihez mindenki örömmel fordul, hogy elmondja a panaszát.
Sosem értettem, miért, nem vagyok egy klasszikus sikertörténet. :)
Most megtelt a winchester, nem fogad be több gondot. Megértem, hogy mindenkinek nagy gondjai vannak, tegnap az egyik síró kismamánkat vigasztaltam, ma egy szomorú havert. (Nemcsak barátok, kollégák, de múltkor a rossmannban rámtapadt az ötvenes biztonságiőr, végigpofázta, melyik krémet ne vegyem meg, majd erőszakoskodott, hogy írjam fel a számát, és találjak neki jobb munkát.) Mit látnak bennem, amikor tök elutasító vagyok? :(

Még naponta több (sok) órára belehasít a csontjaimba, izületbe a fájdalom, türelmetlenné tesz, meg korlátoz, inkább nem megyek ki mosdóba sem, ha olyan. A gyógytorna láthatóan mindenkit megvisel, nyilván jó a fájdalom, mert úgy hat, de mikor lesz már vége?
Vicces hallgatni az élsportoló tornatársakat, hogy sosem gondolták volna, hogy így kinyiffantja őket egy gagyinak gondolt gyógytorna.

Hozzájön, hogy egy szimpla töméscserétől begyulladt megint az állkapcsom, az hiányzott.

Mennék kirándulni, jönni-menni, táncolni, vagy csak szimplán élni, fájdalom nélkül.

Nagyon idegesítenek a buta emberek. Azaz róluk nem veszek tudomást, csak ha olyan hülyeséget tesznek, amikkel én szívok, az bosszant.

Tegnap lenyúlták a pénzt, állítólag visszakapom, ez sem nyugtat meg, hogyan történt, megtörténhet-e legközelebb is.

Szüleim annyira ölik egymást rajtam keresztül, hogy nem is tudom, mi lenne jobb, ha elválnának így 41 év után, akkor meg rám maradna apu az összes nyűgjével, igazi makacs, testi higiéniára már nem adó, szürkehályoggal is félvakon vezető idős ember lett, pedig a kora még nem igazolná ezt. Ha nekem kell ellátni, no, az szép teher lesz. Megteszem, mert az apám.
Nem tudom eldönteni, melyik lenne a jobb nekem. Hát, egyik sem...

A nyaralós utitervet naponta változtatjuk meg gyökeresen a célponttól a járművön keresztül a költségekig, már ketten mondták vissza, senkinek nem jó sehogy, én háttérben maradok, de ha így megy, lassan kihátrálok, nem ér ennyit, bandázni itthon is szoktunk.

Közben szerveződik két buli, egy ajándék megszervezés, húsvét, a pünkösdi immár szokásos háromnapos elvonulásunk, apróságok.

Egyszerűen nem tudok mindenkinek megfelelni, nem is akarok. De akinek nemet mondok az általa fontosnak tartott dologra, az megsértődik.

Hát, legyen az ő baja, nincs több erőm most, bocsi.

Azt említettem már, hogy fáááááááj???
:(
Ma is kocoghattam ici-picit torna végén. Tök kafa.

De fááááááj!! :(

Már napi 2-3 órára abbahagyja, aztán váratlanul úgy áll bele a csontok különböző pontjaiba, hogy összerándulok, vissza kell tartani a feljajdulást. Bazmeg.

Hogy lehet így bármit kiélvezni?

Jönnék-mennék, nem feküdnék hónapszámra otthon este, egyedül. :(

A többiek már járnak tavaszi túrázni, haverok, kollégák is elnézést kérve, hogy engem nem hívnak, hozzám nem igazodnak.

Ez egy ideig vicces, 11 hónap alatt kurvára fáj lélekben. Ott főleg.

De ülni már sokat tudok.

Fel kell dobni az irodát, jön a Húsvét is, meg stresszlevezetés is kell a munkaerőnek, hát kinyomtattam pár nyulat színes papírokra, kitettem egy ollót ide mellém, lehet ollózgatni.

Már jópár nyulat kivágtak a kollégák, és még jót is szórakozunk. Fotó mindenkiről készül... :)

Ma délelőtt jön a bankom sms-e, 55 000 Ft-ot emeltek le kártyás fizetésként a számlámról. Egy netes szerencsejáték oldalnak. Miközben én az irodában dolgoztam, a bankkártyám mellettem a táskámban.

S.O.S. bankhoz telefon, kártyaletiltás (5 600 Ft), új kártya igénylése (3 400 Ft).

Deugye 3 hét múlva lesz készen, kéne addig pénz, szal bementem a bankba, amint volt fél órám. Akkor már csomagot is váltottam, sztem egy év alatt megtakarítom a 9 000 Ft-ot, amit ezzel vesztettem.

Ha visszautalják a jogosulatlan levonást...

SOHA nem találjátok ki, mit vacsoráztam:
banános zabkását!
És imááádom!
Most már kicsit megértem egyik havernőnket, aki 10 éve zabkásán él. Kockahasa is van, csak nagyon rosszkedvű.
Biztos mert nem kockázgat bele egy fél banánt...

Doki.

Valahogy mindig össze kell futnunk.

Anno nemet mondtam a lánykérésére.

És most ismét emlegeti, hogy ő mennyire megszeretett.

Pedig van olyan titkunk, ami megronthatná, de ő könnyedén túllép rajta.

És azóta erről nosztalgiázik. A pillanatról, pillantásokról, közös nevetésekről, színházról, hóban sétákról a Mátrában...

Tudom, hogy sokat jelentettem neki.

Ő akkor nem volt készen.

Most meg már szerintem késő.

Nem sok férfi szeretett ennyire, ennyire odatéve magát, lelkét, idejét, pénzét...

Örülök, hogy együtt voltunk.

És ahogy mostanában sokat emlegetem, örülök, hogy nem vagyok együtt egyetlen előző pasimmal sem.

Ő sosem fogja átugrani a megfelelés gátjait.

Ba hazug alak és még bután is csinálja. Megőrülnék mellette.

ExPasi még nagyobb hazug volt megcsalásokkal. Nem hiszem, hogy boldog, aki vele van, figyelmetlen az életben, az ágyban, és neki minden jár, mertugye ügyvéd.

Dris agresszív volt velem. Szóban, tettekben. Neki genetikai betegséggel született a gyereke, otthagyta az anyát a kicsivel. Most azt tervezi, hogy megnősül, elvesz egy fiatal lányt, az anyja elkottyintotta, hogy reméli, addig nem jön elő a "valódi énje"...

Ger legalább okos volt. Csak az életet nem értette. És szintén nem volt erőssége a hűség, most sem az.

Vagy én vagyok túl jó érzékekkel megáldva, hogy észreveszem.

Szóval a Jóisten megvéd a hülyéktől.

Most már küldjön egy kevésbé defekteset. Köszi!

:)

Jövök gyógytornáról, rohanok szocializálódni táncházba, de ezt le kell írnom.

Addig rágtam a gyógytornász fülét, míg ma már nettó kb. 8-10 percet kocoghattam, kb. bruttó 15-18 perc alatt. Elég spécin kell, előre és hátrafelé is és van, hogy terpeszben, így-úgy.

Szeretem a gyógytornászomatban, hogy az egyénhez alakítja a rehabot. Ma kijelentettem, hogy ha már kocoghatok is, akkor nem akarom a bordásfal mögötti koszos falat bámulni mindenkinek háttal egész órán. Úgyhogy többet engedett kocogni, ha nagyon fáj, úgyis abbahagyom.

Táncolni még a lépegetőseket sem szabad és nem enged magamtól kocogni sem, és a Vivicittára sem, dehát ez nekem már most akkora csoda, hogy föld fölött lebegek! :)))

Ha egy nap futással indul... Akkor munka után kapok fuvart, onnan hazahozom én a kocsit, a ház előtt egyszerre parkolok le Őszhalántékkal, utána apu segít a téligumit téliálomra tenni (közben csak egyszer dönti rá teljes lendülettel a rossz lábamra és egyszer esik el, deugye én béna vagyok, nem tudom magam becipelni, mindegy), aztán még tankolás, bevásárlás, hazaért Őszhalántékkal cset, levelek tömege megválaszolva.

A lenti 100 méter felét egyébként hátrafelé kocogtam. Nem egészen értem, ez miért életszagú, meg a valóság szimulálása, mert sosem szoktam hátrafelé futkározni, de szerintem néhány labdajátékoson kívül senki sem. Na mindegy, azt is gyakorlom, belefér.

Holnap ismét torna, ha nem figyel a gyógytornász, lehet, hogy kicsit többet is megpróbálok...
(Az a baj, hogy mindig figyel, egyszerre mindenkire. Profi a nő. És még az emberi szálakra is figyel, bár kicsit túldimenzionálja haverságunkat a mellettem tornázóval, igaz, ez a pasi vitt be dolgozni ma torna után.)

Töröltem a naptáromból a műtét után bejegyzett dátumot, hogy húsvét után kezdjük a kocogást. Jaj, hát ennek nagyon örülök.

Tegnap felugrottam gyerekkori barátnőmhöz, olyan szép gyerekei vannak. Ma a férje jön elém a kocsimmal, kész a műszaki, ez-az, csak a fél vagyonom ment rá.

(Emelje fel a kezét az, aki tudta, hogy van olyan, hogy hátsó fékbetét!  :D)

A nyaralás szerveződik, de bennem meg körvonalazódik, hogy nem biztos, hogy megyek. Anyagilag sem vagyok eleresztve nagyon, inkább költeném lakásfelújításra a pénzt, meg félek, hogy 10 nap autózás (= vagy vezetés vagy ülés) és macskakövön túrázás egész nap, hőségben lehet, hogy megterhelő lenne idén a lábamnak, akármilyen szépen is gyógyulgatok.

Egyelőre bandázás vonz benne a legjobban, azt meg itthon is csináljuk.

Nem tudom, nem tudom.

TCsV (ő nem jönne velünk, máshová utazik) beugrott egyik nap kávézni (biztos féltékeny a rendszerint itt kávézgató TáncosTére :) ), és kifejtette, hogy télen az tartotta benne a lelket, hogy nyáron állandóan a tavon fogunk lógni. Most már én is alig várom a strandot!! Ősszel kegyes volt hozzánk az időjárás, szeptember végéig lejártunk.

A bikiniformámtól messze vagyok, nincs kedvem fogyózni, amikor így is kapom az ajánlatokat, meg apám tegnap is ordított velem a telefonban, mondtam neki higgadtan, hogy akkor most leteszlek, és lenyomtam (ÚjFőnököm is hallotta, kihallatszott úgy kiabált, el is kerekedett a szeme, nem szokta meg ezt a hangnemet a környezetemben), de azért nem múlt el nyomtalanul, ennem kellett. (Ha még nem mozoghatom ki magamból.)

ÚjFőnököm is használja már a tőlem tanult kifejezést, hogy kimegy bepúderozni az orrát, a pasikollégák is kezdik átvenni. Így legalább jólinformáltak vagyunk, köszi.