Tobber életblogja

Már baromira unom, hogy megint beteg vagyok, a több mint két hét szabimból kivettem egyetlen napot, miután szétszivatott pár határidő csütörtökön, ezt aztán lázasan fetrengve töltöttem. Lemondtam a kollégás bulit, Jóképűújkollégát, ma valakit, esti hobbit, holnap Keresztfiamat és egy babalátogatást.

Mi a fene bajom van? :( :(

Anyut megkértem, hozza fel a legfontosabbat, vécépapírt, meg narancsot.

Végignézte, mit eszem és döbbenten jelentette ki, hogy én mennyivel egészségesebben táplálkozom náluk.

Hurrá, ettől még én vagyok beteg.

(Ugye ha kanállal beleettem a Nutellámba betegen, akkor meg kell ennem az egészet még most, hogy ne fertőzzön később? :O )

A nagy családi bulik után szoktunk mind megbetegedni, valamiért van ez a heppjük a rokonoknak, hogy nem szólnak, amikor már 3-4 hete nem gyógyuló tüszösmandulagyuszival, ilyenekkel jönnek el a vacsorákra és persze körbepuszilkodnak. Szóval azt már megszoktam, hogy ott elkapom valakitől, a gyerekeseket csodálom, hogy nem akadnak ki ezen sosem.

Holnap mentem volna ilyenre, írtam egy sms-t, hogy fertőzök, nem megyek, a válasz: de kár, náluk a nagylány taknyos két hete, a kicsi hetek óta szenved a fülfertőzéstől, a szülőkben meg egy hete bujkál valami. És egyiknek sem jut eszébe áttenni máskorra a bulit!

A nagy kedvencem ettem tegnap, csirkemell, saláta, répa, paradicsom, hagyma, olivaolaj, pirított szezámmag, kukorica, ennék több zöldséget is, de a bélrendszerem nem bírja, facsart narancs hozzá, vitaminok, hektoliter folyadék, de most komolyan árulja el valaki, mi hiányzik!

Drámaian nem csökkent le azért a történés, csak kuckózós kedvemben vagyok.

Voltam egyet táncolni, alig görcsölt minden ellustult izmom az első fél órában.

Ma veszek egy színházjegyet is.

Hangversenyeket is elkezdtem böngészni, próbálok igényesebbet, mint a Klasszik rádión az Indiana Jones zenéje, amit a kocsiban kaptam el, bár anno én is hallottam Hollerungék egyik filmzene-válogatását a MüPában.

A két egyetemista, meg Szőke Létra, és ha minden igaz még 2-3 ismerkedős képben van.

A héten elkezdem az éves egészségügyi szűréseket, tüdőszűrés, nőgyógyász, bőrgyógyász, ortopédia, gasztro.

A hétvégén elmentem újdonsült hobbimat élvezni. Hát, van pár hobbim, de ez a leg-leg. A legtesthezállóbb, amit valaha is műveltem, imádom minden pillanatát. 5-6 órát is elvagyok, szórakoztató emberekkel ismerkedem meg közben.

Őszhalánték szerint végre megtalálta a zsák a foltját, ők is jól járnak velem, én is velük.

Adtam vért, mert végre vége az allergiagyógyszer szezonnak.

Aztán volt egy fél napos lázam, valszeg a kimerültségtől.

Voltam táskát shoppingolni.

Anyuval is találkoztam kétszer. Átköltöztettem hozzájuk fagyérzékeny növényeket a teraszomról.

Ezenkívül a héten nagy mennyiségű bókot kaptam a fenekemre, ami egyrészt azért vicces, mert kövér vagyok, másrészt, mert a mellemre kevesebb érkezett, ami viszont szebb. Igen, az én életemben ilyen visszajelzések is vannak.

Sportot űzök belőle, hogy Bét lemondom vagy láz, vagy másnaposság miatt.

Szerintem életemben nem voltam ennyire másnapos. Itt szeretném megköszönni a segítséget a chionak, a coca-colának és a Saridonnak, nélkülük nehéz lenne.

A héten a fiúkák csatasorba állítva, lesz még egy kollégás buli, ami után Jóképűújkolléga őőő haza akar kísérni, egy tánc, a dokik, két munkaidei ebéd, Keresztfiammal családi délután.

Igen, dolgozom is napi 8-9 órában.

Megváltozott a fontossági sorrendem.

Valamiért nem izgat a tánc. Nem megyek le kocogni. Konditermet nem is tudom, mikor láttam belülről. Nem érdekel a színházban semmi. Hangversenyjegyem sincs most. Nem bosszankodok, ha nincs kivel elmenni egy jó koncertre. Nem haverkodok mindenkivel a céges konyhában, csak mert pár hónapig itt dolgozom és illene, így is itt lógnak sokan. A barátokat is hagyom, majd jelentkeznek, ha igény van rám, 3 hetente úgyis bandázunk, közte is összefutunk 1-2-vel valahol. Kijárok ebédelni néha, ez is újdonság.

Viszont a pasikák megvannak, sőt. Őszhalánték a topértelmiségi munkája mellé masszírozást tanul, rajtam akar gyakorolni. Bár én utálom, ha bőrömet izélik. Vettem igazi papírkönyvet ismét, jó nehéz a Kindle után és kortárs és magyar, azt bújom. Sok évig ismerősöktől kuncsorogtam, ha pár szem friss diót akartam, azt csak nedvesen eszem meg, a belső hártyát is lehúzom. Idén felfedeztem, hogy a házunk hátsó udvarára átlóg egy hatalmas diófa, azóta minden este felszedek a sárból 6-7 darabot és fent elmajszolom. Az ősz legnagyobb élménye.

Kaptam pár pozitív visszajelzést, kb. mert megcsinálom a munkám, vagy amit a szívem diktál.

Igazán kell és energizál.

Tegnap egy fél órás ebédet bevállaltam apámmal, kb. ennyi az limitidő, amíg kedves.

Az új kollégák a megbeszélésükön örömködtek, hogy elvégeztem, amit az elődöm tojt megcsinálni. És nagyon örülnek, hogy pár hónapot velem dolgozhatnak.

Ma egy emaillel rövidrezártam pár kérdést, hős lettem.

Visszatért gyesről az egyik legszarkasztikusabb humorú kolleginám, sikítva örömködtünk egymásnak.

Az egyetemisták lelkesek és jönnének már.

Péfia konkrétan rámmozdult ismét cseten, míg én az apjáéknál buliztam este.

Ma a kollégákkal ebédeltem, körbeugráltak.

Ma az új főnöknél lelkesedtem, hogy mennyire megbecsülnek itt, azt mondta, mondjam a negatívumot is. Nem tudtam mondani.

Cs-nek írtam hétvégén, hogy kicsit lehúz a hangulatom (mensi, előbb jött meg, fájt is, szombatra lemondtam mindent, otthon kucorogtam, meg olyan nem vagyok fontos senkinek kedvem volt), úgyhogy ezt válaszolta.

„...,de azt tudod, hogy a kedves, mosolygós, vidám természetedért mindenki felnéz rád. :) Nagyon erősen hiszel ebben és ez inspiráló a külvilágnak, ami valljuk be, eléggé nagy, ezért szerintem nem mindenki vállalná ezt fel.

Jobbá tenni a környezetedet, általa önmagunkat a legnagyobb erény, én ezt látom rajtad. Nem sokan tudják ezt.”

Nehéz ilyenkor rossz passzban maradni.

De most egy kicsit igényelném, hogy valaki az én igényeimre is figyeljen, ne csak azt kedveljék bennem, hogy én figyelek rájuk. Érthető?

Vagy csak aludjam ki magamat, tudom.

Naaagy cégnél dolgozom régóta.

Az új csapatban akadt egy vidéki fiú, aki az első közös tréningünkön végig bámult. Olyan tudod ki vagyok fejjel.

Mivel általános tapasztalat, hogy magyar férfi úgy néz meg, ha tetszel neki, hogy kicsit lekezelően végignéz, majd vág egy mogorva pofát (gondolom megijed a helyzettől, vagy nem tudom), ezért nem érdekelt ő sem.

Vagy én vagyok Sheldon Cooper, de nem tudok különbséget tenni a beképzelt-buta és a tetszel bébi arcuk közt.

Így jártam CBA-val is, aki boltban látott meg, én meg végig azt hittem, azért néz furán, mert gáz, hogy smink nélkül vagyok, strand után. Aztán felszedett.

Nahát ezt a pasit sem értettem. Most mesélem Kolleginának, hogy vele dolgozom, erre felröhög:

Nem emlékszem, hogy 5-6 éve valami nagy céges rendezvény után hónapokig koslatott utánam, irogatott, meg ígérte, hogy feljön hozzám és találkozzunk?

:D :D

Hát, bevallom, nem, Kollegina meséli, mennyire idegesített akkor is. :)

Rendkívül ölelős-simogatós kedvében volt a Műegyetemistám este/éjszaka. Bújt hozzám és cirógatott, Suzanne Vega szólt, amire 20 éve is… Szinte fiatalnak éreztem magamat.

Éjjel vett egy fürdőt, én a vécétetőn törökülésben gyönyörködtem benne és hallgattam, ahogy pasis témákat és rajzfilmeket mesél lelkesen.

Aztán inkább csatlakoztam hozzá a forró vízbe… Meg az ágyba ismét…

Nem vagyok egy félős fajta.

Sőt.

De van egy gyengém.

Én attól félek, hogy nem fogok megérteni valamit, amit magyaráznak nekem.

Rettegek egy NAV felhívástól, meetingeken kapott új feladatoktól, szerződésolvasáskor.

Biztos a gyerekkorom, alapelvárás volt, hogy magyarázat végén ne kérdezzek vissza, apám szerint csak butáskodom.

Hát nem mertem rákérdezni a homályos részekre. Elég kontraproduktív nevelés.

Felnőttként úgy szoktam elejét venni, hogy mindig visszamondom részletesen, jól értettem-e.

Utálnám rosszul végrehajtani.

Ezért sem vállalok be komolyabb munkát, amivel kínálgatnak néha.

Aztán figyelem az új helyemen a nagyokat. Mind bevallja, hogy hónapok óta nem ért sok mindent, de majdcsak letisztul idővel.

Hát ezt meg kell tanulnom, alapvető megbénítóm és egorombolóm ez oviskorom óta.

És a termosztátomat vagy 26 fok körülre állítom be, vagy nem kapcsol be a fűtésem. Választhatok a 16 fok és a hőség között. Vagy félóránként ki-bekapcsolom, vagy az utcát fűtöm.

A diétás sós sütim sótlan lett, a szaftos húsomban nem ízlett a hagyma, nincs otthon savanyúságom, mert nem szeretem, de most vágytam rá, a natúr csirkét viszont elsóztam és olyan őszi édességet választottam, ami almás-fahéjas, csak jó lehet, hát tocsogott az olajban.

Úgyhogy tegnap otthonmaradtam, beültem a kádba, vettem egy rózsaillatú fürdőt, felpakoltam a hajamra minden bizgerát, amit Bétől és TCsVexkolleginától kaptam, tinikorunkban nem foglalkoztunk ennyit a hajunkkal, feltettem a mosógépre a laptopot a sorozatommal, csetelgettem szépreményűekkel, szépültem és nem érdekelt, kivel mi van.

Csak jönnek a csetek, hogy mikor találkozunk és nem tudok mit ígérni, mert nincsen kedvem mindenkivel haverkodni és inkább hobbiznék, meg a kölykökkel töltenék több időt.

A Breaking badben tényleg kikockáztak egy cicit és a fuck feliratot a papíron?

Miközben premier plánban mutatnak fél feje hiányzik vagy épp fejbelőtt vérző hullákat, meg drogosokat belőni, meg úgy az egész történet?

A szuperokos kémikus úgy olvasztja meg a műanyag kötözőt, amivel a vasradiátorhoz kötötték, hogy a csuklóján égeti szét?

És mennyi idő alatt rág szét egy kábelt az emberi fog?

Néhány autó csillogva-villogva szeli át a homoksivatagot, nem lesz poros percek alatt?

Tényleg nem lehet szakembernek végigolvasnia a forgatókönyvet forgatás előtt?

...és a mosogatógépem a 2,5 órás menet végén mosogatószerszemcsés poharakat ad ki, így a főzős buli után mindent újramosogattam kézzel és a légkondimat már csak a biztosítéktáblán tudtam nyáron felkapcsolni, szerencsére nem sokat voltam otthon, és a hobbipartnerem mindig visszamondja valamiért, úgyhogy megyek egyedül jövő héten, mert unok mindig várni valakire, a kölyköket én mondtam le a hétre, a kirándulást lefújtuk, a koncert senkit nem érdekel rajtam kívül (jöjjön már valaki velem!), és fáj a hátam.

De ma Glamour-napok vannak, mondjuk ha fogyózom, akkor cipőt és púdert tudok csak venni, másnak nincs értelme.

Vagy peches vagyok.

Fél évig tojtam diétára és elegem volt az állandósult ízületi fájdalmakból, mozgás után garantáltan egy hét éles fájdalom, most viszont a két hét köhögésből csak éjszakára maradt, összekaptam magamat, csak elindulni nehéz, lemegyek táncolni, 1 100 kcalt ettem, újra a régi élet.

A kocsival pár napja mentem 20 km-t, hetente ennyit szoktam megtenni.

Nem indult, az akkumulátorom. Amit kicseréltettem egy éve, feltöltettem, karácsonyra is akksitültőt kaptam (hát nem szép?), megint lemerült.

Ott álltam a sötét utcán átöltözve, kényelmes melltartó, blúz és cipő, tudatosan kajáltam, kezemben alma és a kis fehérjeszelet (fúúúj), kalkuláltam 2,5 óra mozgással, zsebemben a bankkártya, hogy beugrom a sparba wc-papírért, tejért, rizsért, tojásért. Szétrobbantam!

Visszamásztam a harmadikra és most dühöngök Anyunak a telefonba. Amit meghall apám és ordenárén ordít szegénnyel, hogy ehhez semmi köze, majd ő megoldja és adjam át a telefont. (Nem a megoldást nem tudom, hanem a gondomat akartam megosztani, úgysem értené.)

Apám egy mekkmester, ha egy tiplit fúr a falba, öklömnyi luk lesz a helyén, a kicserélt konnektorom 3 cm-re áll el a faltól és kijön, ha használom, karácsonykor fél órát próbálgatta kiszedni az akksim a decemberi fagyban, én vékony nadrágban vacogva könyörögtem neki, hogy hagyja, de neki meg kell mutatni, egy nő meg nem érthet hozzá, bár Gé öccsével kb. 2 perc alatt kikaptuk, dehát én hülye vagyok hozzá. Már sírtam dühömben. Meg a másnapi a kocsimban, áh, el sem mesélem, milyen undorító a személyes higiéniája, nem véletlenül nem ülhet a fehér kanapémra, remek karácsony volt.

Nem volt kedvem hozzá, hogy vigasz helyett lebarmoljon (mindig ezt teszi), miért vagyok hülye, hogy az akksim lemerült, dehát gyerekkoromban azért lebarmolt, ha tüsszentettem (allergiás gyerek), szóval én csak hibás lehetek a szemében. (Csütörtökön hívtam, hogy érzi magát, tegnap ismét, erre nekiállt ordítozni, hogy soha nem hívom fel és milyen ember vagyok. Őőőőő. Nem vagyok rossz ember és kurvára igazságtalan velem.)

Úgyhogy most kicsit elegem van, hogy nem táncoltam, hogy a holnap estét bikáztatással/megjáratással vagy szereléssel/töltéssel tölthetek, koncentrálni kell az új munkára, ami egyelőre jóval kevesebb időmet veszi el, de az intenzív figyelem, próbálok gőzt kiereszteni. Segítene, ha elindulna az autóm.

Ha előbb tudom, bevásárolok hazafelé és cipelem gyalog, futni megyek le munka után, jaj, de dühös vagyok.

Fszomba.

A nap legjobb pontja persze a lenti srác volt, édesbogár szőke létra, sikertelenül analizálom, ők hogyan tudnak ilyen figyelmesek és kedvesek lenni a nőkkel, miközben a korosztályom egy totális kudarc e téren.

Hetek óta nyúz egy fiatal srác, hogy randizzunk,csetel naponta többtucatszor, cuki, belementem a holnapi napba.

Ma boltba befelé(!) menet megszólal a riasztó a táskámra, amiben 2 napnyi vidéki tréning szennyese és piperéje van (ja, megint onnan jövök) és épp cseszekedik velem a biztonsági őr (mi a fenét kell ilyenkor csinálni? Tartom a levegőben a sporttáskát, ő pakolászik benne, kérdezgeti, hogy mi szólalhatott meg benne, mire én mindig u.azt válaszolom, hogy semmit nem vettem még ma (egy fél vega subway szenyán kívül, pedig szuperolcsó helyen is jártam), majd kérdem, hogy mi a teendőm, hagyjam-e kint, mire kioktató hangnemben, hogy nem csomagmegőrző, tovább kérdem, hogy akkor mi a megoldás, hát hogy mondjam meg, mi csipog benne, és ha ilyen a hozzáállásom (még mindig mosolygok, he???), akkor ne csodálkozzak, hogy ő ilyen (tahó és lekezelő, megoldás helyett kötözködő), és bemehetek, de kifelé nagyon kellemetlen lesz nekem (egyébként mi lenne az, ha a táskámban továbbra sem lesz új ruha-cipő-akármi tőlük, max. amit akkor vettem és ott a blokk?), amikor felnézek és nyilván a még sosem találkoztunk fiatal srác sétál kifelé...

Rámosolyogtam, két puszi, odasúgtam, hogy Anyu valahol a boltban, szóval a témát hanyagoljuk és holnap találka, ő meg irtó cukin mosolyog és azonnal írt csetet, hogy alig várja.

Majd visszafordultam, ahol a pasi a kezembenyomott mindent, én két teli kézzel álltam, hogy most akkor hogyan pakolom vissza, amikor megérkezett Anyu és segített. A H&M-be nem mentem be, megjegyeztük, hogy panasz menni fog a hangneméről.

Kuvva sok pénzt hagyok náluk, befelé csipogott, tényleg érdekelne, hogy ilyenkor, ha nincs meg a forrás, mi a fenét lehet tenni. Ötlet?

Lezártam az eddigi 9 évnyi munkámat, a folyamatban lévő 20 ügy nagyját, lerendeztem a könyvelést, elpakoltam a tucatnyi polcomról, elbúcsúzgatott mindenki, ami remek visszajelzés, utolsó nap kapcsolt a főnököm, hogy hónapokig nem lát (januárban megyek vissza), ezért még rámsózott aznapra egy halom szervezést, átadtam helyettesítőmnek szinte mindent, csak pár dolgot akarok saját kézben tartani, mert teljesítménycélom kötődik hozzá, tegnaptól az új helyemen vagyok, megbeszéltem két vadiúj főnökömmel az elvárásokat és próbálom feldolgozni a nyakambazúdult infóhegyeket, barátkozom a 30 új kollégával, az elmúlt évek alatt kb. ¾-ével már dolgoztam együtt valamilyen formában, és nagy-nagy szeretettel fogadtak.

A megelőlegezett bizalom jeleként elhalmoztak nagy doboz bonbonnal, óriáscsokival, kávékkal, nem ma kezdek no carb diétába.

Majd lemozgom.

A két egyetemistám beállt heti egy-egy randira, szépek, okosak, lelkesek. Az egyiket éjjel hazadobtam (don't ask) és Szomival sikerült egyszerre lemennünk a lépcsőházban, látnotok kellett volna a fejét, ahogy sikertelenül próbálja leplezni az érzéseit, vicces volt, meséltem is Jogászhallgatónak a valaha nekem tetszett, azóta ő akar megizélni történetünket, büszkén feszített, hogy rá féltékeny egy idősebb férfi.

És megvan az első superlike-om a tinderen, éljen.

Imádom az ilyeneket:

http://kepek.444.hu/2015/10/02/van-egy-csodas-koolajfinomitonk-es-mar-50-eves/

Véletlenül sem az a gondom, hogy másnapos vagyok, hogy totál kupi a lakásom a tegnapi buli után, ahol főztünk is és fény derült háztartásom hiányosságára*, ergo a konyha is romokban, bútorok a lakás másik részébe tolva és a fehér kanapémon csokissüti nyomok, hogy váratlanul izomlázam van egy szokott táncolástól második napja, hogy köhögök, vagy hogy ma totális karbantartásra lenne szükségem, mert a következő 1,5 hét kemény menet lesz:

hanem hogy a ruháim színe nem megy az új hajszínemhez.

Tegnap reggel elmentem egy ékszerkészítő workshopra, ott már próbáltam az új árnyalatokat belőni, megvan az út, az anyagi keret kevésbé.

Na jó, felkelek, teszek valami értelmeset.

*Még mindig nincs krumplipucolóm, mivel a krumplit utálom, az almát nem hámozom meg, a cukkinit sem mindig, nem is értem a funkcióját felnőtt embereknél, késsel nem egyszerűbb?

Van Gogh, nyilván