Véletlenül sem az a gondom, hogy másnapos vagyok, hogy totál kupi a lakásom a tegnapi buli után, ahol főztünk is és fény derült háztartásom hiányosságára*, ergo a konyha is romokban, bútorok a lakás másik részébe tolva és a fehér kanapémon csokissüti nyomok, hogy váratlanul izomlázam van egy szokott táncolástól második napja, hogy köhögök, vagy hogy ma totális karbantartásra lenne szükségem, mert a következő 1,5 hét kemény menet lesz:
hanem hogy a ruháim színe nem megy az új hajszínemhez.
Tegnap reggel elmentem egy ékszerkészítő workshopra, ott már próbáltam az új árnyalatokat belőni, megvan az út, az anyagi keret kevésbé.
Na jó, felkelek, teszek valami értelmeset.
*Még mindig nincs krumplipucolóm, mivel a krumplit utálom, az almát nem hámozom meg, a cukkinit sem mindig, nem is értem a funkcióját felnőtt embereknél, késsel nem egyszerűbb?
Van Gogh, nyilván
