A táppénz alatt senki nem csinálta meg a dolgaimat, estékbenyúlóan próbálom behozni.
---
Szerintem nem mondok nagyot, ha azt állítom, a cégünk iparágában tornádó dúl pár éve.
Felhív a menzánk vezetője, hogy mi lehet a gond, belezavarodtak az egészbe… Annyira büszke vagyok magamra, hogy helyből tudtam a választ (amit mondjuk úgy kezdtem, hogy jó nagy bajban vagytok és várhatóan még nagyobb lesz, plusz még drága is a végén), iránybaállítottam őket, kinél és milyen szerződést kössenek, de nagyon SOS.
Aztán ráírtam a mentoromra, hogy ugye nem mondtam nagy faxságot, megdicsért, hogy pont ezt kellett.
Na, nem csak a kötelező ragad rám, mióta foglalkoznak velem.
Azóta havernő megtalált hasonlóval. Csak pármillió ügyfelünk van és nem ez a munkám, pont erre van időm.
---
A főnökömnek megszerveztem valamit, rámírt, hogy köszöni, minden tökéletesen leszervezve.
---
Kértem, hogy a rámsózott megkapott feladataim közül foglalkozzunk a következő kettővel, mert a céljaim között is szerepel, nomeg nagyon izgat.
Megkaptam, elmagyarázták, elkészítettem a kimutatásokat, csinosítottam a diagramokat, elkészítettem a prezentációt angolul ééééés két igazgató jóváhagyásával megy is a board elé. Na, erre most büszke vagyok!
És a lényeg: végtelenül jól szórakoztam, ezek az én feladataim, akármit is elvégzek 100%-osan…
---
Este taxival elmentünk Anyuval Cotton Club Singers jazz-estre. Három éve találtuk ki, hogy mi soha sehová, de ez mindkettőnket érdekel. Csak aztán jött a pandémia.
Szabadtér, 27 fok, szép ruhák, remek zeneválasztás, ruhaválasztás, szeretem őket. Az egyik srácnak még szólamvezetője voltam, akkor is, 13 évesen kiemelkedő tehetség volt mutálás után. Szünetekben belógtak másik nagy zenész gyerekével az énekterembe és zongorafutamokkal versenyeztek, imádtuk (csak mindig kiküldtek minket).
---
A héten megyünk múzeumba, jön cicám megmentő angyala, Kócos meg egyelőre xarul van, remélem, meggyógyul. Nekem meg három ékszerszett áll sorban, mind nyári, sietni kéne.
Mi a xarnak szorongok még ezen is??
