Azt meséltem, amikor pár éve egy céges tréning után (értsd copf, no smink, farmer, bőr bokacsizma, kis tunika, meg egy kisebb sporttatyó a váltóbugyi/felső-fogkefe-töltőnek) elsétáltam az Árkád H&M-be, és a biztonsági őr megfenyegetett, hogy ne merjek bemenni ezzel a táskával?
Megkérdeztem, hogy miért is, meg szívesen megmutatom, mi van benne. Nem, ezzel a táskával nem mehetek be, mert ne tudjam meg, mi lesz, amikor kifelé jövök. Megkérdeztem, akkor letegyem-e valahol, azt mondta, ilyen nincsen, hogy is képzelem!
Engem sosem néztek bűnözőnek, meg totál kis balek vagyok és lenyelem az ilyet (joga van a boltnak nem beengedni, mondjuk talán nem a kinézetem alapján), úgyhogy elcsukló hangon telefonáltam Anyunak, aki szőke-zöld szemű és persze őt beengedték a boltba, hogy jöjjön ki, nem tudok csatlakozni hozzá. Tanúja volt még a friss tinderes Létra, aki épp arrajárt, én meg leforrázva elkullogtam és azóta is a bőgés kerülget, ha eszembe jut.
Ja, írtam a H&M-nek, hogy ez nekem elég furcsa, választ nem kaptam.
Na ezt csak azért írtam, hogy ha egy nap nem foglalkozom a külsőmmel, akkor lepukkant cigánybűnözőnek néznek.
Ezt a privilegizált széplányok soha az életben nem fogják megérteni. Nekem, meg hasonló előnytelen külsejű társaimnak a napi magammal foglalkozás NEM HIÚSÁG bakker, hanem a NULLÁRA FELTORNÁZÁS.
Nullára.
Napi piti Magyarországunkat olvashatjátok.
