...és aztán cicám megmentője a kocsimban felejtette a kész festményt, amit itt kerülgetek a minilakásban, plafonig felhalmozott balkonvirágokkal a nappali közepén, védve a portól meg a munkásoktól meg hogy ne menjünk állandóan neki, bakker. De legalább szép lett, irtó giccs, de ezért poén a lakásomban.
Nahát a festés is. Lemondták a 20-ait, merthogy kevesen lettünk volna, napokig vártam, hogy akkor a szerdaira beférünk-e, végül válaszoltak. Nem azt festjük, amit akartunk volna, de elfogadható kompromisszum volt. Odaérek, még kapkod a lány, hogy mégsem heten, hanem kilencen leszünk, gyorsan előrajzolt még kettőt, kitette az állványokat, megkért minket, hogy segítsünk az akrilokat kinyomni a palettára.
Várunk...
Senki nem jött el rajtunk kívül, ketten voltunk vendégek.
Ennyi erővel mehettünk volna 20-án is, és/delegalább festhettük volna, amit mi akartunk!!! De mivel ez már (kilenc példányban) elő volt rajzolva, hát ez lett. Egy idő után leállt a tüc-tüc-zene, megkérdeztem, hogy kötelező-e ezt ordíttatni, alig halljuk az instruktort, de nem, végül betettünk U2-t és családias hangulatban elbeszélgettünk. A nőci férje 11 évvel fiatalabb nála, úgyhogy érdekes volt, amikor cicamentőlány éretlenkedett, mert egy férfi nem lehet érdekes, ha nem idősebb. Öh. Összenéztünk, hogy azóta királynőként vagyunk kezelve (őt bántalmazza a hetven évese, igaz, irtó menő név a szakmájában). Egy gyönyörű apakomplexus rajzolódott ki pár óra alatt... :D
A burkolómester beígérte, hogy visszajön a városba, majd este fél hétkor rácsörögtem, hogy ez úgy mégis hánykor is lesz, erre alkudozni kezdett, hogy ma már fáradt, én meg kedves hangom rávilágítottam, hogy a főnöke mai napot ígért, hát jött, szomszédlány ügyelt, este 11-ig csiszoltak.
Kócos átjött vigasztalni, hozott szivecskés bonbont, meg tonna gyümölcsöt, aztán reggel leváltották a munkások, én összepakoltam bőröndöt, alapanyagokat, másoknak beszerzett ezt-azt, meglepetés ajikat, hogy indulok 25 csajjal kreatívkodni, medencézni, rötyögni, majd a nagy jövés-menésben... eltűnt a macska. Totál leizzadtam, mire a sut mélyén megtaláltam, mindent kipakoltam, ágy alatt kommandóztam, ő meg békés bagolyfejjel kucorgott némán az ágy alatti polc mögött a genya.
Mire leértem, mindenki megérkezett... Összefutok a szobatársaimmal, hogy akkor foglalom az ágyamat: jaaa, azt izé már elfoglalta, bocsika.
Itt kicsit kezdett már elpattanni néhány idegszálam, egyik csaj belémkarolt és felajánlotta a pótágyukat. Csak 20 cm-t lógtam le és lejtett a fejem felé, de legalább kemény volt.
Akkor hívtak otthonról, hogy milyen gondok vannak és különbenis keresztbe lesz lerakva, ami hosszában szép, és akkor nem ezt a lapot kellett volna vennünk, és akkor elfogyott a 20% plusszal rendelt greslap, szegény szomszédlány ment az agglomerációba, mert közelebb nem volt raktáron és ne legyen visszatéve a teraszaink közt az elválasztó, amiből újat csináltatunk októberben, csakhogy a közös teraszunkról a szomszédlány a nappalinkba lát, én meg nem látok be onnan hozzá, tehát premier plánban nézhetne minket meztelenül -viszonzás nélkül. Meggyőztem, kell a régi addig is. :D
Ééééés akkor kiderült, hogy a medencét az előző lakók elrontották és nincs medencézés és 35 fok volt és a napon kreatívkodtunk, lehet, hogy klimax, de totál izzadok egy hete.
Szóval rosszkedvűen nem lehet kreatívkodni, én csak kiegészítőket gyártogattam a kiegészítőkhöz, láncot, kis fülbevalót, másra nem lettem volna képes, amit bánok, mert ott aztán akkor is kering a kreatív energia, ha nem hiszel benne.
És végre közösségben voltam és hatalmasakat röhögtünk és vicces videókat készítettünk, posztoltunk a csoportunkban, és óriásit lelkiztünk a konyhában dinnyekockázás és -majszolás közben, és kaptam gyönyörű ajándékokat, sokat, és megleptem én is másokat és örültek, és cserélgettem szépségeket az övékre, meg vásároltam is egyik művésztől, mert szerény, de zseni, és mindenki megölelgetett, amikor odamentem, és valamiért a legtöbben nagyon szeretnek, és hajnalban nagyokat párnabeszélgettünk (oké, nem kekszeltünk előtte :D) a szobatársakkal, és megint megkaptam a bókokat, hogy tizenévet letagadhatnék, amit szvsz egyrészt a golyófejem miatti ránctalanság, másrészt a vidámságom* miatt gondolhatnak, és kikérdeztem egyik lányt az exmunkahelye vezetőiről, mert felvásároltuk őket és munkatársak lesznek, és hálistennek messze ültem le a párostól, akik monoton nagymonológokban azzal szórakoztatják a közelükben ülő népet négy napig, hogy kinek idegesítőbb a férje meg a gyerekei és röhögnek a szemtelenségükön, tiszteletlenségükön és lezárják egy Dóra Gyula idézettel, hogydeazért őket tisztelik, és akkor mindig beugrik, hogy ebben a hangnemben nőttem fel, jó arcot kellett vágni a görénységekhez, nem is tudtam, hogy az ellen lehet tenni, vagy csak lelépni, ha nem viselem el.
Szeretek felnőtt lenni.
Utolsó estére megjavították a medencét, némi fröcskölődés után a többiek csoportszelfizgettek, én meg inkább kidőltem a vízpartra napozni egy Rubik kockával és hallgattam a madarakat. Odajött a kölyök kandúr is, akinek lecsempészgettünk vacsoramaradékokat, komolyan elgondolkoztam, hogy hazahozom, kóbor kormos cica, a helyiek elkergetik. De nem leszek macskagyűjtő kövér öregasszony. Vagy legalábbis egy ideig még küzdök mindegyik tulajdonság ellen. :D
Kicsi a világ, a mellettem szöszmötölő lány egy táncostárshoz jár tornázni. Kicsi a világ, Műegyetemista a falun keresztül motorozgatott napokig.
Ügyelő Anyut hazadobtam, Kócos átjött, rendeltünk pizzát a burkolóknak is, akik ma már itt mellettem a fugát kenik, még némi szigetelés, és übergyönyörű teraszom lesz!!! 9-én jönnek a klímát és a cicahálót visszaszerelni, remélem, nem hallok felőlük többé. Mármint nem lesz semmi gond. Egyébként a noszogatások ellenére csak jókat tudok mondani róluk, álomszépen dolgoznak (ha már itt vannak), tolják ezerrel, olyan szintű vízzárást tettek le, hogy külön-külön arra jutottunk a szomszédlánnyal, hogy ha lezárnánk a végeket, medencének is megfelelne, ő már hívta is őket újabb munkára, én meg ajánlom őket (ha van türelmetek a nógatáshoz :D).
A két botránykirobbantó lakó természetesen nem volt otthon, amikor az elárasztásos tesztet megcsinálták a többi teraszon fölöttük, szóval akkor annyira mégsem lehet fontos nekik, csak hisztibajnokok. Fujj, de utálom az ilyen embereket.
Este Kócossal turmixoltunk gyümölcsöket, fellazítottuk egy kis Bacardival, jégkockával, odaadtam a szülinapi ajándékát, ami egy koktélshaker, két szép pohár és pár mini napernyő, élvezte. :)
*Múlt héten messengeren külön tőlem elbúcsúzott egy menzás lány, aki új állás után nézett, meg egy kedves kollégám is, aki azt írta, hogy legyek továbbra is olyan derűs, mint amilyennek megismert...
