Elkezdődött a 9. hét. Március 13-án azt tippeltük, ilyenkorra megyünk vissza dolgozni.
Nagyon reménykedem, hogy pár hétig még nem.
Remekül elvagyok otthon, munka sok, de tudok haladni, nincsenek felesleges ingerek, közlekedés, pofázó kollégák, ajtócsapkodás, túl savas a kávé-nem jó a tejhab 1,5-s tejből, mittomén. Segít a koncentrációzavaromon.
Nagyonlétra nagyon irogat, hogy jönne. Aki megkérte a barinő kezét látványos meglepivel, facebookvideó ezer szivecskével, mert babát várnak. Számolatlan cuki bárgyú kép az arcunkbatolva.
Dehát panaszkodik, otthon már nem kapja meg azt, amit akar.
Lerázogatom, a szitu sem tetszik, tök jól elvagyok szingli (vagy velem lévő, na) Kócossal, meg a legkevésbé hiányzik a vírus.
(És kicsi a világ, a beosztottja Kócos legjobb barátja. Mondjuk nem hinném, hogy a kispapa a cégnél a nőügyeivel dicsekedne... :D)
Erre irogat, hogy 30 perc múlva? Nem. Maszkban? Nem. 20 perc? Aztán nem is válaszolgattam, erre küld egy fotót a kapumról, hogy ő komolyan gondolta és megérkezett.
Nem.
Mit várt??
Rosszfiú anno valami barátnőre hivatkozva letiltott, most irogat, hogy újra jönne. És ismerősnek jelölget, majd újra és újra. Nem.
Ő elég aktív tagja egy trollcsoportnak, nem hiányzik, hogy screenshotolgassa, bármi lerázóst írok.
Ja, Anyu 23 éves kori exvőlegénye irogat rendszerint, mi van Anyuval, mert ő már letiltotta minden fronton, zaklatta, hogy találkozzanak, megbánta, blabla. Egy fax volt fiatalon is, most is próbál érzelmi zsarolósra venni. Őt nem éri el, hát rámír, jelölget. Nem is válaszolok.
I-t megkérdem, hogy van a dereka, hosszú litániát ír, miért nincs célja az életének az exe nélkül, akit mondjuk megcsalt és szivatott 15 évig és nem kicsit alázta, jé, hát most nem fogadja vissza ezredszer.
Pasik, de tényleg, mi van veletek? :O
(Elárulom a kulcsszót: tisztelet. Oda-vissza.)
