Tobber életblogja

Átmozgatjuk néhány ország piacát.

Volt egy nagy live videó a nemzetközi központból, meg lehetett cseten kérdezni. Minden képlékeny a következő két évben.

Tőlünk ketten voltunk kíváncsiak rá*. Azaz a többiek nagyrésze nem beszél annyira sem angolul, hogy hallgassa. És ez rém gáz!

---

Millió mini munkám van, kapkodok és újabbak esnek be.

Belefáradtam a sok ingerbe.

---

A két órás terheléses inzulinom kb. tízszerese(!!!) a normálisnak, hát ezért ájuldozom evések után 2 órával lezuhant vércukorral.

(Pedig nem vagyok egy édesszájú, (pék)süteményes alkat, magas GI-s ételekkel...)

*Az a lány ma fel is mondott. Megy a konkurenciához, ahol a felmondottjaink nagy része landol. Elszomorít, őt nagyon bírtam. Még egy srác elmegy októberben, egy lány meg szülni, alig marad a kis csapatunkból. :(

Két 23 év körüli lány vette le óránként a több kémcső vért a laborban.

Aranyosak, kedvesek, szépek, kicsit úgy beszéltek hozzám, mintha néni lennék, dehát ezt szokták meg, gondolom.

Meghát öreg vagyok nekik.

Udvariasan megkérdezték, hogy nem untam-e magamat a két órás várakozás közben.

-Nem, köszönöm, volt wifi és Netflix.

Látnotok kellett volna az arcukat. :D

---

Épp Anyut próbálom rávenni, hogy használja az előfizetésem másik accountját, na őőő mekkora megdöbbenést fog okozni egy ilyen mondattal. :D

Szombat délben Anyu átjött pletyizni, aztán Kócos váltotta.

Nem tudom kezelni, szépeket mond és többet érez, mint szerintem ilyen kapcsolatban kellene...

Tuti rövidlátó, de irtó cuki.

A macska meg teljesen belehabarodott, amint leül, belemászik az ölébe, simogattatja magát, majd bealszik rajta. Nem egy ölbemászós macska egyébként.

Vasárnap egyik cimboránk nagy szülinapi meglepetését tartottuk egy bérelt villában, készültünk rá, és élveztük, korán érkeztem, mert imádom a környéket, sétáltam egyet, aztán zenészek voltak, meg táncoltunk, barátkoztunk, régi ismerősöknek örültünk, futkároztunk a gyerekek után, kibeszéltük a nagyokkal a munkahelyi gondjainkat.

Rég éreztük ennyire jól magunkat, meg is beszéltük a következőt.

Ma terheléses mindenfélén kezdtem a napot, alig várom, hogy hazaérjek aludni.

Pénteken irány Róma, nagyon várom.

Beterveztünk még egy bécsi hétvégét idénre, meg Gyermelyről is egyre többet levelezünk, mehetnékem van.

És magam sem hittem volna, a valahai körülményes énem mennyire laza és elengedő lesz. Majd alakul, nem izgatnak aprólékos részletek. Tudom én a változás okát: más emberek vesznek körül, lekoptattam az energiavámpírokat, álszenteket, negatívkodó genyákat, ez felszabadított...