Meg még elmenetkor beugrottam a pályázati eredményét váró kollégához, benne is tartottam a lelket kicsit.
Aztán ma bejöttem, megtudtam, kik mennek, kik maradnak a legfelső szintből, és sokan sírtak.
Rányomta a bélyegét a nagy közös ebédre is, aztán hallottam híreket a vidéki telephelyekről, amin pláne megdöbbentünk.
A fizu ügyében sincs minden rendben, a munkamorál a béka feneke alatt.
Btw. mások hogy a fenébe bírnak két óránál hosszabban koncentrálni egy többezer adatos táblázatra (videohíváson pörgettük a sorokat, Kollegina ki is dőlt)?
