Hétvégén kialudtam a heti stresszt.
Bár csak egyszer bőgtem az irodában.
Látom a hibás motívumot a munkavégzésemben. Egyre többet sóznak rám, és azt sem ismerik el, sőt, épp azért tolnak rám, mert az az előítéletük, hogy úgysincs sok dolgom. Én meg nem szoktam panaszkodni. Minden nap túlórázom.
Aztán úgy beszélnek velünk, mint utolsó csicskákkal, ha nem ugrunk. Most épp egy HR kiléptetést csinálok meg, ők hetekig ülnek anyagokon, nekik másnapra kell lekérnem, lepapíroznom mindent ezer feladatom mellett, és ezek után van képük flegmázni.
Úgyhogy elhatároztam, hogy a minimálisan elvárhatót teszem csak meg nekik (pl. elpostázom a kész anyagot, ahogyan ők is teszik a sürgős kéréseikkel, pedig 1. a posta 6-7 nap vidékről, 2. naponta jár fel Pestre onnan valaki, aki szívesen elhozza, 3. nekik sürgős). Látom, néhányan mennyire keveset dolgoznak, szépen elhúzva, teljesen igazuk van, hogy így alakították ki. (Rá is kérdeztünk Kolleginával egyik vezetőnknél, hogy miért kivételeznek egy kb. semmit, azt is hibásan dolgozó kolléganővel, de hárította a választ. Nem zavarna, ha nem végeznénk helyette is feladatokat.)
A kettővel ezelőtti munkahelyemre utánam egy 8 és egy 6 órás dolgozót vettek fel a feladataimra, annyi rakódott rám. Most hangzatos lózung, hogy passzoljak le nem feladatkörömbe tartozó kéréseket. De akkor nincs megcsinálva, ergo nem tudom. Sokmilliós számlákat igazolok, amik rám lettek erőszakolva, pedig lövésem sincsen a teljesítésükről, beszállítókat kötelező értékelnem, pedig sosem láttam őket.
Oké, nem kezdem újra, csak egy kis elismerésre vágyom.
---
Naaagy rendet raktam pénteken, shoppingoltam és takarítottam szombaton. Kócos még beteg, emberekre meg nem vágytam, így hajnali kettőig szocioriportokat néztem pesti drogosokról, börtön utáni életről, már ha azt életnek lehet nevezni. Örök félelmem, hogy egyszer én is így lecsúszom. Jóóó, tudom.
Hokis fél éve nyúz, hogy látni akar, akár kávézni valahol*, úgyhogy vasárnapra felengedtem.
Hát a cica szerelmes belé! :D Pedig Hokis nem egy macskás típus (a macskám sem macskás típus), de kölcsönös az imádat. A macsek ment utána, odatelepedett, dörgölte a kis fejét, elkezdte nyalogatni. :D Egyszer találkoztak, szóval nem tapasztalat, csak ösztön. Vajon mi lehet az oka?
Spanyoloztam, mert kiesik a fejemből minden, kreatívkodtam egy új kokárdát, mert azt minden évben szoktam, főztem, aludtam. Nagyon sokat.
Kikérdeztem Bét és letöltöttem a Netflixet, kiválasztottam 10+ megnézendő sorozatot, el is kezdtem darálni. Kellemes felület, egyszerű használat, offline lehetőség, végre nem kell kutakodással, meg kéretlen reklámokkal viaskodni, imádás.
*Annyira kávéházas csevegős a viszonyunk! :D Testnevelésiegyetemista meg egyik hajnalban akart átjönni, visszautasítottam. Jó, akkor legalább hadd aludjunk együtt. :D :D :D Nem.
