Este háromnegyed nyolckor értem haza munkából (6:20-kor kelek), szétfagytam, enyhén elegem volt.
Aztán a cica ki akart spurizni a lakásajtón, pedig odatartottam a karomat, alig bírtam elkapni és letolni a lábtörlőre (attól megmerevedik).
Szívdobogás, büntetés (bezárkóztam a fürdőbe mosakodni, ő meg utál egyedül lenni, kapart és rinyált), aztán jött a szikra:
Építtetek egy előszobát.
Irtó kicsi lesz. Most egy légtér az előszoba, a nappali és a konyha, aminél csak egy átadó és egy pengefal van, szóval kell két oldalt gipszkarton, egy ajtó, így egy kb. 1,5x2 méteres aulát hallt előszobát belépőt lehet kialakítani.
1. zsilip, ha otthonhagyom a cicát, vagy jön a futár, akkor nem tud kibóklászni a bejáratig. Két ajtón nem szökik át.
2. a bejárati ajtóm alatt 1,5 cm rés van, a lépcsőházunk meg jéghideg és rendszerint nyitva az ablak, nagyon húz a hideg, végre melegebb lenne/kevesebb fűtésszámla.
3. a szomszédlány hajlamos éjjel magassarkúban hazacaplatni, Szomi reggel nyolctól a küszöbén fogadja a vaterázó vevőit, legalább nem hallatszana be a lépcsőházi zaj. Meg én, kifelé.
4. a nappaliból nem látszanának többé a felakasztott kabátok, levetett cipők.
5. a légtérből 3 nm-t venne el, nem számottevő.
Szóval átgondolom, aztán jöhet újra Fityfirity bácsi, gipszkarton, ajtó, szegélyléc, a festék még a pincében, időpont, egy fali szekrényelem átszerelése máshová. Hiányzott a tavalyi felfordulás...
